t h e Beauty of Summer

- 8. F E J E Z E T -

  Az ember néha azt hiszi, lelátott már 

az emberi hülyeség kútjának fenekére, és 

a (...) figyelmeztetés, miszerint a hülyeségnek

 eme kútja feneketlen, néha fölöttébb hasznos. 

Stephen King 

Az előző részekből:

„- Tudod mit, Chloe? – vonta fel játékosan a szemöldökét, mire érdeklődve a szemébe néztem – Játszunk egyet. Te csinálsz nekem egy omlettet, és én is neked. Ha a tiéd jobb lesz, akkor letudod a tartozásodat, de ha az enyém győzedelmeskedik, és pontosan ez fog történni – teszi hozzá önelégülten – akkor jössz nekem egy szívességgel. – vázolta fel a kis játékát.

- Na várjunk csak! – akadok meg – Tartozás? – vonom fel a szemöldököm.

- Tudod, nem volt ám ingyen az az éjszaka. – kacsintott, mire szájtátva, hitetlenül felnevettem.

.......

- Szóval még mindig Alex.... – horkan fel Noah. Tagadni akarom, és el akarom mondani neki az igazat, de ekkor a telefon megint megcsörren.

- Ezt nem hiszem el, Chloe! Te tényleg bevetted azt a maszlagot, hogy rájött, hogy csak téged szeret, miközben a hátad mögött kitudja hány lányt csalt az ágyába?! - akad ki teljesen, és döbbent elrántja a vállát, amin a fejem nyugodott másodpercekkel ezelőtt.

.....

Mikor Noah elé léptem, gondolkodás nélkül az ajkára tapasztottam a sajátomat. Kezemet a nyakára csúsztattam, és közelebb húztam magamhoz. A borzongás rekord idő alatt rázta meg a testem. Utat engedtem a nyelvének, és életem legforróbb csókjába forrtunk össze.

****

- Jackson! – visszhangzik az erdő körülbelül századjára.

- Jackson, a kurva anyád! Hol a francban vagy, te gyökér!? – kiáltja el magát egyre ingerültebben Aiden.

- Mégis hova tűnhetett? – kérdezem idegesen a hajamba túrva.

- Ő Jackson. Azon sem lepődnék meg, ha az esti híradóban látnánk, miközben egy rakétán csücsül, ami egyenesen a holdra repíti. – válaszolta Lukas zsebre tett kézzel, és megállt az aggódó társaság mellett.

- Legalább ott végre megtalálja elveszett földönkívüli családját. – forgatja a szemét Hunter, és kezét Harper dereka köré fűzi.

- Hogy a francba lehet ennyit vedelni? – grimaszol Harper, nekem pedig ösztönösen mosolyra húzódik a szám, mikor találkozik a pillantásunk.

Egy hét telt el azóta, amióta Harper és Hunter elutaztak pár napra. Mikor visszajöttek, Harper szinte sugárzott és szinte mindent elmesélt az útról. Ismét pizsamapartyt tartottunk, és jégkémet zabáltunk egész éjszaka, miközben sorozatokat néztünk. A barátságunk jobb volt, mint valaha és a többiekkel is számos alkalommal összefutottunk a héten, így sikerült kitervelnünk, hogy a kánikula ellenére, menjünk a hegyekbe kempingezni.

Maga a túra, hogy elérjünk erre a helyre, és a letáborozás fantasztikus volt. Aztán este a tábortűz körül ismét előkerültek az alkohollal teli üvegek, amit mindannyiunk többször is meghúzott, azonban volt olyan aki csak enyhén csiccsentett be, azonban volt, aki sakálrészegre itta magát.