t h e Beauty of Summer

- E P I L Ó G U S -

- Mindened megvan? – kérdezte Harper és sűrűn pislogott a mennyezet felé, miközben átnyújtotta utazótáskámat, amit eddig magánál tartott. Némán bólintottam, és végignéztem a társaságunkon. Aiden, Jackson, Lukas és Hunter némán, karba font kézzel álltak, és a padlót bámulták. Letettem az előbb átnyújtott utazótáskát és könnyeimet visszatartva a társaság elé léptem.

- Nos..Khmm- köszörültem meg sírástól elszorult torkom – Sohasem volt erősségem a búcsúzkodás, szóval... Mit szólnátok hozzá, ha csapnánk egy gyors ölelkezést, miközben egy szót sem szólnánk? – vetettem fel az ötlet, mire ők némán bólogatni kezdtek. Először Aidenhez léptem. Annyi kalamajkát okozott nekem ez a srác, de annyira tiszták a szándékai. Mindig is segítségemre volt, és ő Noah személyes legjobb barátja. Szorosan köré fontam a karjaimat, ő pedig viszonozta az ölelést.

- Vigyázz magadra! – suttogta, mire bólintottam.

Majd Hunter elé léptem.

- Legyél jó fiú, Hunter! – vigyorogtam rá, mire erősen magához szorított. Amennyire utáltam a nyár elején, és a sípcsonton rúgását terveztem titkon, annyira kedveltem meg a nyár végére. Azonban Harperrel nem jöttek újra össze, és ez miatt is vérzik a szívem.

- Lukas! – mondtam, de már alig bírtam visszatartani a könnyeim.

- Chloe! – mondta, majd megöleltük egymást.

- Na jó, elég lesz, most Jackson ideje jön! – szólt Jack mire nevetve odaléptem és egy szoros ölelés kíséretében előbukkantak a könnyeim.

- Köszönök mindent Jackson! - szóltam és a szememet törölgetve fordultam legjobb barátnőm felé.

- Megegyeztünk, hogy nincs sírás! – rökönyödök meg, mikor felé fordulva könnyáztatta arcát látom.

- Kussolj már! – mondta és máris a nyakamba ugrott. – Annyira szeretlek Chloe! – sírta és bennem is összeomlott a könnyálló rendszer.

- Én is téged! De figyelj! Nem sokára őszi szünet, és újra találkozunk! Addig pedig minden nap beszélünk! - sírtam inkább magamat nyugtatva, mint Harpert. Hevesen bólogatott, majd nehezen elengedett, és Noah felé irányított. A táskámat felkapva indultam meg felé.

- Köszönök mindent srácok! – fordultam sírva vissza a társaság felé. Harper Jackson vállába fúrva a fejét figyelte, ahogyan távozok, a többiek pedig hol a hajukba túrva, hol a mennyezetet nézve toporogtak. – Szeretlek titeket! – mondtam integetve, és megfogtam Noah kezét. Távolodni kezdtünk egyenesen a terminál felé. Aztán megálltunk.

- Kérlek Noah, ne felejts el! – könyörögtem zokogva, mire Noah határozottan előrelépve ajkát az ajkamra tapasztotta. Kezével a hajamba túrt, míg én erősen átöleltem a derekát. Kiéhezve csókoltam, és könnyeim sós elegyét éreztem ajkain, miközben az első találkozási helyünkön hagytam, hogy belevesszek Noah Davis csókjába. Annyira szerettem ezt a srácot! Jobban, mint bárki mást előtte! És most itt kell, hogy hagyjam...

Miután ajkaink szétváltak a zokogás szinte ledöntött a lábamról, amint tudatosult bennem, hogy talán ez volt az utolsó csók amit Noah Davistől kaptam.

- Sohasem foglak elfelejteni, Chloe! – mondta a hajamat simogatva.

- Nagyon szeretlek Noah! – fúrtam fejem a vállába.

- Én is téged! – puszilta meg a fejem tetejét. – Lassan indul a géped... - mondta, én pedig lehunyt szemmel még egyszer, még egyetlen egyszer megcsókoltam Noah Davist. Arcát két kezem közé fogtam és egy erős, búcsúcsókot nyomtam az ajkaira.