A győztes mindent visz! [ DRAMIONE ] - BEFEJEZETT!

~ 8 ~

  Estefelé tért magához. Habár állig be volt takarva, érezte, hogy az ágynemű alatt teljesen meztelen. Egy pillanatra elgondolkozott, hogy vajon hogy lehetséges ez, és akkor hirtelen minden eszébe jutott. A csókok, az érintések, ahogy Draco szerette őt... a lány érezte, hogy megmozdul benne valami, majd mosolyogva könyökölt fel, és nézett körbe. Egyedül volt, de a fürdőszobából zuhanycsobogás hangja hallatszott. Nem is gondolkodott azon, hogy mit tesz, egyszerűen felállt, és úgy, ahogy volt, meztelenül besurrant a fürdőbe. A gőz egy pillanatra elhomályosította a látását, de amint hozzászokott a párás levegőhöz, megpillantotta a zuhany alatt álló fiút. Hermione óvatosan, hogy el ne csússzon a vizes padlón, közelebb sétált, és egyszerűen beállt Draco mögé. A fiú annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette a lány jelenlétét, egészen addig, amíg Hermione hátulról át nem ölelte, és az izmos hasát nem kezdte simogatni.

– Épp rád gondoltam – jegyezte meg halkan Draco.

– Inkább nem akarom hallani – felelte Hermione arcát a fiú hátának szorítva.

– Jó, akkor nem mondom. – Draco olyan hirtelen fordult meg a tengelye körül, hogy a lánynak alig volt ideje felkapni a fejét. – Hanem mutatom.

S Draco már le is csapott a lány ajkaira, Hermione pedig hangosan felsóhajtott a váratlan ostrom alatt. Bár a csempe, aminek a háta nyomódott, hideg volt, érezte a fiúból áradó hőt és izzást, és olyan közel akart lenni hozzá, amennyire csak lehetséges volt. Draco hamarosan szájával elhagyta a lányét, és a nyakát kezdte kóstolgatni. Egyik kezével Hermione derekát simogatta, a másikkal viszont egyre lejjebb kalandozott.
Hermionéből egy fájdalmas kiáltás szakadt fel, ahogy megérezte magában Draco ujját. Bár nagyon lassan csúszott belé, még így is kellemetlen érzést okozott neki. A fiú óvatosan visszavonta belőle az ujját, és restelkedve kért tőle bocsánatot.

– Sajnálom... tudod, még senkivel nem voltam kétszer egymás után... általában kidobtam őket az első menet után.

Hermionét ez megnevettette.

– Viccelsz? Azok után, amit velem műveltél, csoda, hogy járni tudok – vigyorogta.

Bár Hermione teste túlságosan megviselt volt élete első szeretkezése után, nem feledkezett meg Dracóról. A szőke fiú meg is lepődött, amikor érezte a lágy, gyengéd csókokat, amikkel a lány ízlelgette a kulcscsontját.
– Hermione... mit csinálsz? – kérdezte meglehetősen zavarodott állapotban.

– Adni akarok neked valamit – felelte a lány halkan. – Csak ne mozdulj...

Draco szófogadóan hagyta, hogy a lány kijátssza magát, és azt csináljon vele, amit csak akar, Hermione pedig élt is a lehetőséggel. A fiú márványfehér bőrét csókolgatta, egyre lejjebb, a mellkasát, a hasát, a köldöke körül, még lejjebb, míg végül elérte figyelemért könyörgő férfiasságát. A lány rettenetesen ideges volt, még sosem csinált semmi ilyesmit, és nem akart csalódást okozni az ügyetlenkedésével Dracónak. Óvatosan végighúzta két ujját a fiú merevedésén, mire Draco jólesően megborzongott.

– Nem kell megtenned, ha nem akarod – biztosította rekedtes hangon, de közben magában azért imádkozott, hogy ne visszakozzon a lány.

