Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

MÁSODIK - Az edző lánya

2014.szeptember 2.

R

eggelre ázott párnahuzattal keltem hisz a tegnap esti búcsúzás eléggé elérzékenyített sőt az egésszel éjjel potyogtak a könnyeim, amint fel szállt a gépre már akkor hiányzott, de elfogadtam és reggel miután egy frissítő zuhannyal helyretettem magam kinézetileg megpróbáltam összeszedni magam lelkileg is, de arra talán több idő kellet volna. Mindenesetre mivel megfigyelőkén veszek részt egy edzésen így egy farmer mellett és a spagetti pántos fehér felsőmet vettem magamhoz, amihez pont jól illet a fekete magassarkú cipőm hisz, amint elkezdjük az edző dolgokat ezekről a szépségekről lemondhatok. Mivel kicsit hűvös van kint ezért a farmar kabátomat vettem magamhoz és miután minden cuccom összeszedtem a kis táskámban az ajtóhoz léptem, ahol már apa várt rám.

Az autóban megbeszéltük apuval, hogy majd ő figyeli Pintér Attilának a stratégiáját és én figyelem a fiúk erőnléti állapotát, természetesen ez a feladat nem olyan nehéz, de könnyűnek se titulálnám olyan erős közepes a mértéke.

Amint megérkeztünk a pálya felé mentünk és már messziről meghallottam a szövetségi kapitány hangját, aki üvöltve magyarázhat. Érdekes.

Amikor megpillantottuk őket a pálya közepén Pintér elhallgatott és felénk igyekezett míg a fiúk érdeklődve pillantottak felénk, szinte az összes fiút ismerem természetesen csak névről hisz minden foci meccset megnéztem apámmal. Sokat tudok a válogatottról és eddig nem hozták a legjobb formájukat.

-Pali – üdvözölte Pintér Attila édesapámat egy kéz rázással.

-Ati, hadd mutassam be a lányomat Petrát – bökött felém apám kedvesen, bezzeg azt nem mondja el miért is vagyunk itt. Na mindegy.

-Üdvözlöm – mosolyogtam Pintér Attilára.

-Szép nagy kislány lett – mért végig az idős pacák, aki apám lehetne sőt még apámnál idősebb. -Mi szél hozott ide titeket? - kérdezett rá érdeklődve. Na most ugrik a majom a vízben.

-Petra edzőnek készül és arra gondoltam rátok fér a segítség, ha kell adok tanácsot is – válaszolt apa és a szövetség kapitány szemei felcsillantak, ez már tetszik a vén pacáknak. Az apám segít neki míg ő kiabál a srácokkal.

-Rendben, gyere megmutatom a vasárnapi kezdő csapatot, amire én gondoltam a kis padon van a füzetem, de addig a lányod ismerkedhetne a fiúkkal, ha edző akar lenni hát tessék – a végén felém tekintette és a fiúkra bökött, akik idő közben folytatták az edzést, amit elkezdtek. Apára néztem, aki megvonta a vállát aztán bólintott így kifújva a levegőt léptem el mellőle és a srácok felé vettem az irányt míg az edzők a kis padhoz mentek. Remek, dobjuk be Petrát a mély vízben, ez az!

-Ö sziasztok – mikor a pálya közepére mentem rám emelték a tekintetüket míg én zavaromban az ujjaimat a hajamban mélyesztettem. Ez ciki.

-Te vagy Dárdai Pál lánya? - lépett előrébb Király Gábor, mármint a mackónadrágos kapus. Talán őt jobban ismerem hisz Király régen Németországnál is volt kapus, ahol apám is focista volt így elég sokat találkoztam Király Gáborral.

-Dárdai Petra – mutatkoztam be egy mosollyal az arcomon és már mindenki szólalt volna meg, de a kezemet magam elé tettem. -Nem szükséges, mind annyitokat ismerem már névről – vágtam rá és mindenki egy mosollyal bólintott. Okés, haladok. Az első dolog, hogy az edző és a játékosok közt jó viszony alakuljon ki.

-Jól megnőttél – bólintott Király mosolyogva, de csak a lábamon lévő cipőre böktem hisz az is sokat segít, hogy magasabbnak tűnjek ezen persze mindenki elnevette magát. Még egy plusz pontot írhatok magamnak.