Érzelmek fogságában - Varga Roland | Befejezett |

TIZEDIK - Mellette más

2014.szeptember 22.

Szám tátva maradt mikor megpillantottam a gyönyörű vendéglő terasz részét, ami lampionokkal volt teli így az esti sötétséget remekül kivilágítja. Egyszerűen gyönyörű! Roland az asztalunkhoz vezetett, ami a sarokban van és már megterítve várt egy gyertyával így leültem a kipárnázott székre aztán Roland mellém ült egy mosollyal az arcán, észre se vettem, hogy egymás mellett terítettek meg azt hittem velem szembe ül.

-Tetszik?- fordult felém egy mosollyal az arcán és megráztam a fejem ezzel felébredtem a mámorból.

-Nagyon– válaszoltam mosolyogva, mire bólintott. -Minek köszönhetem ezt? Hisz ez nem egy olcsó étterem lehet – löktem meg, mire nevetve megrázta a fejét.

-Mondjuk azt, hogy ünnepelünk – válaszolta Roland és az asztalról töltött először nekem egy pohár pezsgőt aztán magának, és miután visszatette az asztalra a pezsgős üveget a kezembe adta a poharat aztán ő is magához vette. -A barátságra – emelte felém egy mosollyal a poharát, mire egy mosollyal bólintottam és a poharamat az ő poharához érintettem.

-És a gólodra – tettem hozzá mosolyogva.

-És az apádra – egészítette ki nevetve, mire mosolyogva megráztam afejem.

-Az ismeretségre – mosolyogtam rá, mire bólintott és a szánkhoz emeltük a poharat. Azonnal felismertem a pezsgő ízét hisz remekül tudom megállapítani a pezsgők márkáját és ez bizony Törley, vagyis a kedvencem.

-Éhes vagy? - kérdezte felém mikor az asztalra helyezte üres poharát és a saját poharamat is elvette.

-Egy kicsit – vallottam be, mire kuncogni kezdett és felemelte a kezét, mire pincér azonnal meg is jelent előttünk. Roland felém nézett egy mosollyal, mire felhúztam a szemöldököm, de mikor ismét a pincérre nézett és két egyforma ételt rendelt, megértettem. Az étterem specialitását kéri számunkra, a kis cseles.

-Remélem nem baj – nézett felém, de mosolyogva megráztam a fejem. Szeretek új dolgokat megkóstolni szóval kíváncsian várom milyen új dolgot tesznek elém, ha a kinézetre hasonlít a helyre, akkor valószínűleg nagyon finom lesz. -Mesélj magadról – szólalt meg ismét, mire megráztam a fejem és mosolygós arca nézett rám,és próbáltam felfogni előbbi kijelentését. Semmi kérdés csak egyszerű kijelentés, ilyennel se találkoztam még.

-Nincs mit mesélném az életem olyan, mint másnak – válaszoltam mosolyogva, mire Roland felhúzta a szemöldökét, ami hatására meglöktem hisz igazat mondtam. Tényleg semmi nagy dolog nincs az életemben, amit el lehet ne mondani hisz attól, mert Dárdai Pál lánya vagyok, semmi se változik.

-Érdekes családod van biztos sok a mesélni valód – lökött meg játékosan Roland mosolyogva, de azonnal visszalöktem.

-Mit meséljek? Ismered a családom – vágtam rá kitárt karokkal, mire nevetve bólintott hisz találkozott már az anyámmal és a testvéreimmel míg az apámmal elég fura lenne, ha nem találkozott volna. -Mesélj te! A te családod még nem ismerem – löktem meg mosolyogva, mire a tarkóját kezdte vakargatni.

-Egyke vagyok, szülőkkel, akik végig támogatták a focista karrierem. Semmi nagy dolog – vonta meg a vállát egy mosollyal aztán meglökött egy „te jössz" tekintettel, mire megforgattam aszemem.

-Mindent tudsz rólam – vágtam rá és azonnal a fejét kezdte rázni, mire vállon csaptam. Hazug! -Remek családom van, igaz egy – két dologban nem értünk egyet,de nem kívánhatnék jobb szülőket és még a testvéreimet is elfogadom – tettem fel a végén a kezeimet egy büszke mosollyal,mire Roland elnevette magát, pedig pontosan így van.