-Miért kellett el jönnöm.. Mi lehet a srácokkal?!
Egyre hangosabban beszéltem a sötét erdőben. Valami egy "recs" hangot adót ki!
-Haho...van ott valaki?
Nem félek! Hasonló volt a beavatásom. De most senki nincs mögöttem aki segítsen ha rosszra fordulnak a dolgok. Az erdő zaja egyre erősebb lett. Susogtak a fák. Folyó csörgedezet. Minden mást lehetet hallani kivéve az állatokat. Egy állat neszét sem hallottam. Nem tudom akkor mi volt ami recsent. Biztos egy lehulló ág vagy levél!
-Igen, biztos egy ág volt ami lehullott! -ezt már csak suttogva mertem kimondani.
Újra recsent valami. Elő rántottam a kést ami az övemre volt szijazva.
-Gyere! Nem félek tőled! Gyere!-ezt már kiabáltam. Fogalmam se volt mi leselkedik utánam a sötétbe. Ha itt hullok el akkor is küzdök! Nem megfutamodva halok meg! Egyszer csak egy bögést hallottam meg...
-Basszus itt van!
Egyik pillanatról a másikra egy dühös "szarvas zombi" futott felém. Futott az nem kifejezés! Most talán egy kicsit megijedtem, nem volt időm félni!
Szörnyeteg egyre közelebb volt...pofája rohadt, csak egy agancsa volt meg, nem csak a pofája rohadt hanem az egész teste, szájában hatalmas metsző fogak, pofája úszót a vértől. Szeme vörösen izot. Mindha lángolna. Úgy látszik már megreggelizet.
-Gyere! Most itt pusztulsz!
Vártam a szörnyeteget, hogy közelebb érjen... mielőtt el tudtam volna kapni...egy lövés hallottam és az állat ki terült előttem. Szörnyeteg nyakából csak úgy spricolt a vér. Ámulva néztem, hogy ki lehet az...ki segített...
-Haho...Ki van ott?
YOU ARE READING
Egymásnak teremtve
Romance"Csak az enyém vagy,senki nem nyulhat hozzád csak én. Megérteted?"
