t h e Beauty of Summer

- 5. F E J E Z E T -

"Szétfoszlott az ifjú remény
s az álmok szivárványa is;
aztán megtapasztaltam én,
hogy az emberszív mind hamis."

Emily Bronte

Az előző részekből:

„Rettegtem, nehogy Cupido nyilát találjam az oldalamba fúródva, de csak egy hatalmas kékfoltot találtam. Valószínűleg Noah csipkedése.

.....

- Hallgatni fogok róla, Noah! – mondom neki, mire ő csak bólint. – Mellesleg óriási köszönettel tartozom neked a mai napért. – váltok témát, mert kezd oda lenni mindenki jókedve. – Igaz, hogy a pasim dobott miattad, és a legjobb barátnőm is az egyik haverod miatt , de azért még köszönöm. – nevetek.

......

Noah megmerevedett, miközben a pólóm sarkáért nyúlt. Meglátta a foltokat. A picsába. Még ha teljes tudatomnál lettem volna, akkor sem tudtam volna megmagyarázni. „

*****

Éreztél már olyat, hogy teljesen kiesik az előző éjszaka, annak ellenére, hogy nem voltál ittas, sem kábítószerezett? Csak felszabadult, nyílt és önmagad?

Hmmm...Azt hiszem, elég filozofikus hangulatban ébredtem. Azonban a tegnap estéről csak foszlányok maradtak meg. A plafont szugerálva éreztem, ahogyan lassan öntudatra éledek.

Most, hogy mindenre emlékszem, azt kívánom, bárcsak tovább ringathattam volna magam az öntudatlanság és reggeli agyhalál sűrű tengerén. Kár érte.

Automatikusan a telefonom után nyúlok, mint minden áldott reggel, de csak a készülék hűlt helyét találom. Azonnal kipattan az álom a szememből és már a földön fekszek és az ágy alatti részeket kémlelem.

- Te meg mégis mi a fészkes fenét művelsz? – szólal meg egy hang mögöttem, mire annyira összerezzentem, hogy a hirtelen kapkodásban bevertem a fejemet az ágykeretbe, és az egész matrac megugrott. Noah nem leplezte, milyen jól szórakozik, és ezt tudtomra is adta, mikor felhangzott reszelős nevetése. Összehúzott szemekkel fordultam felé, míg a fájó pontot simogattam a fejemen. Nem volt rajta póló. Atyaisteeen.

- Neked is jó reggelt Noah! Nagyon kis cuki nevetésed van, meg minden, de nem ez volt az első dolog reggelről, ami hallani akartam. – felkapom a szemüvegem és úgy nézek vele farkasszemet.

- Az első dolog amit tőlem hallottál az a „ Te mégis mi a fészkes fenét művelsz?" volt. – kacsint vigyorogva. – Aztán szépen megmutattad hogy fejelgetős bajnokságot tartasz az ágykerettel. És most jött az a rész, hogy kinevettelek. – teszi hozzá álszent mosollyal.

- Rendben Noah. Engedd meg, hogy én is feltegyek neked egy kérdést. – felhúzott szemöldökkel vár – Te mégis mi a francot keresel az ideiglenes szobámba korán reggelről? – húzom össze a szemem, és kíváncsian várom a magyarázatot.

- Azt hiszem, tudom mit keresel. – néz ravaszul a szemembe , és száját gonosz félmosolyra húzza, miközben az értetlen tekintetemet fürkészi sötét, homlokába hulló tincsei mögül. És az a kigyúrt felsőtest.

Na igen... Általános tény, hogy Noah Davis még reggel is ultradögös és kifogástalan megjelenést produkál.

- Hogy mondod? – szalad fel a szemöldököm, mire ő előhúzza a zsebéből a telefonomat, és meglóbálja előttem.