Egymásnak teremtve

14. Rész

-Janka hallk jó reggelt-tel köszönt!
Már rég kint voltam a srácokal mikor kijött Janka. Sajnáltam amit ellene tedtem tegnap éjjel. Nem akartam. De megtörtént! Mindegy ezt el kell engednem nem szabad megtudni a senkinek!
-Figyeljetek!- szóltam a többiekhez.
-Nekünk el kell mennünk Dylan-nel!
-Miért kell menetek?- szólt Janka.
-Mert sokat tanultunk és úgy érzem már terhetekre vagyunk!
-Ez nem igaz! - szólt Scoti.
-Reggeli után már indulunk is!
-Kármen beszélhetünk? -Dylan
-Igen!
Elvonultunk, hogy senki se hallja, hogy miről van szó.
-Miez a döntés hirtelen?-Dylan
-Mennünk kell!
-Nem kell mennünk sehova!-Dylan
-Most jössz velem vagy itt maradsz! Én nem maradok tovább!
-Rendben akkor menj...De akkor nekünk annyi!-Dylan
-Oke...én most lèptem!
Megfordultam és ott hagytam mindent, Dylant!
-Héj, hol van Kármen?-Janka
-Elment...-Dylan
-Meg se reggelizet!-Janka
-Nem érdekel...-Dylan
Dylan oda lépet Scoti hoz.
-Mit mondtál neki? Biztos, hogy miattad ment el! -Dylan
-Nyugodj le! MOST! Lépjél hátrább mert benne vagy az aurámba! Tudod mit! Inkább húz te is a csajod után...vissza se gyertek látni se akarlak egyikötöket se...Takarodj ki a házamból!-Scoti
-Scoti, hogy beszélsz?! Mit kèbzelsz magadról?!-Janka
-Valami nem tetszik mehetsz te is utánuk!
És akkor sikitozhatsz ha fel fal valami! Én nem megyek utánad! -Scoti
-Nem kell többször mondanod! Már itt se vagyok!-Dylan
-Fegyver nélkül nem hiszem, hogy túl élitek...-Scoti
Dyalan ki kapot két puskát a páncélszekrényből , mellé pár lőszert.
-Ezzel valameddig kihúzzuk!-Dylan
-Azt se tudod hol a ribanc barátnőd!-Scoti
-Miaz, hogy ribanc?!-Dylan
Dylan ledobta a fegyvereket, az egyik elsült.
-Janka ne! Te fasz eltaláltad!-Scoti
-Janka! Jól vagy?-Dylan
Janka már a földre rogyott mellkasán a póló át vérzett.
-Sajnálom!  Nem akartam! -Dylan
-Tudom...semmi baj!-Janka
-Itt ne merj hagyni ezzel a barommal!-Scoti