Egymásnak teremtve

16. Rész

-Apa?...Te...
Köpni, nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt,hogy került ide. Lassan több mint három éve tűntem el. Hogy került ide? Hogy? Mikor közelebb lépet...rájöttem, hogy a férfi nem apa. Apa vékony alkat. Tüsis haj. Nuku tetko. Mindig félt a fegyverektől. Számára a gyilkolás bűn volt. Viszont ez a férfi szöges elentéte.
Sötétben elég nagy darab volt. Haja összefogva fejetetején, olyan mint egy madárfészek. Ahogy megvilágította a Hold fény az erdőt látszot, hogy a férfinek nem egy tetoválása van.  Még mindig nem értettem miért menetet meg.
-Meg tudtam volna ölni!  Minek lőtted le?
-Talán inkább köszönd meg!-idegen mondta miközben egyre közelebb jött. Nem sok kell és az arcát tisztán látom. 
-És miért?
-Mert ezt a lényt egy tapasztalt késes se tudná megölni! Túl vastag a bőre!-mondta az idegen miközben újra töltötte a puskáját.
-Eddig is öltem már!
-Nem ilyet! Te csak az új teremtményeket.
-Viszont ez a szarházi egy kifejlett vadász. Nem tartott volna sokáig, hogy téged lőjön meg! -az idegen már ott állt mellettem és a szörnyeteg mellett.
-Akkor is meg tudtam volna ölni!
-Fogd már fel kislány te vesztél volna oda! -mondta az idegen. Megtöltött fegyvert a vállára tette, óvatosan nehogy elsüljön.
-Honnan tudsz ennyit róluk?
-Semmi közöd...csak tudom...-idegen.
Valamit még motyogot de azt nem értettem. 
-Minek neked az? Hova viszed?
-Mi közöd van hozzá?-mondta az idegen férfi miközben a megfogta a szörny agancsát és elkezdte huzni maga után.
-Maradsz vagy segítesz?- mondta az idegen miközben kacsintott a jobb szemével.
Nem tudom miért hidtem, hogy apa az...vajon ennyire hiányzik?! Soha nem gondoltam, hogy a szüleim ilyenre képesek...