– De ha egyszer akarom? – kérdezte, majd átfogta a fiú férfiasságát, és lassan mozgatni kezdte rajta a kezét. Draco élesen beszívta a levegőt, Hermione pedig hirtelen ötlettől vezérelve nyelve hegyével érintette a fiú merevedésének csúcsát. Draco felnyögött, a lány úgy vélte, azért, mert ez tetszett neki, és megismételte a műveletet, de ezúttal nagyobb odaadással kényeztette a fiút. Hermione érezte, hogy a fiú ujjai a hajába szántanak, és gyengéden sürgetik, ezért amennyire csak bírta, a szájába fogadta a férfiasságát. Draco hangosan felnyögött erre, a lány pedig lassan mozgatni kezdte a fejét rajta. Kezével a fiú combjait és csípőjét simogatta, míg a nyelvével folyamatosan ingerelte őt.

– Az őrületbe fogsz kergetni – suttogta elhalóan Draco, Hermione pedig valósággal vérszemet kapott. Maga a tény, hogy ilyen módon szerezhet örömet a mardekárosnak, aki szinte az eszét is elvesztette a kényeztetésétől, merésszé és bátorrá tette, miközben fokozta a tempót, és egyre közelebb vitte a fiút a beteljesüléshez. Egyre kétségbeesettebben kapaszkodott a lány hajába, és szinte megállás nélkül nyöszörgött, és sóhajtozott.

– Hermione... – kezdte, de a hangja gyengébb volt, mint a harmat. – Hermione... Ha nem szeretnéd, hogy a szádba élvezzek... akkor most hagyd abba...

De Hermione ezt hallva csak még tovább gyorsított, már az sem érdekelte, hogy alig kapott levegőt, és Draco keze olyan szorosan markolta a haját, hogy szinte kitépte a szálakat a helyükről, semmi másra nem tudott koncentrálni, mint arra, hogy olyan gyönyörben részesíthesse a fiút, amiben neki is része lehetett a jóvoltából pár órája. Pár másodperc múlva Draco a lehető legközelebb rántotta Hermione fejét magához, majd megmerevedett, és egy utolsó kiáltással a lány szájába élvezett. Lassan szétnyitotta elgémberedett ujjait, amikkel a lány átnedvesedett tincseibe kapaszkodott, és nézte, ahogy remegő lábakkal, és kipirult arccal felállt.

– Gyere ide – hívta fáradtan, de boldogan. Hermione azonnal bevackolta magát a karjai közé, és hagyta, hogy addig ölelje magához, ameddig csak akarja. – A szégyenlős kis Hermione Granger egy igazi szexistennő. Ki gondolta volna?

– Te?

– Úgy ám – mosolygott elégedetten a fiú, és egy kis tusfürdőt nyomott a tenyerébe, hogy megmossa a lány hátát. Hermionének jólestek a törődő érintések, ahogy Draco mindenhol beszappanozta, és sajgó izmait megmasszírozta.

– Nem tudom, hogy vagy vele, de én éhen halok – jegyezte meg a lány később, amikor már egy törölközőbe csavarta magát, és tiszta ruha után kutatott a szekrényében.

– Tessék – nyújtott felé egy apró üvegcsét Malfoy. Sötétlila folyadékot tartalmazott, Hermione pedig gyanakodva vette a kezébe a fiolát.

– Ezzel nem lakok jól – jegyezte meg gúnyosan. – És egyáltalán mi ez?

– Fogamzásgátló bájital – közölte a fiú szenvtelen hangon, miközben begombolta az ingét. – Egy hónapnyi védettséget ad.

– Nálad komolyan ilyen cuccok vannak? – hökkent meg a lány.

– Nyilvánvalóan – felelte kissé önelégülten Draco.

– Most vagy nem csak gondolatolvasásra vagy képes, hanem jövőbelátásra is, vagy piszkosul egoista vagy.

– Inkább köszönd meg, oké? – túrt idegesen a hajába a fiú. – Ha jól sejtem, te nem gondoltál ilyesmire...

