Sétálok az utcán, barátnőmel telefonálok. Elérek egy elhagyatott részre. Hátranézek nincs senki. Mikor újra hátra pillantottam,már egy férfi sétált mögöttem. Közben letedtem a telefont, táskámba tedtem a telefont. Lépteimet szaporábra vedtem,egyre jobban gyorsultam hátha letudom hagyni a férfit,nem sikerült, futni kezdtem és ő is, utolért, valamit a számratedt, elkábultam.
Mikor felébredtem,akkor egy szép hangulatos szoba ágyán feküdtem,mellettem pedig egy gyönyörű vörösruha hevert rajta egy levél szerüséggel. Miközben kinyitottam a borítékot,azon gondolkodtam miért hoztak ide, vagy kik,minek?! Elkezdtem olvasni a levelet ez állt benne:
"Hello édes! Szép szoba mi?
Térjünk is a lényegre.
Vedfel ezt a ruhát,csípd ki magad,mindent megtalálsz a fürdőben. Utána told le azt a formás posidat. "
Felvedtem a ruhát,ki sminkeltem maga,ahogy a levélben írták. Féltem, remeget kezem, lábam. Féltem,milesz ha lemegyek, mifog rám várni, vagy ki. Azt se tudtam hol vagyok. És azt se h miért hoztak ide. Vagy ki miatt. Csak egy dolgon jár az agyamban milehet a családommal, keresnek-e vagy észre se védték, hogy eltüntem. Nagy levegőt vedtem kinyitottam az ajtót,egy csigalépcső láttam meg először,és persze még több ajtót. Lementem a lépcsőn,az utolsó fokon álltam,egy férfit láttam meg. Húszas éveiben járó férfit aki a dohányát éppen nyomta el. Gyönyörű kékszeme,fekete haja van. Mikor meglátott nagy mosoly tárult arcára.
YOU ARE READING
Egymásnak teremtve
Romance"Csak az enyém vagy,senki nem nyulhat hozzád csak én. Megérteted?"
