18-as karika, ples gyerekek menjetek, amíg nem késő!
Szóval tudom, hogy már nincs Valentin-nap, de muszáj volt egy kicsit gondolkodnom, hogy egyáltalán kitegyem-e ezt a részt:/ eddig egy-két kikacsintást leszámítva egész jól bentmaradtam a családbarát content kategóriában, és nem voltam biztos benne, hogy készen állok egy ekkora változásra. Hogy nektek mennyire fog ez bejönni, vagy maradtam volna inkább a cukiságoknál...
Mindenesetre végül úgy voltam vele, hogy ezt kértétek, ezt kapjátok, túl sok sztori nincsen benne, de legalább szeretik egymást ezek a barmok és ennél több nem is kell.
Ja, és egyébként leadtam a jelentkezésemet az egyetemre - képzeljétek, gazdinfós lesz belőlem! Csak egy érettségit kéne előtte valahogy összehoznom ,:D
Háttérinformáció: Macska és Marinette idővel egész közel kerültek egymáshoz, és egy délután alkalmával hozzácsapják a baráti kapcsolatukhoz az extrákkal kifejezést is...
- Cipzár vagy gomb? – tette fel az egymillió dolláros kérdést Marinette, látszólag egyedül a szobájában, épp egy piperetáska tervein ügyködve.
Az egyetem drága volt, a szülei pedig túlságosan nagylelkűek. Marinette nem volt hajlandó végignézni, ahogy halálra dolgozzák magukat, csak azért, hogy a lányuk a divatszakma legnevesebb párizsi képviselőitől tanulhasson. Itt volt az ideje, hogy – ha nem is teljesen, de – a saját lábára álljon.
- Gomb – hallatszott az unott hang. – Nem romlik el, és... szét is lehet tépni, ha úgy van – ásítás. – És általában, úgy van.
A hang tulajdonosa ezúttal nem Tikki volt, hanem a város szőke szuperhőse, aki csak a szokásos esti programra ugrott be, de aztán nevéhez hűen lustálkodni kezdett. Azóta látogatta Marinette-t, amióta különköltözött a szüleitől, és egy csinos kis apartmant bérelt a Szajna partján.
Marinette nagyon szerette a kis lakást, a krémszínű falaival, üvegajtóival, meleg fényeivel és rózsaszín párnáival. Nem volt túlságosan sok mindennek hely, a fürdőszobában két lépésnél többet nem lehetett tenni, a konyha, a nappali és az étkező is egybe volt nyitva, de Marinette mindent megtett, hogy otthonossá tegye. Még egy pamlagot is bezsúfolt a hálójába, amin most Fekete Macska heverészett, unottan játszva valami játékot a lány telefonján.
Az egyetlen, ami szokatlan volt, az az, hogy a fiú Marinette lábai között nyúlt el. A lány az ölében tartotta a vázlatfüzetet, és néha megnyalintotta a toll végét (rossz szokás), miközben Párizs szuperhőse lustán dorombolt a mellkasán, épp egy Wish-reklámot bámulva.
A divattervező-palánta már rég jó barátságot ápolt a kósza macskával, de kapcsolatuk csak az utóbbi időben lett ilyen... intim. Nem csináltak semmit, de már egyikük sem vöröslött a szégyentől, ha a másik elaludt a karjaiban, vagy vacsorafelajánlást tett, amit aztán a tévé előtt ülve fogyasztottak el (kanapéra nem futotta). A kapcsolatuk soha nem lépte át a barátság-extrákkal határát, de tény és való volt, hogy Marinette egy szál bugyiban és kinőtt rózsaszín pólóban is teljesen nyugodtan flangált a lakásban Macska jelenlétében, és a fiú sem zavartatta magát, rendszeresen felköhögött egy-egy szőrgombócot a lány laptopjára, amiért aztán következetesen össze is lett szidva.
Marinette örült annak, hogy van egy házi macskája, aki eltereli a gondolatait a hétköznapok problémáiról, Adrien pedig örült, hogy a sznobokkal teli bentlakásos egyetem mellett is van egy ilyen jó barátja, mint Marinette, még ha a lány nem is tudta, kit rejt a fekete maszk.
Meg persze az olyan masszírozásoknak is örült, amilyeneket akkor kapott, amikor a lány éppen nem rajzolt; most is a hófehér ujjak játszadoztak a hajával, miközben a lány édesen motyogott magában. A rózsaszín párnák közt, a félhomályban úgy nézett ki, mint egy kedves kis hercegnő.
