Egymásnak teremtve

17.Rész

Sziasztok!
Valaki mondta, hogy ki kell alakitanom egy aféle "kapcsolatot" az olvasókkal. 
Most ezt fogom tenni! Igaz hogy, csak remélni tudom, hogy szeretitek amit csinálok. Itt a következő rész! Remélem tetszik.  Puszi szép napot mindenkinek💋❣️

Miközben az erdőbe Kármen a vadásszal vacilál. Addig Scoti és Dylan Janka életért küzdenek.

    -Minkek jöttetek ide?! Első perctől tudtam, hogy bajt hoztok a fejünkre és TESSÉK!- mondta Scoti miközben kereset valami kötszernek valót és egy csipeszt amivel kitudja szedni a golyót Janka testéből.
- Remélem, sikerülni fog! - mondta Dylan miközben a sebet szorította. Kezét Janka vére borította be.
- Tarts ki Janka kérlek! Kérlek!-Dylan hangja egyre jobban vékonyodott. Erős magabiztos férfi el gyengül.
- Sikerülni kell! Nem adom fel ahogy ő se adta fel értem a harcot! Mindent megteszek érte! -halk zihálás közbe beszélt már Scoti Dylan hez.
- Janka nem hagyhatsz itt! Világos? Itt ne merj hagyni! -mondta Scoti miközben próbálta kiszedni a golyót.
- Figyelj rám! Gondolj szép dolgokra! Ez most egy kicsit, ici-picit fog fájni! Ígérem többet semmi nem fog fájni csak maradj velem! Janka....-kisebb-nagyobb izzadás gyöngyök jelentek meg Scoti homlokán. 
- Janka szeretlek!-könnyek szöktek Scoti szemébe.
- Tudom drágám...fél életünk együtt töltöttük le. (Köhög. Már a száján is vér jön ki. Scoti megtörli a kezét.) Persze, hogy szeretjük egymást. Hiányozni fogtok! (Szinten köhög. Most már több vér jön ki.) Keressétek meg Kárment! Szüksége van rátok! Ne okold Dylant! -lassan felemelte a kezét és Scoti arcára tette.
- Szeretlek...- ez volt Janka utolsó szava.
- Janka ne! Ne hagyj itt! Janka...- hangos zokogásba kezdet Scoti. Dylan lesütött fejjel siratta Jankát. Pár percig egyikük se szólalt meg, csak nézték a mozdulatlan testet. Furcsa érzés tört rájuk. Mindketten úgy érezték mindha egy-egy puszit kaptak volna az arcukra. Először Scoti kapot az arcához. Majd Dylan. Pár másodpercig mindkettöjük arcára kiült egyfajta megbocsátás, nyugodság. Nem sokáig tartott a nyugodság. Scoti Dylan hez fordult.
- Most takarodj innen ez a te hibád! Lelkeden szárad a halála! Megölted a legkedvesebb teremtést a világon! MOST takarodj innen! Vissza se gyere! Soha többet nem akarlak látni! -mondta Scoti Dylan nek aki saját magát okolta. Nem kellett neki Scoti aki okolja. Lesütött fejel elindult az ajtó felé...kinyitja az ajtót óriási köd tárul elé. Meg egyszer vissza nézet barátaira és eltűnt. Eltűnt a ködben.