DARK PAST - Jimin ff. [~Befejezett]

36. Rész - Kívánság

-...de cserébe meg kell tenned két dolgot. -mondta felbátorodva kicsit.

-És mik is lennének azok? -kérdeztem összevont szemöldökkel és közbe igyekeztem minél hamarabb végezni. Rájöttem, hogy nekem sokkal kínosabb úgy beszélgetni, főleg ha kitudja mit fog kérni tőlem. Tehát rekord gyorsasággal sikáltam magamat a tusfürdőmmel.

-Az első az az lenne, hogy elmondod nekem az igazságot. Nem kell kertelni, mert már úgy is mindegy. -sóhajtott fel én meg csak bólogatni tudtam, bár ezt ő nem láthatta. Mielőtt elmondta volna a második feltételt, gyorsan leöblítettem magamat és félretéve a csattal felkötött hajamat ugrottam szinte neki az ajtónak.

-Most kimegyek! -jelentettem ki, s bár engem alig zavart, hogy ott volt előttem, gondoltam ő nem szeretett volna pucéran látni. Ismét csak a hátával szemeztem, de hála a kicsi helynek, elég közelről. Gyorsan felvettem a fehérneműimet, majd dülöngélve igyekeztem felerőszakolni magamra a zoknim.

-És a másik? -kérdeztem, mire láthatóan nehezebben vette a levegőt. Nem mozdultam én se, mert kezdtem félni a kérésétől.

-Mi lenne, ha először csak az elsőt váltanánk be. Ha az meg van elmondom a második kritériumot is. -fordult meg hirtelen, elfelejtve azt, hogy rajtam alig van valami, majd teljesen lefagyva nézte fehérneműbe bújtatott testemet. Szemei kikerekedtek, száját enyhén eltátotta és úgy nézett rajtam lassan végig, mintha még soha sem látott volna lányt. Mikor nagy nehezen a szemeimhez ért, egy hatalmasat nyelve csukta be a szájacskáját, majd lassan vörösödni kezdett a feje és oldalra pillantva feszült meg ismét a teste, ahogy teljesen zavarba jőve dörzsölte meg a homlokát.

Kuncognom kellett, de igyekeztem visszafogni magamat ezért a shortomért nyúltam és felhúztam magamra azt, majd a kicsit nagyobb méretű pólómat is. Természetesen Kookie közben nem fordult meg, hanem megszeppenve pislogott rám.

-Most már kimehetünk. -mosolyogtam fel rá, mire bólogatva kiindult. Becsuktam az ajtót, majd az ágyhoz sétáltam és leültem rá.

-Khm... akkor elmondod? -kérdezte kínosan harapdálva az ajkait, mire felkuncogtam ismét.

-Persze, de te egészvégig ott fogsz ácsorogni? -mutattam végig rajta, aminek hatására torok köszörülve lépkedett hozzám, majd ült le ő is a paplanra. Kivételesen eltekintettem attól, hogy úgy ült ott, mint aki karót nyelt, de minél hamarabb túl akartam lenni a faggatásos részen és rájönni, hogy mi is az amit még akar cserébe.

-Okés. Igyekszem érthetően magyarázni. Nem túl hosszan és úgy, hogy ne nagyon untassalak. -szólaltam meg egy olyan két perces kínos csend után.

-A nevem Amerikában Shally. Titkosügynök vagyok és azért küldtek ide, hogy beépüljek hozzátok és valamilyen bizonyítékot szerezzek a letartóztatáshoz. -meséltem, s Kook ezt kicsit előrébb dőlve hallgatta. Már nem volt zavart, hanem minden egyes érzékszervével arra koncentrált, amit mondtam.

-Úgy kerültem az ügynökséghez, hogy miután egy autóbalesetben meghalt a családom, a főnök magához vett és kiképzett. Az egyik bevetésemről ismerem a japán fickót is, csak eleinte nem ugrott be. Ha több részletet szeretnél, akkor elmondhatom, hogy ma a csapatomat kellett meglátogatnom, mert ha nem teszem akkor már lecsaptak volna az egész maffiára. -néztem fel rá a huzatról, melyet előszeretettel markolásztam.

