A győztes mindent visz! [ DRAMIONE ] - BEFEJEZETT!

Epilógus

A kisfiú vidám kacagását visszavitte a szél a parton ülő anyjához. A nő mosolyogva nézte, ahogy a fia a tengerparton szaladgál, majd amikor a hullámok már éppen megérintették, visítva szaladt el előlük, csak hogy egy pillanat múlva már megint ugyanott álljon.

– Beengedted Timothyt egyedül a vízbe?! – Hermione halálos nyugalommal pillantott fel a szőke férfira, aki megbotránkozó pillantásokkal illette.

– Nincs bent a vízben – mutatott rá a nyilvánvaló tényre, miközben arrébb húzódott a pokrócon. Draco egy utolsó ideges pillantást vetett a fiára, aki még mindig a hullámokkal incselkedett, majd sóhajtva leheveredett Hermione mellé.

– Borzalmasan felelőtlen vagy – jegyezte meg vidám hangon Draco, és a szemével ránevetett.

– Tudom. Mindenki, aki ismer, megmondhatja, hogy iszonyú felelőtlen vagyok – vigyorgott Hermione, és a táskájába túrt egy üveg naptejért. – Bekened a hátam?

– Persze – vette el az üveget Draco. – Hogy áll az ügyed a manókkal? – kérdezte, miközben felvitt egy egyenletes krémréteget Hermione bőrére.

– Már a célegyenesben vagyunk. – Hermione hangjából egyértelműen kiderült, hogy milyen büszke a munkája gyümölcsére. – Minden manótulajdonost arra kötelezünk, hogy szerződést kössenek a házimanóikkal, amiket mindkét fél felbonthat. Rendes ruhát kell venniük nekik, továbbá biztosítaniuk kell rendes fekhelyet, ételt, orvosi ellátást, kéthetente egy szabadnapot, és minimum heti két galleonos fizetést.

– Apám büszke lenne rád – jegyezte meg Draco cinikusan.

– Ó, szerintem egészen megkedvelt – vigyorgott Hermione. – Végül nem zárt ki a Malfoy-vagyonból téged, igaz?

– Igaz – mosolygott Draco. – Hála anyámnak. De ha meghallja, hogy megkaptad a tizenkét aláírást a Wizengamottól, biztos, hogy felrobban.

Hermione igazság szerint nem nagyon bánta volna ezt – bár Lucius Malfoy végül nem tagadta ki a fiát, azt megtiltotta, hogy Draco a nevére is vegye őt. Csak akkor egyezett bele a házasságukba, amikor Hermione teherbe esett Timothyval, gondolván, hogy egy fattyú unoka rosszabb, mint egy sárvérű meny.

Lucius csak egyszer jött el meglátogatni őket, közvetlenül a kisfiú születése után. Hermione majdnem felnevetett, amikor meghallotta, hogy Lucius azt gondolja magában az unokáját látva: „Egész aranyos, ahhoz képest, hogy félvér." Abban a pillanatban egyszerre áldotta és átkozta a férjét, amiért a sok nógatás után végre bevezette a legilimencia rejtelmeibe.

Narcissa férjével ellentétben viszont szinte minden héten meglátogatta őket, és elbűvölte a kis Tim minden egyes mozdulata. A kisfiú valóban bűbájos volt – az ezüstös szőke hajával, és a ragyogó szemeivel mintha az apja kicsinyített mása lett volna. Hermione félt is, hogy előnyös külsejéből fakadóan rengeteg problémája lesz még a lányokkal.

– Csendes vagy – jegyezte meg Draco, mire Hermione kiszakította magát a gondolatai közül.

– Csak elgondolkoztam.

– A manókon?

– Nem. Rajtunk – felelte, és szembefordult Dracóval. – Meg azon, hogy milyen boldog is vagyok.

– Ó – nevetett fel a férfi.

– Papa! Papa! – hallották a kis Timothy kiáltásait. – Itt egy szörny!

– Egy szörny? – kiáltott vissza félelemmel és csodálkozással vegyes hangon Draco. – Megyek és megvédem tőled!

Draco felpattant, és a parthoz szaladt, hogy megnézze magának azt a szörnyet.

– Csak egy tarisznyarák volt – ingatta a fejét, amikor visszatért, vállán a rúgkapáló és nevető kisfiúval. – Azt hittem, minimum egy acsarkát talált a fiad, nem egy rákot!

– Mi az az acsarka? – kíváncsiskodott Tim.

– Olyasmi, mint a sün – felelte türelmesen Hermione. – Csak sokkal gyanakvóbb és félősebb.

– Ezt meg honnan tudod? – csodálkozott a kisfiú.

– Az iskolában tanultam. Roxfort a neve.

– Én mikor mehetek majd? – kérdezte izgatottan.

– Ha elég nagyra nősz – zárta le a témát Draco, és a pokrócra ültette a fiát. Timothyt azonban keményebb fából faragták, amint eleresztették Draco kezei, úgy húzott vissza a partra, mint a csík.

– Hé, gyere vissza! – szaladt utána az apja. A parton fogócskázó kisfiú csilingelő kacagását hallgatva Hermione ismét megállapította, hogy mindannyian tökéletesen boldogok.  

                                                                                       ***