Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

TIZENEGYEDIK - Ha edző akarsz lenni

2014.október 6.

Múlt hét vége felé érkeztek sorjában a légiósok míg az itthoni focisták már egy ideje edzenek együtt, de valójában a mai nap már mondhatni teljes a kerete. Minden edzésen kint voltam, de az apám egyszer se vett észre, teljesen elfeledkezett arról, hogy a lánya segédként van kint, hogy edző lehessen. Na igen, ahhoz egyetem kéne, de ha így folytatja, akkor nem lesz egyetem belőle,mert így semmi kedvem edzőként dolgozni.

Mivel apám rendesen kifárasztja a fiúkat így szegényeknek a nap végére annyi energiájuk van, hogy a szobájukba menjenek. Rolandot Győr óta próbálom kerülni így ahányszor a közelemben jött megragadtam egy srácot, mintha valami fontos dologról beszélnénk. Természetesen nem is beszélgettem a sráccal, de inkább, ő, mint Roland és a reménye mivel még mindig nem sikerült kérdést találnom a döntésemre, hogy mi is ez a dolog, ami köztem és Roland közt van.

Bencével egy ideje már csak futtában beszélek, már nem hív reggel fel mivel jelenleg szezon van a csapatában így egyre kevesebb ideje van rám és ha beszélünk is a költözésemről faggat. Nem bírja a hat hónapot, igaz én se, de egy ideje nem érzem azt, hogy nekem Amerikában lenne a helyem. Teljesen meghülyültem! Jó lesz,ha már vége van Bence szezonjának és haza tér...

-Petra– a gondolataimból apám hangja szakított ki, aki a pályaközepén állt és kérdően nézett felém. Mióta az edzések tartanak először, ez új.

Gyorsan felpattantam hisz ez az alkalom, eljött az a alkalom, hogy melléállok és gyakorolnom az edzőséget.

-Kérlek,masszírozod meg Priskin vádliját – a kérése hideg zuhanyként csapott le rám, mire az állam leesett. Komolyan arra kér, hogy masszírozzak?

-Mi?- kérdeztem rá a pálya széléről, talán egy kicsit hangosan.

-Kérlek– szólalt meg ismét egy mosollyal szóval nem hallottam félre,de még mindig nem tudom elhinni. Nem masszőr akarok lenni, ha nem edző! Elméletileg.

Ha még a hátralévő időben is masszőrként tekint rám én komolyan fogom a sátorfám és ellépek. Nem azért maradtam hat hónapig,hogy ápolgassam és masszírozzam a srácok lábát!

Nagy nehezen rábólintottam, mire apám intett Tominak, aki kissé bicegve indult felém a padhoz.

-Azért nem kell rájátszani – szólaltam meg, amint mellém ért és egyből leült, hogy a lábát a padra emelje én meg elkezdjem a masszírozást.

-Talán egy kicsit – vallotta be egy huncut mosollyal az arcán, mire megráztam a fejem. Ki gondolta volna! -Az apád kegyetlen – súgta így kicsit előre hajolt, mire egy mosollyal bólintottam. Én sokkal rosszabb lennék! Talán egy kicsit enyhébb, talán.

-Megérdemelitek– válaszoltam mosolyogva és a pálya felé néztem, ahol apám vezényelt és épp a rúgási technikákat mutatta be a srácoknak.Ezt én is meg tudnám mutatni!

Dühömben egy kissé erősebben nyomtam meg Tomi vádliját így egy elég furcsa, macska hangot adott ki magából, mire egyből felé néztem és eltorzult arccal elnevettem magam. Jézusom!

-Nem tudsz masszírozni – szólt rám, mire megforgattam a szemem aztán egy büszke mosollyal kihúztam magam.

-Nem masszőrnek jöttem – vágtam rá és folytattam a masszírozást,ami annyiból állt, hogy a vádliját nyomogattam kissé gyengébben,mint először.

-Tényleg apád miért nem hív maga mellé? – kérdezett rá felhúzott szemöldökkel, mire megvontam a vállam. Honnan a francból tudjam?-O, már értem a dühöd – válaszolta nevetve, mire megforgattam a szemem és a vádlijában csíptem, mire újra felsikoltott.