DARK PAST - Jimin ff. [~Befejezett]

35. Rész - She got that something

Szótlanul ültem a kocsiba, miközben kifele bámúltam az ablakon. Letelt a három óra, s ezért visz haza... "haza" Jimin. Nem beszél ő sem, sem én és bár ez kicsit aggaszt, jól tudom, hogy én voltam a szótlanság oka, így nem is kellett volna balhéznom miatta.

-Nah és mit csináltál? -fordult felém hirtelen, mire kicsit összerezzentem. Szerencsére csak egy rövid ideig nézett engem, így mikor visszafordult az út felé, nem kellett félnem, hogy neki megy valaminek.

-Beültem egy kávézóba. -mondtam halkan, majd lejjebb csúsztam az ülésen és a kezemmel megtámasztottam a fejem.

-És.... utána? Vagy végig csak ott voltál? -kérdezte, és hogy őszintén megmondjam nem tudtam mit akart vele elérni. Lehet nem volt azzal tisztában, hogy tudom azt, miszerint figyeltetett, de mondjuk ez nem is lett volna meglepő. Az is benne volt a pakliban, hogy csak megakarta tudni, hogy miben hazudok neki, ha hazudok-e.

Pontosan emiatt a gondolat miatt, döntöttem úgy, hogy az igazat fogom neki mondani. Ha van egy féltékeny pasid, a legjobb amit tehetsz, hogy a kelleténél kicsit több információt adsz meg, mint amire számítana. Így nem veszi észre ha esetleg átvered. "Hogyan vágjuk át a pasink."- gyorstalpaló

-Erm.... meg találkoztam egy ismerősömmel is. Meglepődtem, hogy pont ott dolgozott, ahova mentem. -utaltam itt Danékre miközben elgondolkodó fejet vágtam.
-Mennyi az esélye annak, hogy összefutsz egy emberrel akit, már hónapok óta nem látsz. -kérdeztem, talán egy kicsit túl játszva. Érdeklődve nézett engem, majd vissza az útra.

-És jól megvoltatok? -kérdezte, bár kifejezetten szúrta a szememet, hogy semmi érzelem nem volt a hangjában.

-Hosszú idő telt el. Nem tudtunk olyan nagyon mélyen beszélgetni. -néztem magam elé kicsit elhalkulva. Sóhajtottam egy mélyet, majd lassan az ablaknak döntöttem a fejemet és kifele kezdtem ismét bámulni az ablakon.

Talán, ha nem küldi utánam a gorilláját, akkor minden sokkal jobban ment volna. Lehettem volna az igazi barátaimmal és egyszer végre élhettem volna igazán. Ott, a négy fal között valahogy soha sem éreztem szabadon magamat. Persze Jimin és a srácok sokat segítettek nekem ebben, hisz mindig lefoglaltak valamivel, mégis nem volt az igazi.

Olyan tipikus érzésre gondoljatok, mint azokra a kis papagájokra, melyeket bezárva tartanak egy kalitkába. Tegyük fel, hogy esetleg szeretgetik is őket, de akármennyire is be szeretnék beszélni maguknak a tulajdonosok, akkor sem nyilváníthatják őket szabadnak ennyitől. Pedig az én helyzetem inkább volt hasonlítható egy kutyához, akit még sétálni is elvisznek.

Az állatos hasonlataimból az ébresztett fel, hogy megállt a kocsi. Nagy szemekkel néztem, ahogy Chim beszél valakihez, majd kinyílik a kapu és már gurulunk is a garázs felé. Úgy éreztem megfulladok a sok negatív gondolatomnak köszönhetően, így amint véglegesen leállt a motor, én pattantam ki a kocsiból, hogy minél hamarabb valami csöndes helyre meneküljek.

-HaRin! -szólt utánam Jimin, majd egy hangosabb ajtócsapódás és gyorsléptek zaja. Gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt, majd kifújva egy kis levegőt ajkaimon, fordultam meg, hogy szembe találjam magam vele.
-Minden oké, kicsi? -jött közelebb és tette rá bal kezét a jobb arcomra. Picit hezitáltam, majd mosolyogva bólintottam egyet, mire ő ráncolni kezdte a homlokát.

Biztos azon agyalt, hogy vajon az egy olyan tipikus nő igen volt, miközben alatta nem-et értenek, vagy komolyan gondoltam. Az igazság az, hogy női "igen" volt részemről, de nem kellett volna paráznia a dolgon, mert magam sem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi is volt a konkrét bajom.

-Chim. -szólaltam meg és helyeztem én is a kezemet az arcára, hogy utána magamhoz húzhassam egy gyengéd szájra puszira.
-Nyugodj meg, jól vagyok. -mondtam nyugtatóan simogatva arcának puha bőrét.

