Az eső is eleredt. A kurva életbe. Valami menedéket kellett keresnem, hogy ne ázunk meg. Dylent bevonszoltam a léghajó kosarába. Meg néztem a sebeit, nem voltak anyira vészesek. Inkább felületi az összes. De valamiért nagyon lassú a szívverése. Ha elál az eső, hívok segítséget. Nem hagyhatom, hogy Dylennek bármi baja esen. Szeretem. Az ölenbe tetem a fejét, simogatam a dús szöge haját. Egész éjjel fent leszek, nehogy rosszra forduljon az állapota. Tovább simogatam a haját, közben meg istent kérleltem, hogy ezt úszuk meg élve. Nyitógatni kezdte gyönyörű kék szemeit. Kicsit megőrültem.
YOU ARE READING
Egymásnak teremtve
Romance"Csak az enyém vagy,senki nem nyulhat hozzád csak én. Megérteted?"
