Egymásnak teremtve

6 rész

Azóta,mióta Dyen és a férfi bent volt a szobában,eltelt vagy egy hét. Akkor láttam Dylent utoljára. Bevallom hiányzik. Úgylátszik, én nem hianyzok neki. Alig ismerem, de mégis valami megfogott benne. Lehet azok a gyönyörű kék szemek. Vagy sötét haja, ami olyan puhának tűnik. Nem csak tünik hanem az is. Bárcsak megint beosona hozzám. Sajnos,végeznem kellett a dolgomat, minden jöttment férfi bejött a szobámba. Tennem kellett amiért itt voltam. Mocskosnak, nagyon mocskosnak érzem,éreztem magam. Mikor minden férfival lekelett feküdnöm. Valamelyik,mocskos dolgokat kért. Undorodtam, undorodok. Minden percen zuhanyozni szeretnék, hogy lemosam a mocskot magamról. Miért, tedték a szüleim ezt velem. Inkább öltek volna meg. Szenvedek, gyülölök itt lenni. Nem akkarok több férfivel együtt lenni. Elegem van. Kopogtatnak az ajtón. Azt hidtem Dylen, nem ő volt. Az asszisztens hozott reggelit,amit letett az éjjeliszekrényre. Mint mindennap. Letette az ételt,és oda ült mellém az ágyra, beszélgetünk, órákon át. Mint mindennap. Kezdem a csajt meg kedvelni. Aranyos, kicsit félénk,de cuki. Ő az egyetlen aki megért, neki sokkal jobb az élete itt nem kell senkivel lefeküdnie, csak akkor ha ő akarja. Hiányzik a megszokott, unalmas életem. Azt már soha nem kapom vissza. Lola kiment. Újra kopogást hallottam, az ajtó lassan de biztosan nyílik. Mikor megláttam a fejet ami az ajtó mögül kukucskált. Megörültem, végre olyas valaki jött be azona az ajtón akit én szeretem volna. Örömömben, a nyakába ugrottam. Úgylátszot ő is megörült nekem. De nem voltam bizzos benne ezért hátrálni kezdtem. Hátrább léptem, megakartam fordulni. De ő nem engedte, vissza rántott, megölelt, közbe lágyan csókolt. Abban a pillanatban, úgyéreztem magam mintha egy Disney mesében lettem volna. Sajnos ez az érzés is hamar el illant. Leültem az ágyra. Ő ugyan úgy tedt.