Az igazat mondtam. Jól voltam, de egyben nem volt minden oké. Csak nem akartam kivételesen a közelében lenni. Két hetem volt arra, hogy összeszedjek róla valami bizonyítékot vagy eldöntsem, hogy felmondok az ügynökségnél. Úgy véltem az nem nagyon segített volna eldönteni a helyes megoldást, ha közben az egyik opció közelében agyalok.

Bólintott egyet, bár még mindig gyanúsan méregette az arcomat, hátha ki tud belőle olvasni valamit.

-Megyek lezuhanyzom. -mondtam, majd megsem várva a válaszát siettem el. Túl akartam lenni rajta minél hamarabb, mert szükséges volt, de ott csak agyalnék vagy elsüllyednék valamilyen módon a pesszimizmusban, magamat ismerve.

Már közel voltam a Jiminnel közös szobánkhoz, de mikor beléptem oda, hatalmas meglepetésemre Jungkookkal találtam szembe magamat. Mivel mikor megérkeztem egyből rám kezdett koncentrálni, ezért úgy véltem engem várt ott és nem Chimet.

-Hát te? -vontam fel a szemöldökömet és indultam meg a szekrényhez, mikor a meglepettség eltűnt a földbegyökerezett lábaimról.

-Én csak... sürgősen beszélni szerettem volna veled. -mondta egy kicsit halkabban, mint amilyen az alap hangtónusa, így nem tudtam leszűrni, hogy most félt vagy csak zavarban volt.

-És miről? -kérdeztem egy pillanatra ráemelve a tekintetemet, de utána ismét a ruhák keresésével törődtem.

-Am.... szerintem hosszú lesz. -vakargatta meg a tarkóját, mire megálltam a mozdulataimban.

-Oh. -leheltem egy apróbbat.
-Nagyon zavar, ha közben gyorsan lezuhanyzom? -kérdeztem eldöntve picit a fejemet, mire enyhén eltátotta a száját.

-Miközben én beszélek? -kérdezte egyértelműen zavarban, mire felkuncogtam.

-Miért is ne? Nem várhatom el, hogy itt kint ücsörögj, miközben és sikálom magamat. Van zuhanyzókabin és a teteje olyan, hogy pont annyi helyet hagy ki, hogy tisztán hallak, ha beszélsz. -vontam vállat.

-Az valóban hatékony lenne... de ez nem fura? -kérdezte maga elé bámulva, majd felpillantott ismét rám. Csak vállat vontam megint és kihalásztam egy bugyit az egyik fiókból.

-Fura vagyok és szerintem nem nagy dolog. De ha kínos neked, akkor nem muszáj. Megvárhatsz az ágyon is, ha gondolod, de nem ígérem, hogy hamar végzek. -mutattam, az említett bútorra, de ő megrázta a fejét.

-Nem. Nekem úgy is jó. -tördelte enyhén idegesen az ujjait, majd követett engem a fürdőbe. Mi tagadás, Kook nagyon zavarba jött, mikor elkezdtem leöltözni.
Vágott egy hátraarcot, majd az ajtóval szemezett egészen addig, míg kuncogva azt nem mondtam neki, hogy már megfordulhat, mert bent vagyok a kabinba. Szerencséjére nem volt átlátszó teljesen, így max a körvonalaimat láthatta, s azokat is csak halványan.

-Nos? Mi olyan sürgős? -kérdeztem megeresztve a vizet.

-Khm... -köszörülte meg a torkát, majd egy kis szünet után belekezdett a "mesélésbe".

-Ez kicsit nehéz lesz nekem, de az van, hogy hallottam mindent, amikor a japánnal beszélgettél. -mondta el egyszuszra, mire bennem megállt az ütő. Nem mozgott a kezem és rendesen lefagytam, míg agyam próbálta feldolgozni a hallottakat.

-Nem mondtam el senkinek és nem is fogom, de......

🇯🇵🇰🇷🇯🇵🇰🇷
Hayo!
Én egyre büszkébb vagyok😁
Az hogy ilyen hamar hoztam ide a részt, az nekem nagy dolog, mivel szörnyū érzés, ha a könyvedhez egyszerūen nincs ihleted😥
Remélem tetszik, mert úgy érzem, hogy ez is jobb, mint az elõzõ😊😊
Kérlek írjatok véleményt és hogy szerintetek mi fog történni a sztoryban, (ha már közeleg a vége ennek a könyvnek is 😍❤❤❤)

Puszillak titeket😘😘😘

xXSunnyXx

U.i.: Bocsi, hogy angol a cím, csak most ez a dal megy folyton a fejemben és ... Ez volt az elsõ cím ami eszembe jutott😳😳