Könnyebb volt úgy beszélni, hogy nem láttam a szemeit vagy a kifejezéseit, melyekkel esetleg elítélést fejez ki. Életemben először szégyelltem azt, aki voltam, holott én voltam a "jófiú". Meglepetésemre viszont csak érdeklődést láttam a szemeiben. Nem ítélt el, amiért hazudtam Jiminéknek, kik szinte már a családtagjai és ez sokat könnyített zavaros lelkemen. Hümmögve egyenesedett ki, majd dőlt egy kicsit hátrébb. Arca komolyságot tükrözött, ami kicsit furcsa volt tőle, de kifejezetten felnőttes hatást keltett vele.

-És.... még mindig a bizonyítékot fogod keresni? -kérdezte jól megválogatva a szavait. Sóhajtva vontam vállat, majd pillantottam le a szőnyegre és igyekeztem a szálakból kapni valami megoldást.

-É-én.. -kezdtem bele, de egyszerűen torkomon akadt a szó egy pillanatra.
-Nem tudom. Az biztos, hogy mostanáig egy percet sem terveztem a nagy leleplezést. De azt mondták két hetem van addig, míg nem ők intézkednek vagy küldenek ide mást. Nem tudom Kook. Nem találtam a köztesmegoldást. -túrtam bele idegesen a hajamba (ami a konty miatt elég nehezen ment), majd vágódtam hátra az ágyon, hogy csak úgy nyikkant alattam annak rugója.

Tanácstalan voltam, a megoldást illetően. Ha a munkámat választottam volna egy kétesesélyű szerelem helyett, akkor azt biztos bántam volna egész hátralévő életemben, de legalább lett volna egy biztos pont az életemben. Ha meg a szerelmet és az új barátaimat választottam volna (és a maffia sötét világát), akkor bár élveztem volna az életemet, volt egy olyan opció is, miszerint Jimin kiszeret belőlem vagy én belőle és akkor meg azt bántam volna egy életre, hogy ott hagytam a jólfizető állásom.

Nem volt számomra elérhető aranyközépút, csak ha valamilyen csoda folytán találok hamis bizonyítékokat, amik ellen tudnak szólni Chimék is, ha esetleg letartóztatják őket, de nem derültek volna ki már az elején. Ez, bármennyire is egyszerűnek hangzik, nem volt valami kivitelezhető dolog, sőt! Egyenesen kétségbeejtően kevésnek számított.

-El fogod mondani Jiminnek? -kérdezte közelebb csúszva, s nézett le rám azokkal a sötétbarna szemeivel. Ha addig nem volt sírhatnékom, akkor az lett.

-Aish. Ezt sem tudom. Ha nem mondom el, kiakad, ha rájön és kidob. Ha elmondom szintén kiakad és kidob. Miért ilyen nehéz az élet? -nyomtam az arcomba egy párnát, hátha akkor megszületik egy ötlet. Csak egy pici ötletfoszlány kellett nekem, s abból talán kitudtam volna eszelni egy tervet.

De semmi.

Az agyam kikapcsolt, mint anno kémián, s úgy döntött téliálmot fog aludni egy időre.

-Mit csináljak Kook? -ültem fel félig és támaszkodtam meg a könyökeimen. A heves mozdulatok miatt, azonban nem vettem észre, hogy felcsúszott a pólóm és így kilátszott a hasam. Nem csak az én szememet vonzotta az újonnan felszabadult bőrfelület, hanem a velem szemben ülő fiú tekintete is lassan lekúszott oda. Kidugta egy kicsit a nyelvét, hogy benedvesítse ajkait, majd furcsán csillogó tekintettel nézett fel rám, enyhén zavartan. Az értetlenség miatt beharapva ajkaimat igyekeztem rájönni a szemei kifejezésére.

Nyelt egy nagyott, majd lassan feljebb nyomta magát, ezzel előrébb dőlt, s közelebb is került hozzám. Ha kicsit nagyobbat sóhajtott volna, akkor talán még a leheletét is érezhettem volna. Meglepetten pislogtam a furcsa jelenség miatt. De ekkor válaszolt az előtte feltett kérdésemre, úgy, hogy még a szívem is lefagyott egy pillanatra.

-Csókolj meg..

🇰🇷🇰🇷🇰🇷🇰🇷

Szerintetek melyiket fogja választani HaRin? Hogy fogja megoldani a munkájából adódó problémáját?

Jah és mi fog történni Kookie mondata után?😂😂

xXSunnyXx