Kint van a Project 2 új része, ez pedig egy bocsánatkérő kis meglepetés, amiért késett (hopsz). Ma reggel jutott eszembe, szerintem nem üt akkorát, mint az első kettő, de lényegesen aranyosabb (és egy pöppet hosszabb is).
Az meg, hogy itt mikor lesz új rész, kérdéses - és nagyban függ az ihletem aktivitásától is;)
Háttérinformáció: Katicát félti Macska, a lány azonban így is szembe akar szállni az új szupergonosszal... és elfelejkezik egy-két apróságról (:DD).
Katica átugrott a következő háztetőre, és tökéletes szuperhőspózba érkezett; féltérdre, a kezeit elszántan ökölben tartva maga mellett. Egy pillanattal később azonban már fájdalmasan felnyögött, és az oldalára gördült, hátha úgy enyhül a kínzó érzés.
Nem ő volt Párizs egyetlen hőse, a társa, Fekete Macska közvetlenül mögötte érkezett, ő azonban elegánsan fel is állt, és partnernője mellé sietett.
- Bogaram, jól vagy? – kérdezte udvariasan, ahogy az megszokott volt tőle.
- Persze – Katica óvatosan felállt és kinyújtózott. – Minden a legnagyobb rendben.
Macska felvont szemöldökkel végigpásztázta, de nem szólt semmit. Nem akart ellentmondani a barátnőjének. – Mit szólnál, ha mostmár inkább hazamennénk? A patrol nagy része megvolt, és akumának se híre, se hamva – váltott témát.
Pöttyös partnere a tető széléhez lépett és élvezte, hogy a hűvös éjszakai levegő simogatja az arcát. Legszívesebben hajnalig ott állt volna, hogy figyelje a csillagokat, és lássa, hogy szeretett városában minden rendben van, még gyereksírás sem zavarja meg az Eiffel-torony mély álmát...
- Bogaram? – Macska megérintette a vállát. – Tudom, hogy fáradt vagy, és elég messze vagyunk a lakástól, jobb lesz, ha indulunk. Mindjárt elalszol – kuncogott, és kinyitotta a botját, majd segített a lánynak megtámaszkodni rajta.
Katica lerázta magáról a kezét. – Nem is vagyok fáradt – nyomott el egy ásítást, majd megfordult. – És különben is, nem hagyhatok állandóan mindent rád – vigyorodott el, és közelebb bújt a barátjához, hagyva a botot eldőlni. – Mi lenne Párizzsal, ha mindössze egy kósza macska vigyázna rá... - azzal lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja a vörösödő fiút, egy robaj azonban elszakította őket egymástól.
- Jaj ne – bökte ki Macska, és úgy tűnt, tényleg fél. Fülei lekonyultak, a farka ide-oda himbálózott az idegességtól.
Nem úgy Katica, akinek a gonosz érkezésétől összeszűkültek a szemei, és mintha visszanyerte volna az eredeti elszántságát és vezetői készségét, azonnal a fiúhoz fordult és parancsokat kezdett osztogatni.
- Macska, ez egy akuma lesz, de ki kell tapasztalnunk mit tud, mielőtt támadunk – csavarta le a jojóját a derekáról – úgyhogy te elmész a toronyig és körbekémlelsz, hogy hol lehet, én pedig addig információt gyűjtök róla a körzetben, rendben? Tíz perc múlva itt találkozunk – pattant fel a tető szélére, és meglóbálta a jojóját.
- Várj, te nem mehetsz! – kiáltott fel a fiú, és megragadta a karját. – Az egy akuma!
- És? – Katica idegesen felvonta a szemöldökét. – Mikor okozott gondot nekem egy akuma? Miért is nem mehetek? – kérdezte dühösen.
Macska megint elvörösödött, de most a haragtól.
- Basszus Marinette, terhes vagy! – mutatott a lány viszonylag nagy hasára, mintha valami vásári mutatványos lenne. – Ne hidd, hogy elengedlek ilyen állapotban!
Bónusz: Azzal Fekete Macska levetette magát a háztetőről, úgy, hogy a botja még mindig a barátnőjénél volt.
