DARK PAST - Jimin ff. [~Befejezett]

17. Rész - Az oroszlán barlangja

-Ti meg mi a jó francot csináltok?

....-meresztett ránk hatalmas és egyben kérdő szemeket Hope.

-Nem egyértelmű? -kérdezte Jimin.

-De, de azért jobban örülnék, ha ti is elmagyaráznátok. -fonta keresztbe a kezeit mellkasa előtt.

-Hát jó. Tudod... HaRinra... rászállt egy szúnyog. Még időben lecsapta, de mivel ugye szúnyog, így félő volt, hogy esetleg bedagad az arca egyik pontja. Szóval aranyosan megkért arra, hogy szívjam ki a mérget a bőréből én meg jó főnök lévén belementem. -fejezte be ezt a roppant frappáns sztorit Jimin.

-Aha...  -vonta össze gondolkodva a szemöldökét Hope. -Talán, ha félre teszem a látottakat el is hiszem ezt a kis... kitalációdat, de a "jófőnök"-ös résznél az egész bukott. -mondta el, majd a végén elvigyorodott, mikor már ő is látta Chim bekövetkező reakcióját.

-Yah! Te kis pimasz!! Értem én, hogy a Hyungom vagy, de én meg a főnököd, szóval ne merészelj így beszélni velem! -kezdte el csapkodni az idősebbet Park, miközben a másik csak röhögve védte ki az ütéseit. Vicces látványt nyújtott, ahogy Jimin a nála magasabb srácot veri, így néha fel-fel sikeredett kuncognom.

-Te is nevetsz? -fordult hirtelen felém, mire ajkamba harapva ráztam meg a fejemet nemlegesen.

-Látom ám. Szép, hogy még te sem állsz az én pártomon. -akadt ki. -Ezért büntetés jár. -mutatta fel a mutatóujját. Hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról, ahogy különbnél is különbfélébb "büntetések" villantak be az agyamban.

A gondolatra még jobban beharaptam az ajkaimat, hogy attól féltem kiserken a vérem, s kicsit furcsa tekintettel néztem Jiminre, aki miután felfogta kinézetem és azt, hogy vajon min járhatott az eszem, kicsit elkomolyodott. Szinte észre se vette Hoseokot és úgy meresztette rám elsötétült szemeit, mint aki épp a prédáját lesi.

Éreztem ahogy a testemben szétárad egy furcsa bizsergés, fürkésző szemei láttán, amik egyre csak fel-le jártak testemen. Ajkait benedvesítette, majd érzékien be is harapta, amit szinte biztos, hogy Hoseok is észrevett.

-Mi lenne... -köszörülte meg a torkát, miközben folyamatosan a szemembe nézett. -... ha bemennénk? -kérdezte, de hangjában érezhető volt egy kisebb rekedtség.

-Jesszus... -szólalt meg hirtelen Hobi, mire odakaptuk a fejünket.
-Ez meg mi? -mutogatott ránk. -Haver, téged még soha sem láttalak ilyen..., hogy is mondjam... kanosnak. -nézett rá Chimre a remény, kifejező arcot vágva. Az említett csak lehajtotta a fejét és torok köszörülve inkább bement. Hobival egy ideig csak néztünk utánna, de a srác hirtelen felém fordult.

-Nem tudom mit csinálsz vele, de folytasd. Ilyenkor már rég megvert. -nézett ismét a "menekülő" után.

-Igyekszem, majd. -mosolyogtam rá kedvesen és mentem is Jimin után. Ha igaz, amit mondott Hobi, akkor most lehet el kéne kerülnöm, hogy lenyugodhasson kicsit.
Vagy... besétálhatnák az oroszlán barlangjába és megnézhetném, hogy mi sülne ki belőle.

Nos, bármit is akartam, csak egy választási lehetőségem volt, ugyan is még mindig sportcuccban virítottam így muszáj volt a szobánkban átvennem azt valami normálisabbra. Kicsit félve a szoros anyag esetleges hatásaitól, ami a testemen feszült, lépkedtem a folyosókon. Az ajtónk előtt megálltam és egy pici hezitálás után beléptem oda, de meglepetésemre egy üres szoba fogadott.

Megkönnyebbülten sóhajtottam és lépkedtem oda a szekrényemhez. Miután kiválasztottam egy fekete trikót és egy fekete shortot lekaptam magamról a felsőm. Már nyúltam volna a ruháimért, mikor az ajtó nyikorgó hangja zavarta meg a szoba csendjét.
Reflexszerűen fordultam meg tengelyem körül, hogy megnézzem ki a "betolakodóm”. Kiderült, hogy semmilyen betolakodóról nem volt szó. Jimin állt előttem enyhén vizes hajjal, egy szál, fekete boxerben és meresztett félmeztelen testemre hatalmas szemeket. Bőrén még észrevehetőek voltak a vízcseppek, amik valószínűleg a gyors zuhanyzásának köszönhetően maradtak rajta, s amiért gondolatban fejbe vágtam azt, aki ilyen jó hangszigetelést tervezett az épületnek.
Szüntelenül bámulta sportmelltartóm, majd tekintete lassan fel vándorolt és a szemeimbe nézett. Nyeltem egy nagyott, ahogy rájöttem mi is járhatott a fejében és ahogy agyam felfogta izmos felsőtestének látványát kicsit türtőztetnem kellett magam az annak megbámulásától.

-Öm.... hogy hogy fürödtél? -kérdeztem kicsit krákogva.

-Jól esett. -mondta enyhén vállat vonva és kezdett el felém lépdelni.

-A.. annak örülök. -motyogtam miközben lépkedtem egyre jobban hátra.

-Látom. -futtatta végig rajtam tekintetét kínzó lassúsággal és egy dögös félmosollyal az arcán. Hátam ütközött a fallal és ismételten a csapdájába estem ahonnan nem tudtam volna menekülni. Mondjuk ki is akart? Alig fért el köztünk egy papírlap, olyan közel hajolt hozzám, s ennek köszönhetően újfent érezhettem meleg, mentolos leheletét, ami az arcomat csikizte.

-Nem biztos, hogy... -motyogtam kissé már önkívületi állapotban, de meg sem várva, hogy befejezzem tapadt az ajkaimra és kezdte el azokat hevesen tépni.

Jól eső sóhaj szökött ki belőlem mikor kezei lassan a hajamba csusszantak és gyengéden markolgatni kezdték azt. Addig fogalmam sem volt, hogy ennyire vágytam azokra a dús és puha ajkakra, míg ismét enyéimen nem éreztem őket. Kezemmel kínzó lassúsággal simítottam le mellkasától a pólója szegélyéig, ami miatt nem egyszer felmorgott egy kicsit, majd kezeit levezette a fenekemre és erőteljesen markolt bele, mire egy kéjeset nyögtem a csókunknak nem nevezhető valamibe.

Megtorpanva választotta el ajkainkat kissé, majd míg mind a ketten kapkodtuk a levegőt, ő kicsit hátrébb húzódott addig, hogy a homlokaink még összeérjenek.

-Ha.... hagyjuk. -nyelt egy nagyott a levegő hiány miatt. -Ne... nem fogom tudni abb.. abbahagyni, ha ezt folytatjuk. -mondta vágytól teli, kicsit akadozó hanggal.
Egy ideig még tovább lihegtünk egymás szemeibe meredve, majd én nem gondolva a következményekre vettem fogaim közé puha ajkát és húztam meg azt, mire ő nyögve egyet mozdult utánam, de én kibújva a kezei közül mentem be a fürdőbe, ruháimmal a kezemben és zártam be az ajtót..