DARK PAST - Jimin ff. [~Befejezett]

42. Rész - Only one..

Összezavarodva ültem a fekete bőrkanapén, mely a főnököm irodájában volt elhelyezve. Taehyung az egyik fotelben terpeszkedett, míg én mindenre rástresszelve ücsörögtem a nagyobb ülőalkalmatosságon, pont mint aki karót nyelt. A főnök pedig eközben pár iratot rendezett az asztalán, de szerintem szántszándékkal húzta a dolgokat, csakhogy idő előtt fölrobbanjak.

-Nos. -csapta össze a kezeit, mire én megugrottam kissé. Szép nyugodtan helyét foglalt a székén, majd hátra dőlve nézett ránk.

-Nem tudom mit mondjak. -jelentette ki kerek perec, amiért legszívesebben hozzávágtam volna a kanapét. Én csak egy egyszerű magyarázatot akartam.

-Taehyung! Gratulálok. Profin végezted a munkádat. Nem sejtettek meg semmit a maffiában és még az információt is megszerezted. -nézett büszkén a srácra Mr. Crow.

-Te pedig Shally. -fordult felém idegesen.
-Hogy hogy ilyen sokáig tartott konkrétan a semmi? Ha minden igaz akkor még a főnököt is meghódítottad. Hogy lehet, hogy nem kaptam semmit sem kézhez? -kérdezte számonkérően, mire eltátottam a számat.

-Már megbocsátson! -pislogtam rá felháborodva.
-Taehyung, ha jól értettem, évekig nem volt képes megszerezni azt amit Ön akart. Tőlem meg elvárja, hogy pár hónap alatt már is egy egész aktatáskányi információt lehozzak? Ugye érzi, mennyire nem fair az egész? -néztem rá füstölögve.

-Ugyan Shally. A beépüléshez sok idő kell. -mondta nyugodtabb hangon.

-Hát én is ezt mondom. -dőltem hajoltam előrébb.

-Akkor meg miért nem érted meg Taehyung helyzetét? -kérdezte úgy, mintha a világ leghülyébb emberének kellene valamit elmagyaráznia.
Leesett állal néztem hol a főnökömre, hol a mellettem elég jól szórakozó srácra és próbáltam kitalálni, hogy Mr. Crow most megjátssza vagy valóban ennyire IQ mínusz.

-És Ön az enyémet? Sokkal kevesebb időt kaptam a beépülésre, mint ez. -böktem a terpeszkedő felé.

-Ne legyen tiszteletlen. -förmedt rám a főnök, mire majd felrobbantam.

-Tudja mit!? Viszlát. -álltam fel mielõtt még felrobbantam volna, majd siettem ki a teremből amilyen gyorsan csak tudtam és vágtam be magam mögött az ajtót.

Kifújva egy adag levegőt támaszkodtam meg az nyílászáró mellett és igyekeztem összeszedni valamennyire a gondolataimat. Rendeznem kellett mindent mert a fejem fájdult bele abba a nagy rendetlenségbe, ami az agyamat jellemezte akkor.
Logikusnak tartottam Tae inkognitóját. Mikor még én is az alvilágban voltam, lehet hogy ő is kábé akkor lett elhelyezve Jiminnél. Sőt, még azt is megmerem kockáztatni, hogy engem figyeltettek meg vele.
Egyszóval minden a helyén volt vele kapcsolatban.

Csak egyedül azt az egy dolgot nem értettem, hogy ha ilyen sokáig volt náluk, akkor hogy hogy még ezután is képes volt feladni őket. Csak remélni tudtam, hogy nem miattam. Tudom, hiúnak tűnhet, de eltudnám képzelni, hogy féltékeny lett Chimre és az adta meg a végső lökést neki, hogy elküldje a bizonyítékokat. Viszont ha ez igaz, akkor még egy ok, hogy nagyobb bűntudatom legyen.

Elhatároztam, hogy meglátogatom a fiúkat. A gyakorlat szerint az újonnan behozott foglyokat először mindig kikérdezték, majd elvitték egy, az ügynökséghez tartozó, börtönbe. Mivel tegnap, estefelé hozták be a fiúkat, ezért még nagyon sok esélye volt annak, hogy bent vannak. Épp indultam volna el, amikor is meghallottam egy rövidebb beszélgetésfoszlányt bentről.

-... Shell mindig is ilyen hirtelen haragú volt. -hallatszott Taehyung hangja, miközben becézett. A hideg is kirázott tőle.

-Ez pontosan így van, fiam. -helyeselt vele Mr. Crow.