Megint én vagyok!
Úgy döntöttem, hogy egy külön könyvet csinálok az ilyen oneshot-oknak, mert többet tervezek belőlük. Így az elejére kiírhatom az „extrákat" , mint ahogy azt már megszoktam.
Nos, ebben a részben új karaktert mutatok be: Rosalinda Anne-Sophie Agreste-t, Adrien anyukáját.A furcsa név ne lepjen meg senkit, története van. Az első teória, amit magamnak megfogalmaztam, az az volt, hogy Mama Agreste a Páva (ez persze nem így van, már rájöttem, de akkor jó érzés volt a tudat, hogy rájöttem valamire). Én pedig rögtön a Sziget Hercegnőjére asszociáltam, ahol Rosalinda volt a pávalány neve. Így jött a Rosalinda, de mivel egy Rose már a van a sorozatban, én a Lindát használom. Az Anne-Sophie is hasonló volt... már harmadszorra néztem újra az Ouran Highschool Host Club című animét, ahol az egyik főszereplő kísértetiesen hasonlít Adrienre... aztán rájöttem, hogy az anyja francia, és úgy egy évvel ezelőtt eltűnt, és azóta nem találja senki. Ismerős ez valahonnan?! (lehet, hogy Mama Agreste félrelépett, és féltestvérek?) Mindenesetre így jött az Anne-Sophie.
Illetve Thomas mondta, hogy Adrien a flörtölési tippeket különböző anime-karakterektől szedte, és ezt találtam a neten:
A sztori pedig nem nagy szám, én mindenesetre élveztem, hogy megint szívathatom őket egy kicsit.
Háttérinformáció: a Nagy Leleplezés már megvolt, és Mama Agreste is visszatért Adrien életébe. Volpina, Méhkirálynő és Teknős már csak arra vár, hogy főhőspárosunk megjelenjen és elkezdődhessen a végső harc Halálfej ellen. Marinette úgy dönt, elindul Adrien-ért...
Az a jó a tavaszban, hogy a kávézók kirakják az asztalokat. Párizs rengeteg turistát vonz, akik szeretnek egy-egy hosszúra nyúlt városnéző túra után megpihenni a helyi kisvendéglőkben. És mi sem jobb ilyenkor, mint leülni egy kovácsoltvas székre egy kör alakú asztal mellett, rendelni valami finomat, és megbeszélni valakivel, hogy mi történt az elmúlt pár napban? Ha szerencsénk van, talán még össze is futunk egy ismerőssel...
Na, pont ezt próbálta Adrien elkerülni. Megint túl volt egy fotózáson, és a háta közepére se kívánta a modelleket és a fotósokat. Egyedül egyvalakit nem tudott lerázni: az anyját. Linda Agreste amióta csak visszajött, folyton körülötte sertepertélt. Kezdetben Adrien még örült is neki, hiszen bepótolják az elvesztett éveket, meg ilyenek, de azért valljuk be, egy felnőtt férfinál már elég ciki, ha az anyja minden fotózásra egy nagy bögre forró csokival állít be. Linda úgy tűnt, élvezi a helyzetet, és a fiú meg mert volna esküdni, hogy néha már direkt próbálja kínos helyzetbe hozni. A fiú sok mindenről nem tudott az anyjával beszélni: ez csak egy volt a sok közül. A rejtélyes eltűnései, a hirtelen támadt kedve a sajtok iránt...
Meg persze a barátnőkérdés.
Linda ragaszkodott hozzá, hogy megismerhesse Adrien barátnőjét. Ahogy ő nevezte, a „fia hercegnőjét". Hetek óta ezzel nyaggatta a fiút, de a titokzatos lány nevét még nem tudta kiszedni a fiúból. Adriennek nem volt könnyű dolga, mivel Marinette – a híres barátnő – szintén hatalmas lelkesedéssel várta már a találkozót, bár még nem is ismerte személyesen Lindát. Adrien maga sem tudta, hogyan tudta még távoltartani őket egymástól, hiszen mindketten annyira várták már a megismerkedést. A fiú azonban elhatározta magában, hogy a nagy találkozó előtt leszoktatja az anyját az anyáskodó szokásairól, mint például az „Adri-cicus" megszólítás használatáról. Ha csak elképzelte Marinette egyre vörösödő fejét a visszatartott nevetéstől...
