Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

TIZENKILENCEDIK - Egyszer mindennek vége

2014.december 29.

Az ünnepek el elteltével sikerült összefutnom Lucával, amire most szükségem van az egy legjobb barátnő, akivel kibeszélhetem a gondjaimat.Igaz, hogy az apám remek tanácsot adott és vele is tudnék beszélni, de ő mégis csak az apám, aki alapból elfogultabb bár mióta Bence itthon van, mintha enyhült volna az utálata, vagy mi.

Míg Bence a testvéreimet elvitte a városban addig én Lucával meglátogattam a szokásos helyünket, a bevásárlóközpontot mivel Luca elvileg szeretne venni valami ruhát a szilveszteri bulihoz, amire elvileg én is hivatalos vagyok.

-Szóval mi a helyzet? - kérdezett rá Luca miközben ruhákat keressünk,egyszerűen én leragadtam a szoknyáknál míg Luca az egybe ruhák felé kacsingat.

-Hogy érted? -kérdeztem rá és pár percre felnéztem így a szemöldökét kérdően felvonta.

-Beszélgetni akartál, gondolom Bencéről és Rolandról – kezdet bele, mire bólintottam, na igen az utóbbi időben ők töltötték be a teret a fejemben és a szívemben. -Ja, amúgy Roland jön szilveszterkor –tette hozzá mosolyogva és ajkaimra felfelé mozdultak. Boldog vagyok. Nem tagadom már nagyon hiányzik a mosolya és a mogyoróbarna szeme, ami még a mogyorónál is barnább. Egyszerűen hiányzik az, hogy nincs mellettem és az, hogy nélküle éljek nem,hogy elképzelhetetlen, de még meg is fulladok, ha arra gondolok,hogy többé nem látom.

-Tudod gondolkoztam rajtuk – szólaltam meg mosolyogva és elő húztam egy kissé flitteres szoknyát aztán megrázva a fejemet visszatettem és egy bordó szoknyát húztam inkább elő. Sokkal jobban illik hozzám!

-Bence kedves srác amúgy – vágott a szavamban, mire kérdően felé néztem. Tessék?

-Utáltad – vágtamrá nevetve, mire megvonta a vállát.

-Jó lehet kicsit unszimpatikus, de nem egy hülye gyerek. Ráadásul megértő – na igen Luca tudja Bence reakcióját, mivel beszámoltam neki mindenről, ami Rolandhoz köt. Sőt ugye Bence magától is rájött. -Viszont azért Rolandnak drukkolok, szerintem sokkal jobban összeillenél a szívtipró Varga Rolanddal – tette hozzá egy hatalmas mosollyal az arcán, mire nevetve megráztam a fejemet. Mióta Luca kiejtette Roland nevét a száján a szívem erősebben kezdett elverni és csak mosolygok, mint egy őrült, akit most vettek fel az egyetemre, vagy, akivel élete legboldogabb hírét közlik. És Luca bármennyire megkedvelheti Bencét valójában mindig is Roland felé fog terelgetni, mint az apám. Komolyan lehet az apám és a legjobb barátnőm titokba összebeszélnek...

-Szóval Roland is a bulin lesz? - kérdeztem rá miközben a bordó ruhát szorongattam és egy percre se rejtettem el a mosolyom.

-Igen, de miért érdekel? Döntöttél? - ugrott elém Luca ezzel sok emberre felhívtuk a figyelmet, de ez már megszokott főleg, ha Lucával vagyok.

-Azt hiszem –vontam meg a vállam és megmutattam Lucának a szoknyát. -Ezt megveszem – tettem hozzá és kikerestem a méretem aztán a pénztár felé mentem míg Luca szinte, mint egy őrült futott utánam.

-Mi az, hogy azt hiszed? Nem értem – kezdett bele, mire nevetve megráztam a fejem és miután megvettem a szoknyát a boltból kimentünk és a McDonald's felé mentünk, de most csak leültünk. -Mond már mi van– rúgott a bokában, de szerencsére a hosszú csizmám van rajtam bár még így is éreztem és rohadtul fáj.

-Jól van már – szólaltam meg, de Luca kezével mutogatta, hogy hadarjam. -Beszéltem apuval – kezdtem bele, mire Luca arc felragyogott.

-Jól kezdődik –vágott a szavamban, mire a fejemet oldalra billentettem.