t h e Beauty of Summer

- 2. F E J E Z E T -

Az előző részekből:

„ - Tíz perc, és soha többé nem látjuk egymást. – közli, közben jól szórakozik magában, és ezt az arcán lévő vigyorból is le tudom olvasni.

- Klassz. Életem legjobb híre

......

- Üdv újra Seggfejkém! Chloe Johnson vagyok! – nyújtok neki kezet, ő még mindig leesett állal, és tátott szájjal elfogadja a felé nyújtott kezemet és megrázza. „

****

"Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam,

hogy meg fogom bánni. Ám abban a pillanatban az

utóbbi egyszerűen nem érdekelt."

Michelle Hodkin

Még mindig az ajtóban állunk, és hihetetlenül jól szórakozom magamban, hogy a sors ilyen csúf játékot játszik. De ha beszállok kevésbé lesz kellemetlen, igaz? ;)

- Öhhm... Most beengeded a húgod legjobb barátnőjét a világ túl feléről, vagy mi van?! – emelem meg a szemöldököm, mire ő megköszörüli torkát.... És az arcomba vágja az ajtót. Döbbenten nézem az ajtót, amit az előbb a képembe vágtak, és azon töprengek, hogy lehet valaki ekkora seggfej, mint ez a srác. Akinek ha minden igaz, Noah a neve. Ő Harper bátyja. Ő Harper, idegesítő, kurva helyes, bunkó seggfej bátyja.

Ismét kopogásra emelem a kezem, és összevont szemöldökkel várom majd, hogy újra szembenézzek Noahval és a seggfej mivoltával.

Az ajtó kitárul...

Sírva fakadok...

A legjobb barátnőm a szája elé kapja a kezét. A küszöbön zokogva térdre rogy. Gyönyörű zöld szeme könnyektől csillog döbbenetében. Tekintetéből kiolvashatóak a ki nem mondott szavak, amelyek már évek óta személyes, szemtől-szembeni megbeszélésre vártak. Most, hogy látom legjobb barátnőmet, akivel egyetlenegyszer találkoztam földi életem során, most jövök csak rá arra, mennyire fájdalmasan hiányzott.

A belsőm megremeg, a szívem nagyot ugrik és már rohanok is a legjobb barátnőm felé. Arrébb rúgom a cuccaimat, és annyi év után, annyi várakozással teli év után újra a karomba zárom, miközben Harper a nevemet suttogja, és hitetlenül felnevet, zokogásunk közepette. Szorosan köré fonom a karom , miközben teljes erőbedobással szorítja a fejem, és a testem minden porcikáját.

Hiányzott... Borzasztóan hisz nem tudtam vele átélni a középiskola kezdését, csak az óceánon túlról.

Hiányzott, hogy nem tudtuk szemtől szembe megbeszélni az első szerelmet, és hiányzott, hogy nem tudtuk fogni egymás kezét az első szakítás után. Hiányzott, hogy egymás mellett ülve, karnyújtásnyira nézzük végig kedvenc sorozatainkat, vagy moziba menjünk együtt. Fájdalmasan hasít belém a tudat, hogy mennyire elfelejtettem már, milyen színű a haja a valóságban, nem a képernyőn keresztül és hogy milyen magas. Vagy hogy élőben hogy néz ki... Három és fél év telt el. Azonban ő még mindig gyönyörű, mosolygós és élettel teli. Három és fél év.. És ő egész idő alatt kitartott mellettem... Minden nap felhívott, és nem telt el úgy 24 óra, hogy ne Skypoltunk volna. Tovább léphetett volna... Nélkülem. Szerezhetett volna másik legjobb barátnőt. De nem tette.

Még nagyobb sírás tör rám, és hihetetlen erővel szorítom. Félek, ha elengedem, szertefoszlik, és eltűnik a semmibe. És az egész csak egy álomnak tudható be.