DARK PAST - Jimin ff. [~Befejezett]

15. Rész - Furcsa kapcsolat

Elbambulhattam, mert egyik pillanatról a másikra már a két ismerős kar kulcsolta át a derekamat ezzel elérve, hogy a tükörből rá nézzek. Arcát vállamba fúrva nézett egyenesen a szemeimbe míg védelmezően tartott karjaiban. Nem tudtam elfolytani mosolyom így szám felfelé görbült miközben néztem vizes tincseit, de hirtelen megugrottam.

Hogy miért?

Csak mert a drága nem vett fel pólót, hanem félpucér mellkassal feszült a hátamon.

-Jimin... csak képzelődök és ilyen furcsa anyaga van a pólódnak... vagy tényleg nincs rajtad semmi felül. -néztem egyenesen a szemeibe a tükör segítségével. Egy félmosoly kúszott formás ajkaira és gyengéden megfogva kezem vezette hátra egyenesen kidolgozott kockáira. Szemeim kikerekedtek, amint megéreztem kidolgozott izmait és gyorsan megperdülve tengelyemen akartam meggyőződni a  hat kockácska létezéséről, s mikor tényleg szembe tálaltam magam velük és Jimin napbarnított bőrével hangosat nyelve néztem a srác sötét íriszeibe.

-Ezeket... mióta növeszted? -nyomkodtam meg az egyiket, mire alig halhatóan felkuncogott. Most vagy csikis vagy szimplán ilyen cuki vagyok.

-Nos... ha jól számolom... olyan 3 éve díszelegnek a hasamon. -mosolygott rám.

-Aaaa daebak! Te nem vagy semmi. -ütögettem vállon.

-Mondanám, hogy köszönöm. -állt be a szekrény elé egy nagyobb mosollyal, hogy kivegyen egy fekete pólót alváshoz.
-De hazudnék, ha azt mondanám nem tudom. -villantott felém egy egoista mosolyt, ami miatt kifújtam a levegőt.

-Egomániás. -morogtam és inkább bemásztam a franciaágy kivűlső részére és jól betakaróztam. Kuncogva figyelte mozdulataimat és már csak épp hogy kilátszódó lényemet.

-Aigoo... te lány. -mászott be mellém. -Mondták már, hogy hihetetlen vagy? -kérdezte feltehetőleg a kezén támaszkodva.

-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudtam. -utánoztam a hangját, mire csak felnevetett és magához húzott.

-Jól van na, bocsánat. -fúrta bele az arcomba fejét.

-Chh... mi vagy te? A pasim, hogy így hozzám bújsz te kismaci? -borzoltam összehaját, amiről már megállapíthattam, hogy nagyon puha. Nem válaszolt, csak gyorsan adott egy puszit az orromra és elbújt a takarójába. Kicsit lefagya bámúltam a plafont, majd feleszmélve kezdtem el csapkodni takaróba bujtatott testét.

-Yah! Ez sunyi volt. -ütögettem, míg ő csak tovább nevetett. Mint egy kisfiú, olyannak láttam akkor... egy nagyon helyes, kigyúrt kisfiú. Végül egymás karjaiban aludtunk el olyan éjjfél tájt, ami koránnak nevezhető a maffia naptárában. Vajon mit hoz a holnap?

~~Másnap~~

Reggel, miután nagy nehezen sikeredett kibogoznom a lábainkat és karjainkat Jiminnel, úgy, hogy lehetőleg ne ébresszem fel, átöltöztem egy, a szekrényben talált sport cuccba és elhatároztam, hogy ma futni megyek. Régen minden nap futottam, de aztán a munkának köszönhetően, már volt hol lemozognom felesleges energiám. Írtam neki egy cetlit is, hogy hova mentem, ha esetleg felébredne mielőtt még visszaérnék, majd nyugodt lelkiismerettel álltam neki a reggeli bemelegítésemnek.  Nem volt nálam telefon így a madarak csicsergése, a szellő fütyülése és ilyen fajta zajok adták az alap "zenét". Tüdőmnek szinte felüdülés volt a friss levegő, amit kint szippanthattam, de azért voltam annyira okos, hogy inkább a falmentén futottam, nehogy valakinek könnyű célpont legyek.

Gondolataim most sikeresen elkalandoztak, mily meglepően Park Jiminre. Nem egyszer jutott eszembe a feladatom, amiért ideküldtek, de mindig bemagyaráztam magamnak, hogy ez az egész hogy is hívjak, ami közöttünk van az csak a feladatom része. Bizony, hisz fogalmam sem volt, hogy mi van köztünk. Nem jártunk az szent, de pár megrezdüléséből azt vettem észre, hogy többek vagyunk szimpla, menjünk néha csókolózni, amikor senki nem lát-nál.

Össze voltam zavarodva nem is kicsit, de nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Akármennyire is voltam rámenős, a rákérdezésekben nem voltam valami jó. Most komoly álljak oda elé és kérdezzem meg tőle, hogy "Bocsi, most tulajdonképpen mi járunk? Csak mert olyan jeleket adtál le és tudod az én szívem is megbolondul mikor ott vagy mellettem, meg hiányzol és ezeket láttam rajtad is szóval... khm... bocsi... nem lehetnék a barátnőd?"

Nem... ez teljességgel kizárt.

Meg tudnám tenni, de talán már túl közel van hozzám ahhoz, hogy ezzel a baromi hosszú mondattal elrontsam a köztünk kialakuló kapcsolatot. Miket is beszélek. Hisz én nem jöhetek össze vele. Ő csak egy fajta munka, ha úgy vesszük. Igen HaRin... próbáld csak meg bemagyarázni magadnak.

Majdnem sikeredett átbucskáznom valamin annyira nem figyeltem... vagyis inkább valakin. Nyöszörögve fejezte ki nemtetszését az illető, majd egyszer csak felröhögött. Kérdőn tekintettem rá arra a valakire, aki ennyire bedilizett, de szemeim azonnal kikerekedtek, mikor megláttam a nem épp széplátványt nyújtó férfit. Szemei vörösek voltak, pupillái kitágultak és látszott rajta, hogy jobbára azt se tudta, hogy hol van.

-Te Jóságos. Veled meg mi történt? -csúsztam az illető mellé, aki csak tovább röhögött, majd szépen... eldőlt.

-Hehehe... nézd milyen szépek azok a bálnák az égen. -kuncogott és mutogatott az egyik fára.

-Mennyit szívtál? -sóhajtottam fel mikor már biztos voltam benne, hogy nem a boldogsághormonjai tengnek túl túlságosan.

-Jaj én ugyan semennyit. Na jó... neked bevallom HaRin drága.... egy párat. -vigyorgott, mit az eszement......

Ayo Ladies! Szerintetek ki lehetett ez a személy?😘

Sunny out