– Nyilvánvalóan. – Hermione örömmel figurázta ki Dracót, aki viszont jól láthatóan nagyon a szívére vette a dolgot. – Hé. Köszönöm.

– Szívesen – felelte Draco nem kicsit durcásan. Hermione kihúzta a dugót az üvegből, és beleszagolt a bájitalba. Furcsa volt, egyszerre édes és kesernyés, a lány nagy levegőt vett, és legurította a főzetet.

– Ez borzalmas – panaszolta.

– Tudod mi borzalmas még? Hat hónapos pocakkal letenni a RAVASZ-t.

– Jól van, dugulj már el! – csattant fel Hermione, bár magában azért elismerte, hogy egy rosszízű bájital igencsak kis ár a Draco nyújtotta boldogságért cserébe.

Hamarosan elindultak az étterembe, mert már unták a szendvicseket és egyéb hideg ételeket. Ugyan nem fogták meg egymás kezét, de olyan szorosan haladtak egymás mellett, hogy ujjaik és kézfejük lépten-nyomon összeért.

Miután degeszre ették magukat, Draco megjegyezte, hogy hamarosan frissülnek az eredmények a pergamenen. Hermione egy pár pillanatig azt sem tudta, miről van szó. Milyen eredmények? Ja, hogy a verseny. Tényleg. Teljesen elfelejtkezett róla...

Draco jót nevetett a lány gondolatain, de Hermione most az egyszer nem tolta le, amiért a fejében turkált.

– Nézzünk rá arra a papírra – sóhajtotta inkább a lány, és az előtérbe ment. Alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy Nakami a második helyre csúszott, ő pedig átvette a vezetést.

– Istenem, te is látod, amit én látok?! – sikkantotta Hermione, és örömében Draco nyakába vetette magát. – Hogy történhetett ez? Mármint azt tudtam, hogy én jó voltam...

– Nicsak, de nagy lett hirtelen az önbizalmunk – jegyezte meg csipkelődve a fiú. – Amúgy szegény japánok tényleg eléggé megszívták ezt a kört. Náluk csak kígyósárkányok meg jó szellemek vannak. Nakami sosem látott még unikornist, szóval három méternél közelebb nem juthatott hozzá.

– És te...?

– Megszereztem a sárkánypikkelyt, de amint láttad, elég szépen lesérültem, szóval biztosan levontak érte valamennyi pontot... tényleg, te mit húztál?

– Hippogriffet – vallotta be a lány.

– Ó...

Tudták, hogy mindkettőjüknek ugyanaz a nap jutott az eszükbe, amikor Hagrid bemutatta nekik Csikócsőrt, még harmadikban.

– Ne haragudj, de elég hülye voltál akkoriban – jegyezte meg Hermione nevetve.

– Mi? Egy nagy fenéket, mindent úgy csináltam, ahogy az a szőrös melák mondta! Meghajoltam, meg minden...

– De behemót rondaságnak tituláltad Csikócsőrt!

– A franc se gondolta volna, hogy érti, amit mondok, az a dög.

– Mi gondoltuk, mert tudod... Hagrid mondta.

– Jól van, Ms Nagyokos!

Hermione és Draco visszasétáltak a szobájukba, a fiú egy pálcaintéssel kitisztította és rendbe tette az ágyát, és kérdőn nézett a lányra.

– Szeretnék aludni ma éjjel – mondta erre Hermione, Malfoy pedig kissé csalódottan bólintott.

A lány azonban sokáig nem tudta lehunyni a szemét aznap este. Csak bámulta az üres falat, semmire sem gondolva, és nem jött álom a szemére. Dühösen megfordult, hogy talán a másik oldalán fekve majd kényelmesebb lesz, és látta a gyér éjszakai fényben, hogy Draco őt figyeli. Hívogatóan kinyújtotta felé a karját, Hermione pedig egy cseppnyi kétely nélkül mászott ki az ágyból, és bújt be a fiú mellé. Elhelyezkedett Draco ölében, a fiú pedig szinte azonnal óvón magához ölelte. Hermione olyan hirtelen aludt el a másik közelségének megnyugtató tudatára, mintha Álomtalan Álom főzetet itattak volna vele.

