Egymásnak teremtve

4 rész

Reggel,mikor felkeltem, Dylen már nem feküdt mellettem.Megnéztem az órát a kommodon,hajnali hatot mutatott. Nem tudtam vissza aludni. Forgolodtam. Dylenre gondoltam. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe,megmostam az arcom. Hátha jóbb lesz.Vissza mentem az ágyhoz,lefeküdtem. Mielőtt elaludhatam volna.Valaki bejőtt a szobámba,lefeküdt mellém az ágyra,elkezdte simogatni a hajam,kicsivel később a nyakam kezdteel vadul csókolni.Megfordultam,szólásra nyitottam a szám, mikor meg láttam,hogy nem Dylen fekszik mellettem megrémültem,sikitani kezdtem.Rémületemben leugrotam az ágyról.Végig mértem a betolakodot. Egy húszaséveiben járó,sármos férmi.Sötét haja,kék szeme világitott a sötétszobában.
-Ne félj cica,nem bántalak,ha nem adsz rá okot. Ha nem azt csinálod amit mondok,akkor megleszel büntetve.Értve vagyok?
-Idegen férfi van az ágyamban. Méghogy ne féljej. Mitkébzelsz magadról,hogy csak úgy bejősz ide? Ki engedte meg?
Hogy jöttél be?
-Mit kérdezösködől annyit?
Ted azt ami a dolgod és itt se vagyok. Kulcsra zártam az ajtót magam után,úgyhogy, senki nem zavarhat minket.
-Takarodjál ki!-kiabálni kezdtem vele.
-Süket vagy?Nem hallottad,azt mondtam,hogy takarodj ki! Most.
-Tudtad cica,minden szoba hangszigetelt,úgyhogy senki nem hal. Kiabálhatsz addig amig akkarsz,akkor is meg kapom amiért jöttem.
-Nekem ne cicáz,nem mondom el még egyszer,hogy takarodj ki.-már a falnak dölve kiabáltam vele,úgy csinált mintha meg se hallotta volna. Kicsit megilyedtem,nem mutathatam ki mert akkor kiszolgáltatott lettem volna.Erősnek mutatkóztam. Vagyis csak probáltam,nem igazán ment.Az idegen közeledni kezdet. Hátrálni probáltam, nem tudtam a fal nem engedte. Elkapott. Erősen kezdte el markolászni a fenekem. Probáltam eltólni, nem ment. Küzdeni akkartam,nem engedte. Egyre szorosabb lett a szoritása. Rádobott az ágyra,elkezdte felhuzni a felsőm. Küzdeni probáltam,nem ment. Féltem ,milesz velem. Ha itt maradt volna Dylen,akkor ez nem történe velem.Fogdosni kezdet. Megerőszakolt. Sírva ültem az egyik sarokban.Felöltözöt a férfi.
-Ne aggodj jövők még.
Hangosan felnevetett,mikor kilépet az ajtón.
Sírtam,zokogtam.Már a nap is feljött,azotta miotta  a férfi kiment a szobából,azotta a sarokban ülők.Nyítodni kezdett az ajtó. Megrémültem,nehogy az a férfi legyen,aki múlt éjjel járt nálam,bántott.Dylen jött be. Miaz kicsim? Mitörtént? Odajött hozzám. Még kisebbre probáltam kuporodni.Hozzám akart érni,kezét lelőktem.Érezhete,hogy remegek. Rémület látszot az arcán. Megilyedt.