Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

NYOLCADIK - Átlagos nap

2014.szeptember 18.

Egy ideig nem akartam elhinni, ami történik, talán a mai napon most már eltudom hinni hisz hivatalosan e naptól kezdve érvényes, hogy apám az új szövetségikapitány a magyar válogatottnak. Apa már múlt hét elején tudta és nekem is elmondta, de egyszerűen hihetetlen volt viszont nemcsak apám tudta, mert Roland is, akit még mai napig szidom, hogynem mondta el. Persze, megértem apám kérte rá csak jó érzés valamivel piszkálni.

Visszatérve a szövetségi kapitány posztra, talán, akkor fogom elhinni ezt az egész mindenséget, ha az első edzésen túl vagyok, mert még mindig hihetetlen. Az Észak-Ír meccs óta számíthattam volna erre, ha jobban belegondolok, de az, hogy az MLSZ választotta pont az apámat az hatalmas megtiszteltetés neki. Remekül fog teljesíteni, semmi kétségem efelől mégis elvárja, hogy mellette legyek, ami számomra hatalmas megtiszteltetés.

-Petra– szakított ki a gondolataimból Juhász Roland kishúga, mármint Luca, akivel éppen plázázni jöttünk, de a sok ide – odajövésben megpihentünk a McDonald' s – ban.

-Igen,tessék? - ráztam meg a fejem és egy aprócska mosollyal a velem egykori lányra néztem, aki nevetve megrázta a fejét.

-Elbambultál. Csak nem Rolandon gondolkoztál? - Luca elkezdte a szemöldökeit húzogatni és hozzá a száját huncut mosolyra húzta, amióta elárultam neki a meccs utáni eseményeket azóta csak ezzel rukkol elő. Komolyan legközelebb semmit se mondok neki.

-Nem.Azon gondolkoztam, hogy ma hivatalos – kezdtem volna, de aszavaimban vágott, mint mindig.

-Ma hivatalosan jártok Rolanddal? - kérdezett rá kuncogva, mire csak megforgattam a szemem. -Bocsi, nem hagyhattam neki – tette fel akezeit védekezésben, de még mindig hangosan vihorászót így egy– két ember figyelme felénk tárult. Az emberek nem néznek jószemmel arra, aki hangosan nevetgél.

-Mától hivatalosan apám a szövetségi kapitánya a fiúknak – vágtam ráegy szuszra és egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon.

-Remek lesz – válaszolt Luca mosolyogva, de csak biccenteni tudtam. Az biztos. A legjobb! -Apád mellett leszel? - kérdezett rá, mire egy mosollyal bólintottam.-Akkor maradsz és nem futsz a vőlegényed seggében – vágta rá,de a végén nem tudtam nem észrevenni ahogy megforgassa a szemétés undorodva gondol a vőlegényemre.

-Mégnem megyek Amerikában. Majd 6 hónap után – nyomatékosítottam meg azt a bizonyos „6 hónap" szót, mire Luca ismét csak megforgatta a szemét. Túl sok mindent meséltem neki és túlzottan szereti a véleményét kifejteni hangosan, ami jó,de remek lenne, ha nem folyton a vőlegényem szidná.

-És,ha meggondolod magad? Tudod, ha itt maradsz, akkor apád nyomdokaiban lépnél, profi edző lehetnél, de ha utána mész – kezdett bele a szokásos győzködésében, de csak feltettem a kezeimet így abbahagyta. Hallottam már ezt sőt nem csak tőle, mindenkitől.Oké, ha talán tovább tanulnék maradnék, de akkor mi lenne Bencével? A közös életünk. Nekem ez többet jelent, mint holmi egyetem.

-Még le se járt a 6 hónap szóval ne győzködj! Hallottam már sokszor és nem akarok erről beszélni, ha eljutunk a 6 hónapig, akkor meghozom a döntésem, hogy maradok, vagy megyek – válaszoltam megrázva a fejem és a telefonomat előhúztam a táskámból hátha keresett valaki, de mikor feloldottam egy nagy üres semmi fogadott.Senkinek se hiányzok.

-Csak szeretném, ha a saját érdekeid néznéd – szólalt meg ismét,mire felé néztem. Állj be a sorban! Azthiszem Luca a harmadik, ha a testvéreimet nem számolóm bele.

-Téma váltás – tettem magam elé a kezeimet mosolyogva, mire oldalrabillentette a fejét és beleivott hideg shake-jében, ami bounty ízesítésű míg az enyém csokoládés. -Mi a helyzet a bátyáddal?- kérdeztem rá hisz, tudom, hogy nem mindig vannak jó viszonyban bár Luca állítása szerint még kedves vele, de ha ez a kedves énje, akkor mi lesz, ha robban? Nem akarom azt kivárni.