Másnap túlestek az utolsóelőtti fordulón, és bár az északiak elég erősen felzárkóztak a sötét varázslatokkal kapcsolatos ismereteiknek köszönhetően, azért az első öt helyre nem sikerült bejutniuk. Hermione este elégedetten látta, hogy még mindig ő áll az első helyen, Draco pedig mindenki mást maga mögé utasítva felzárkózott a második helyre.

– Jól állunk – jegyezte meg a szőke fiú. – Ki gondolta volna, hogy egyszer hasznát veszem ennek a sok fekete mágiának, ami körülvett egész életemben... furcsa, nem? Mármint az, hogy ilyen kiemelt figyelmet fordítanak a sötét varázslatokra...

– Nem figyeltél, mit mondtak? – rökönyödött meg Hermione.

– De, persze – hagyta rá Draco.

Hermione mélyet sóhajtott, és tanárnénis hangsúllyal magyarázni kezdett:

– A verseny szervezői úgy vélték, hogy az összes ismeretünket értékelniük kell, továbbá csak akkor győzhetünk, ha ismerjük, mi ellen kell harcolnunk. Úgyhogy kikérdeztek egy rakás gyengébb ártást, rontást meg mindenféle kis semmiségeket, aztán rátértek a gonosz teremtményekre, meg a keményebb átkokra...

– Jól van, jól van, köszönöm.

A délutánt beszélgetéssel, olvasással, és varázslósakkozással ütötték el – illetve csak egy kísérletet tettek a játékra. Hermione pár perc alatt rájött, hogy Draco szemérmetlenül kutakodik a gondolatai között, és dühösen felborította a táblát. A figurák szitkozódva menekültek, miközben a lány oroszlán módjára vetette rá magát a meglepődött Dracóra. A csípőjére ült, lefogta a kezeit, és a fülébe sziszegett:

– Már megint rossz voltál. Nem turkálhatsz az agyamban, amikor sakkozunk. Csaló vagy, Malfoy.

Hermione tudta, hogy a fiú sokkal erősebb nála, és könnyűszerrel lelökhetné magáról, ha akarná, Draco azonban hagyta, hogy most az egyszer felé kerekedjenek.

– Mit csináljak veled most, hm? – tette fel a nagy kérdést, majd ingerlően előremozdította a csípőjét, Draco pedig felnyögött.

– Hermione, kérlek, ne kínozz...

A lány úgy döntött, megkegyelmez neki, és lehajolt, hogy egy féktelen, szenvedélyes csókkal örvendeztesse meg a fiút. Draco izgágán mocorgott ide-oda, hogy valahogy kikeveredhessen Hermione combjainak fogságából, de a lány ezúttal nem engedett. Vezetni akart, és ott, a padlón birtokba venni Draco hibátlanul gyönyörű testét. Amikor erre a fiú is rájött (nyilván legilimenciával, mert hát sosem tanul semmiből) hirtelen elernyedt a lány alatt, és nem küzdött többet a szabadulásért. Hermione elvigyorodott, és neki is látott, hogy véghezvigye a tervét.

Türelmetlenül lehámozta Dracóról a ruháit, és hagyta, hogy róla is lesegítsék a felesleges darabokat. Érezte a fiú két kezét a csípőjén, hogy segített neki, miközben ő Draco merevedésére engedte magát, és hangosan felsóhajtott. Tenyerével a fiú mellkasára támaszkodott, miközben lassan előre-hátra ringatódzni kezdett, félig leeresztett szemhéjakkal figyelve őt. Draco persze nem sokáig érte be annyival, hogy a lány oldalát simogathatta, hirtelen felült, és magához szorította a testét. Hermione egyik karjával átölelte a fiú vállát, másik kezét pedig Draco arcához emelte, és csupán az ujjbegyeivel érintette a fehér bőrét. Nem csókolták meg egymást, de elnyílt ajkaikat csupán milliméterek választották el.

