t h e Beauty of Summer

- 9. F E J E Z E T -

Ne vesztegessétek az időtöket féltékenységre!

Van, hogy az ember vezet, van, hogy lemarad.

A verseny hosszú és a végén úgyis csak magaddal

versenyzel.

Mary Schmich

Az előző részekből:

„- TI KETTEN? EZ HALÁL KOMOLY? MI A FENÉRŐL MARADTAM ÉN LE? – Noahval összerezzentünk a hirtelen hang hallatán, de ő összeszedte magát.

- Jackson? – ráncolta a homlokát Noah, közelebb araszolva a fáról pottyant kukkolóhoz.

- Személyesen . – ásta ki magát az avar rengetegjéből. – Ami pedig titeket illett – mutatott ránk – Mióta tart ez a dolog? – kíváncsiskodott vigyorogva.

- Te mégis magadnál vagy ember!!? – kiabált rá Noah. – Egész nap téged kerestünk, te rohadék!

- Igazán hízelgő, de nem úgy tűnt, mintha annyira a keresésemmel lennétek elfoglalva

.....

- Én nem vagyok álmos! – jelentette ki.

- Egyéni szociális probléma. – vetette oda Noah, miközben karjával engem ölelt. Ekkor Jackson teli torokból énekelni kezdett:

- I got a pocket, got a pocketful of sunshine./ I got a love, and I know that it's all mine./ Oh, oh whoa

- A kurva életbe is Jackson! Gyűlölöm ezt a számot! „

*****

- CHLOE! – vágódik ki a szobám ajtaja, és Harper ront be rajta. – Ébresztő álomszuszék, nagy kaland vár ma ránk! – mondta lelkesen és az ablakhoz érve kihúzta a függönyöket. Az erős napsugarak szinte megvakítottak, ezért a párnát a fejemre húzva morogtam vissza Harpernek.

- Mrggrhhh.

- Gyerünk Chloe! Ki az ágyból! – lép az ágyamhoz és lerántja rólam a vékony takarót.

- Nagyon fáradt vagyok Harper...- hisztizem a párna alatt. Való igaz, tegnap Noahval hajnalokig üzengettünk egymásnak, mert nem mertünk találkozni, nehogy belebotoljunk Harperbe vagy a szüleibe. Utóbbiak ezúttal itthon töltik a hétvégét, ezzel is növelve a lebukás kockázatát.

- Nem érdekel Chloe! Azonnal szedd össze magad, mert a többiekkel meglátogatjuk a Karnevált!! – sikoltja tapsikolva, én pedig lekapom a párnát a fejemről.

- Karnevál? – értetlenkedek, miközben felkönyökölök az ágyon. – Ez komoly? – kérdezem.

- Halálosan! – bólogat – Úgyhogy jobb lesz ha nekiállsz készülődni, ugyanis már két óra múlt! - osztja az utasításokat, majd komfortosan távozik a szobából. Hasra gördülök és arcomat mélyen a párnámba temetem, és azon gondolkodom, hogy ez melyik elmebeteg barátom ötlete lehetett.

*****

A hátsó ülésre bevágódva halványan rámosolygok Noahra, aki a vezetőülésben telefonál valakivel. Lélegzetállítóan fest fehér, laza pólójában és szemébe lógó hajjal. Hátrafordulva rám kacsint, amitől nagyot dobban a szívem, még ilyen kialvatlanul is. Harper beül Noah mellé, aki megszakítja a hívást, és az autót beindítva hirtelen a gázra tapos, aminek következtében megfejelem az előttem lévő ülést. Ő csak elvigyorodik miközben a sebességbe teszi a kocsit, és kihajt a forgalomba.