- 3. F E J E Z E T -

7.8K 551 114
                                    


„Oltsd el a régi tüzet, mielőtt újat gyújtasz!"

Közmondás


Az előző részekből:

- Akkor, kérlek mesélj nekünk a szerelmi életedről, Chloe - húzza mosolyra a száját Lucas. Erre az összes fiú felkapja a fejét, Harper pedig rám kacsint. Nem tudom nem észrevenni, hogy Noah előrébb hajolt és rákönyökölt a térdére, mintha annyira érdekelné a válasz.

.....

- Akkora egy seggfej vagy Noah! - suttogom, mire ő csak elneveti magát.

- Már említetted párszor - súgja vissza, és óvatosan a nyakamra csúsztatja a kezét. Már a többieket sem hallom a saját szívdobogásom miatt.

Ekkor Noah ajka az enyémet éri, én pedig teljesen elveszek. „

*****

Ha feltenné nekem valaki azt a kérdést, hogy;

- Mondcsak Chloe, hogy alakult az elmúlt 24 órád? - én csak megrántanám a vállam, és reflexből fejelgetni kezdeném a falat. Na igen, ilyen volt az első napom. Oh, hogy miért?

Engedd meg, hogy röviden és tömören végigkalauzoljalak rajta.

Leszáll a géped a barátnőd városában, a reptéren pedig elakadsz, mert senki nem vár téged. Nem várt? Hmm, érdekes. Találkozol egy adonisszal, és segítséget kérsz. Segít? Hmmm...Még szép, hogy nem! Végtelenül bunkó? Nagyon is... Aztán ez a végtelenül bunkó adonisz még az este folyamán megcsókol, hogy ne kelljen látnod őt pucéran.

Gondoltad volna?

Te sem?

Hát, én sem!

A bulinak vége. Hajnali kettő lehet, mi pedig csurom-vizesen, néhányan enyhén becsípve fekszünk az udvar közepén és bámuljuk a csillagokat.

- Hé haver! - kiáltja el magát Jackson, akit az este folyamán nagyon megkedveltem - Mióta mozognak azok a kibaszott csillagok? - emeli az ég felé a kezét, és keresi a „száguldozó csillagjait". - Na baszki! Most meg eltűnt.

Erőm sincs nevetni, főleg az este történtek után.

Az ominózus pillanatunk után Noahval , a tömeg ujjongani kezdett én pedig teljesen értetlenül bámultam Noaht, ahogy eltávolodott tőlem, majd hátat fordítva belekortyolt a sörébe. Valahogy megsemmisültem, ott bent.

Miért érzem azt, amit nem szabadna? Miért remeg még mindig a térdem a csókja után? És érzem teljesen megsemmisülve, kihasználva magam mindezek ellenére?

Csak álltam ott. És néztem Őt. Magyarázatot vártam. Többet, mint ez a hülye játék.

Már éppen nyitottam volna a számat és szúrtam volna le a fiúkat a folyamatos tapsvihar és kurjontgatások miatt, mikor is Harper tért vissza a szobába. Kézen fogva Hunterrel.

Mindenki elhallgatott.

- Miről maradtunk le? - ráncolta a homlokát, és a tekintetével engem keresett. „MaradtUNK le" Többes szám. Úgy látszik ők ismét összegabalyodtak. Már ha nem lenne elég jel a kéz a kézben jelenet is.

A szemébe néztem, és már felkészültem , hogy elmondom neki azt, mit tettem. Hogy megcsókoltam a bátyját. Hogy halálra ítéltem saját magam, és ezzel a barátságunkat.

t h e    Beauty of SummerOnde histórias criam vida. Descubra agora