Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

Epilógus - Az utolsó remény

2017.július 2.

Egy hatalmas mosollyal nyújtózkodtam az ágyamon miközben a szobában a napsütött be, aminek sose örülök hisz mindig a szemembe süt most mégse haragszom annyira a napra. Ma reggel köszöntöttem a napot már csak azért is, mert Balatonon vagyunk és nyaralunk azokkal az emberekkel, akiket nagyon szeretek, vagyis a családommal és a barátommal, aki már három éve mellettem áll. Három éve számíthatok rá és ezalatt a három év alatt még jobban beleszerettem, ha ilyen lehetséges.

Az évek során sikeresen elvégeztem az egyetemet és hivatalosan is labdaragú edző lettem. Mikor végeztem féltem, hogy nem tudok most majd elhelyezkedni, de apám egyből intézkedett és írt egy ajánlólevelet Szélesi Zoltánnak így már majdnem egy éve az U17-es válogatott pályaedzőjeként veszek részt. Mi lenne velem az apám nélkül? Valószínűleg senki.

A három év alatt az apámnál is történtek változások mivel 2015 - ben egy ajánlatot kapott a Hertha-nál, amit a hülye is elfogadott volna,de a kivétele az volt, hogy nem lehet többé a magyar válogatott kapitánya. Apám választott és kiköltöztek Németországban míg én maradtam már csak az egyetem miatt, szerencsére Roland befogadott így 2015-ben hozzáköltöztem. Apám természetesen német barátját ajánlotta magyar szövetségi kapitánynak, Bernd Strock - ot. Igaz Roland nem került be a válogatottba, de egyáltalán nem csüggedt hisz a Ferencvárosba állandóan csúcsra tör. Ő az én gólkirályom.

Szó szerint gólkirály.

A munkám előnye még, hogy bepillantást nyerhetek Bernd Strock munkájában, próbálom megérteni a döntéseit, érveit, de Szélesi Zoltánnal nem értjük az öreget, hogy mit akar elérni. A válogatott az idők során nagyon visszaesett hiába értünk el szép sikereket az Európa bajnokságon azoknak az időknek vége. Világbajnokság van, vagyis nekünk nem lesz világbajnokság semmiféleképpen.

-Fent vagy? - hirtelen mellettem megmozdult Roland álmos, rekedt hangon és a kezét a hasamra simította. Imádom, ezeket a reggeleket és utálom mikor Telkin kell töltenie napokat olyankor olyan egyedül érzem magam a lakásban. Lakásunkban hisz ezt Roland kijelentette mikor hozzá költöztem.

-Gondolkozok - felé fordultam és álmos arcára néztem, de a szemei még nem nyíltak ki viszont ajkai egy mosolyra húzódtak.

-Az estén? Bocsi,hogy messzire mentem - válaszolta, de tökéletes fogsorát kimutatta, mire nevetve megráztam a fejemet.

-A válogatotton - válaszoltam, mire a szemei felnyíltak és a szemöldökeit a magasban emelte. -Az Európa bajnokság óta nem értünk el sikereket, amióta apám döntött és Strock jött minden megváltozott. Nem akarom bántani Strock - ot csak nem tudom mit akar és ez zavar - fejtettem ki, mire a kezét az arcomra helyezte és a fülem mögé tűrte szőke hajtincsemet aztán a kezével simogatta jobb arcfelemet.

-Mindig zavar valami, amit nem tudsz - válaszolta mosolyogva, mire a szám elnyílt hitetlenkedve és azonnal megráztam a fejem, mire Roland hangosan kacagni kezdett. -Mi van az első karácsonyunkkal? Főképp az ajándékkal - kérdezett rá, mire nevetve megráztam a fejemet és meztelen vállára csaptam játékosan. Azt kíváncsiságnak nevezik, kedves Roland!

-Mindegy - vágtam rá, mire Roland bólintott és újra lehunyta a szemét. -Viszont szerinted Strock bizonyíthat még? - kérdeztem rá egy hatalmas mosollyal az arcomon, mire Roland felhúzta a szemöldökét és mielőtt válaszolt volna felém tornyosult és ajkait az ajkaimra tapasztotta. A három év alatt rájött, hogy mivel tud elnémítani és az nem csak neki áldás, de még nekem is kellemes. Ezek az ajkak számomra mentőövek a viharban.

-Ha a nyaralás alatt újra dolgozni mersz csúnya dolgok következnek - néz le rám komoly tekintettel, de nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el, mire nevetve bólogatni kezdtem.