Szemeit nyitogata. Kezét lassan az arcomra tedte. Megsimogat. Halkan csak annyit mondot. Szeretlek. Felültetem. Lassan feláltunk. Egy szisszenést hallottam.
-Nagyon fáj?-
-Nem. Nincs semmi baj!-
Mosolygott, tudtam, hogy hazudik és fáj neki. Felnéztünk az égre a csillagokat bámultuk pármásodpercig. Dylen egyszer csak azt mondta:
-Látod te is a fák fölöt a füstöt?
Vagy csak ennyire beütöttem a fejem?-
-Dylen én is látom!-
Haladtunk a füst felé. Közeleb értünk egy kis viskot látunk meg. Ház egyik felén 2 ló volt, az egyik fekete volt a másik hó fehér. Ház másik felén pedig egy óriási kert ami tele volt, minélszebb virágokkal. Egy kis szőrpamacs szaladt oda hozzánk. Nem félt. Lehajoltam hozzá, hogy megsimogassam. Akkor se fél. Simogatam. Felnéztem Dylenre és így szóltam. -Kié lehet ez mind?-
-Nem tudom. Soha nem jártam erre.-
Nyikorgást hallottunk. Egy lágy hang szólt hozzánk.
-Sziasztok! Mi szél hozzot ide titeket? Ahol a madár se repül csak ha muszáj!-
Egy nő állt az ajtóban. Aki egy férfit karolt át. Férfi is megszólalt. Mi már feláltunk, hagytuk, hogy a kis szőrgolyó elszaladjón. Gyors volt hamar el is irant. Nő újra szólt: Scoti hívjukbe őket, nézd milyen szarul néznek ki. Szóval, a pasit Scotinak hívják. "Remek". Nagy komolysággal ránk pillantot és intet egyet a fejével, hogy menyünk be. Nő csak mosolygott. Megsimitotra a hátam, rég voltak vendégeink. Dylen fülébe sugtam valamit.
-Valami nem stimmel itt. -
-Nekem se.-
-Reggel majd kiderítjük.-
Bementek a házba. Leültettek minket egy fából faragott asztalhoz. Nem vagytok éhesek? Ha etettek bekötöm a sebeiteket. Elénk rakot. Egy-egy tál ételt. Húsnak látszott meg valami zöldség volt. Megköszöntük és betoltuk az ételt a pofánkba. Scoti újra szólt:
-Hogy hívnak titeket? Mit kerestek itt? Senki nem jönn ide! De ti mégis itt kötöttek ki! Miért?- A nő is becsatlakozott a beszélgetésbe. -Scoti hagyd piheni a vendégeinket, majd reggel elmondanak mindent. Nevünket megmondtuk.
-Kármen és Dylen.-
A nő újra szólt. -Az én nevem pedig Janka. A morcos pedig Scoti.-
-Most is elmondjuk a történetünket ha szeretnétek?- mondta Dylen.
Bele kezdet a mesébe. Egyszerűen léghajókázni indultunk és egy viharba keveredtűnk, ezért lezuhantunk. Meglátuk a távolban a fák fölött a kémény füstjét és ide jöttünk.
Scoti kérdez: -Ez mind ezen az éjszakán történt?- Bologatam Dylen így szólt: -Igen- Scoti felál és oda megy Jankához. Halkan mond neki valamit. Csak pár szót hallok meg belőle. -Hogy élheték túl?- Vissza jöttek hozzánk és egy szobához vezetek minket. Feküdjetek le aludjatok egyet addig bekötöm a sebeiteket. Janka -Rég nem találkoztunk más emberekkel.
2 HÓNAPAL KÉSŐBB
Azóta itt vagyunk velük, segítünk nekik a házkörül. Legtöbbet én. Dylen nem sokat tud segíteni a sebei miatt. Az igazság az, hogy jól érezzük itt magunkat. Távol a nagyvilágtól, és La Karlostól. Dylen apjától. Aki gyűlölt azóta, mióta megtudta, hogy az ő kicsi fiát már nem tudja irányítani mintt régen.
3 HÉTEL KÉSŐBB
Dylen teljesen felépült. Scoti és Janka leültetett minket az asztalhoz. Mesélni kezdtek valami régi históriát miszerint régen egy Vadász élt a közeli erdőben. Aki csak szarvasokat vadászott le. Levágott fejüket fákból kifaragott testekre tedte. A férfi halálát a feltámadt szarvasok okozták, üldözték és ölték meg. Élve tépték szét.
Szarvasok
Aggancsuk csuromvér volt. Nyakuk ahol a testuktől el volt választva tisztavér volt. Fatestük miatt úgymond halhatatlanok. Nincs szívük. Hegyes fogúk ami a csontot is kété törte. A húsból pedig Cafatokat tép ki. Nagyon veszélyesek. Mikor a Hold a legmagasabban van akkor bőgéseket lehet hallani. Vére szomjaznak. Halkan osonak mögéd, észre se veszed. A fejed rögtön letépni. Sikitásra, futásra nincs időd. Ha elkap akkor nincs menekvés. Véged. Nincs kegyelem a fejed messze lesz a testedtől. Mindent vérásztat. Tested pedig elvonszolja a barlangjába ahol később megeszik a testeket.
Scoti -Kérdés van?-
Dylen -De hát ti még itt vagytok, éltek, elég élőnek tűntők?-
Janka -Igen. Most jön a jó rész.-
Scoti -Ha szeretnétek túlélni őket és itt maradnátok, mert láttuk, hogy jól érzitek magatok itt. Úgy gondoltuk Jankával, hogy kikébzünk titeket. De csak akkor ha maradtok.
Janka -Na mit szóltok? Maradtok?-
Kármen -Igen csatlakozunk!-
Levezedtek minket a pincébe ahol, tele volt minden fegyverrel, kalapácsokkal, fejszékkel. Kezdődhetett a kiképzés.
YOU ARE READING
Egymásnak teremtve
Romance"Csak az enyém vagy,senki nem nyulhat hozzád csak én. Megérteted?"
