t h e Beauty of Summer

- 4. F E J E Z E T -

"Más az éjszaka igazságamás a nappalé

az éjszaka sokat megenged

ehetsz a tiltott gyümölcsből

szerethet az, ki nem szerethet. "

Károlyi Amy

Az előző részekből:

„- Ami ott, akkor történt, nem mondhatod el Harpernek! - mondta ki keményen, nekem meg felszaladt a szemöldököm.

- Ugyan miért is?! - szűrtem a fogaim között.

- Miért, talán elszeretnéd mondani neki? - kérdezi. Hallgatok. Nem tudom mit szeretnék. És ezt ő is tudja. - Na látod.

- Noah, nem hazudhatok neki erről! - ráztam a fejem, a sírás küszöbén állva.

- Nem kérem, hogy hazudj! Csak ne mondd el neki..

....

Tátott szájjal meredek Noahra. Ő pedig értetlen képpel vissza rám.

- „Szakított velem". - mondom ki.... „

*****

A sor oltári hosszú... Érzem ahogyan a hajam őszülni kezd a várakozásban.

Miután Noahval kiröhögtük a botrányos „szakításomat" Alexel, azt mondta, hogy elvisz a McDonald's-ba, mert az összetört szívet csak a genetikailag módosított Mekis kaja képes összeforrasztani.

- Na és persze a híres-neves Davis ajkak. De friss szakítás után duplaára van . - magyarázta, amikor behajtottunk a Meki parkolójába.

- Ekkora erővel lekaphatom a nővéredet is , sőt, az még ingyen is lenne, híres-neves Davis ajkak - nevetek a képébe, ő pedig undorodó grimaszra húzza a száját.

- Tudni sem akarom, mit csináltok ti esténként. - grimaszolt még mindig, miközben kiszálltunk a kocsiból.

- Tudod Noah, eddig csak egyetlen éjszakát töltöttem nálatok. És ő ez idő alatt Hunterrel enyelgett telefonon a szobájában. - erőltetek egy mosolyt a képemre, mire ő teljesen elhallgat. Így sétáltunk egyenesen az ajtóig, majd mikor bementünk. Mondta, hogy elugrik a mosdóba, majd felhívja a szüleit, én addig álljak be az egyik sorba. Minden egyes sor végtelenül hosszú volt. Habár, ráérek nem?

Beálltam egy aranyosan mosolygó lány kiszolgáló sorába és vártam. És vártam.

A hajam őszülése közben figyeltem, ahogy Noah telefonon beszél feltehetőleg a szüleivel, bár lehet azt a lányt hívta fel, akit lemondott ma. Hogy engem babysitter-kedjen. Hirtelen eluralkodott rajtam a lehangoltság. Noah csakis azért van ma velem, mert muszáj neki. Nem azért, mert élvezi a társaságom.

Mindenesetre néztem, ahogyan tökéletes ajkával szavakat formál, és gödröcskés félmosolyra húzza a száját. Ellenállhatatlanul festett. Észre sem vettem, hogy sorra kerültem , és zavartan pillantottam a kiszolgáló lányra, aki vágyakozó pillantást vetett Noahra. De mikor rám nézett grimaszolt, és összehúzta tökéletes ívű szemöldökét, ami tökéletesen illett tökéletes arcához, és szőke hajához, amit laza copfba fogott. Eszméletlenül gyönyörű lány volt. De a kérdés... Miért ilyen utálatos velem?

- Mit adhatok? - szinte köpte a szavakat. Elkerekedett szemmel, előredőltem és rákönyököltem a pultra.

- Szia - villantottam rá egy több milliót érő mosolyt, mire ő csak még mérgesebb méregetett. Ráharapott a csalira. - Szeretnék kérni két dupla-sajtburgert , egy nagy krumplit, egy McFreez-t, meggyes öntettel és egy félliteres Colát.... - összehúztam a szemem, hogy el tudjam olvasni a névtábláját. - Layla... - vigyorogtam, mire ő szikrázó tekintettel bevitte a gépbe a rendelést.