– Szeretlek – csúszott ki az igazság Draco száján. Hermione egy végtelennek tűnő pillanatig hallgatott, a fiú pedig átkozta magát, amiért ilyen nyálas, szentimentális érzelemkinyilvánításokra vetemedett, egy mardekároshoz és egy Malfoyhoz teljesen méltatlan módon. Már majdnem azt kívánta, bár ne is mondott volna semmit, amikor Hermione megszólalt:

– Én is szeretlek, Draco.

A levegőt ezúttal a halk sóhajokon és titkokkal teli suttogáson kívül nem töltötte meg semmi más, nem voltak hangos nyögések, kiabálások, sikolyok. Mindent egybevetve egy lassú, nyugodt, de érzéki és élvezetes tánc volt ez, és sokkal tovább is tartott, mint a legutóbbi alkalommal. Hermione semmit nem akart elsietni, hiszen bőven volt idejük egymásra. Amikor aztán elérte őket a vég, Draco szorosan magához húzta a lány remegő testét, és valami érthetetlen nyelven dúdolt a fülébe, amíg össze nem szedte magát annyira, hogy lekászálódjon róla.

Akármilyen boldog is volt pillanatnyilag, félt attól, hogy mi lesz, ha kikerülnek ebből a buborékból, ahol senki sem látja őket, a való világba. Vajon hogy reagálnának a barátai? Elfordulnának tőle, vagy megpróbálnák kicsinálni Dracót? Nem kizárt. Nem akarta, hogy bárkinek is baja essen az önzése miatt, amiért hagyta, hogy elcsavarják a fejét. Főleg nem Dracónak. Ismerte a forrófejű Ront, és nem mert volna mérget venni rá, hogy nem átkozná apró cafatokra Malfoyt, amint a tudomására jutott a dolog.

– Hány napig tarthat ez még? – kérdezte Hermione elcsigázottan.

– Hogy érted? – könyökölt fel Draco.

– Világos, hogy nem folytathatjuk ezt a... viszonyt, vagy hívd, aminek akarod, ha visszamentünk a Roxfortba.

– Nekem ez egyáltalán nem volt olyan világos, mint neked – közölte szárazon a fiú.

– Te magad mondtad, hogy ha visszakerülünk a régi környezetünkbe...

– Nem kell tudniuk, ha nem akarod. Még csak arra sem kérlek, hogy válassz az agyalágyult griffendélesek között és közöttem. Csak annyit kérek, hogy ne... ne menj el...

– És mégis hogy tervezted? Éjszakánként kisurranunk egy gyors légyottra, aztán nap közben meg átnézünk a másikon? Nekem ez nem megy, Draco, én mindent vagy semmit alapon játszok. Vagy ország-világ előtt felvállaljuk, hogy együtt vagyunk...

– Az kizárt – rázta meg a fejét a fiú.

– Vagy abbahagyjuk most.

– Az még inkább.

– Nem a szeretőd akarok lenni, Draco.

– Tudom, és én sem lennék elégedett ennyivel. Csak azt szeretném, ha kihúznánk így valahogy, amíg még a suliban vagyunk, ahol mindenki lát. Ha levizsgáztunk, szabadok leszünk, és ha úgy kívánod, egy percre sem mozdulok el mellőled.

– De az fél év – panaszolta a lány.

– Tudom. Hé, mi lenne, ha egyelőre nem foglalkoznánk ilyen hülyeségekkel? Hm? Gyere, hozassunk vacsorát...

Hermione hagyta, hogy eltereljék a figyelmét, és egy kis időre megfeledkezett arról, hogy mi lesz, ha a téli szünet végén vissza kell térniük a Roxfortba. Elvégre, az még vagy egy egész hét. Hol van az még...