Ellenség vagy egy pár?

1. Átlagos nap

Egy teljesen hétköznapi nap volt a mai is. Már amennyire mondhatjuk ezt Ikebukuro városra. Itt jobban észre vehetők az utcai bandák, a természet ellenes emberek. Ebben a városban híresztelik, hogy van egy fekete motoros, akinek nincs feje. Van egy ember, akinek természetfeletti ereje van, és még pár dolog.

Shinjukuban az apartmanja tetején ül egy férfi. Sokszor tartózkodik Ikebukuroban, de ma már telibe találta egy nagy szemeteskuka. Nem volt kedve még egyszer találkozni a leggyűlöltebb,  egyben a legérdekesebb emberrel, akivel találkozott valaha. Már hét éve tart rivalizálásuk, de még egyszer sem beszélték meg miért Mindig is megakarta ismerni az ellenségét, de az ellensége már az első pillanatban, elkönyvelte rossz embernek, amiben volt némi igazság.

Most még is itt ül, és csak az embereket figyeli, ahogy este sietnek haza a munkából, vagy éppen bulizni készülnek. Az a  kis féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

-Hogy lehetnek ennyire egyszerűek az emberek? - kérdezte. Senki nem volt ott, így nem is hallotta senki.

Nagyon jó ember ismerő, nem csoda, hogy sokszor unatkozik amikor nincs ép Ikebukuroban, ahol több az érdekes ember. Telefon hangja zavarja meg a bámészkodó férfit. Megnézi ki zavarja.

-Ah már megint? Elegem van ebből az emberből. - azzal fogja magát és lemegy hozzá.

-Te meg mit keresel itt? - mondja haragosan, aki előbb még az embereken nevetett.

-Hiányoztál. - mondja a férfi. - Már napok óta nem láttalak. - mosolyodik el ravaszan. A barátja tudja, hogy mit jelent ez a mosoly.

Ikebukuroban:

Elegem van ebből már a sok-emberből, akik csak úgy megtámadnak. Nem tanulnak soha ?! Morgolódik magában. Biztos megint ő van a hátérben. Bár hova nézet most nem vette észre, nem találta rejtekhelyét. A most biztos, rajta röhög a sötétben valahol. Ez egyre jobban csak felbőszítette. Utálja azt a embert, mindenkit kihasznál szerint csak. Mivel csak még jobban felhúzta magát, ezért a banda, ami megtámadta, nagyon megbánta. Minden bandatag aki ott volt csak repült és repült. Pár törött csont, pár hónap és megint megfogja támadni ez a  banda. Gondolja.

Haza felé, a telefonja jelez, hogy üzenete jött. Nem nézte meg, mert úgy érezte, hogy idegességében darabokra töri, ebben a hónapban már a negyedik telefonja. Egyre jobban  csak arra gondol, hogy folyton piszkálja Izaya, de amikor megvádolta és le is akarták csukni, az teljesen felbaszta az agyát, soha nem fogja elfelejteni. Minden találkozásuknál egyre jobban fogja csak utálni.

-Izaayyaaa!- ordítja bele az éjszakába, idegességében. Nem tudja, hogy Izaya nem halhatja mivel Shinjukuban van valakivel.

Mikor már teljesen lenyugodott otthon elő  vette a telefonját. Mint kiderült egy barátja írt rá..

-Mi a baj Shizuo? Láttam, hogy verekedtél. - írta egy barátja. Oh. Selty, egy nagyon jó barátja, olyan jó vele beszélni, meghallgatja a bajait, kár, hogy még nem hallotta a hangját. Mindig csak a mobilon válaszol, mondjuk nem csoda az ő helyzetében.

Másnap reggel van. Alig tudott aludni Izaya az esti a látogatója miatt. Szereti a barátját ez  nem kétség, és ő is viszont szereti, de nem lehetnek sokat együtt mivel egy barátja egy Yakuza feje, és rengeteg dolga van. Izayának is meg vannak olyan dolgai a szeretett embereit kell megfigyelnie.

-Namie főz nekem egy teát! - mondja. Közben leül egy gépei elé. Leírja a tegnap történteket, ami Shizuhoz kellenek. Mivel mindenki, aki érdekes számára azokról adatokat gyűjt, hogy megismerhesse. Magyarul a kutatásaihoz kellenek az adatok.

Tommal mennek, behajtani a tartozásokat. Tom az, aki munkát tudott neki biztosítani úgy, hogy nem baj, ha véletlenül bánt valakit.  Meghallotta azt az idegesítő nevetést, ami csak egyetlen embertől származhat. Izayától! Kereste a hangforrása, de nem találta. Amint megtalálja megöli. Tom észre vette, hogy Heivajima már nem a feladatára koncentrál, ami azt jelentette vagy látta, vagy hallotta az ellenségét.

Olyan jó volt látnia azt, ahogy a telefonon ugrál, és betegesen röhögése mit vált ki az emberekből.  Most beszélget Kidával és barátaival. Érdekes ez egy Mikado, állapítja meg magában. Mikor bumm!

Shizuo meglátta Izayát, és rádobta mai a leghamarabb a kezébe került, ami egy kuka volt. olyan jó érzés rádobni azt a nehéz kukát.

-Izaya-kun! - harsogja Túl a tömeget.

Elkezdik egymást piszkálni, Mintha gyerekek lennének, és hirtelen egy tömeg, nem is egy tömeg hanem egy banda veszi körbe őket. Valaki leüti. Mikor felnéz már nincs ott Izaya biztos, hogy megint elbújt egy jó helyre, ahol tökéletesen lát mindent.

Ez a francos tökkelütött, miatt lett véres a ruhája, amit a testvérétől kapott.. Egyre több minden miatt haragszik rá. Egyébként a most  szokatlanul sokat van Ikebukuroban. Miért?

Ah. Már megint eltalálta egy kukával. Viszont meglepte, hogy próbálta vissza tartani a dühét, nem sok- sikerrel, de már látszott rajta, hogy próbálkozik.

-Namie hozz vacsorát! - kiabálja a titkárnőjének.

-Nem vagyok a szolgád! - kiáltja vissza.

-Hát pedig azt hittem jól jön a pénz, hogy az öcséddel egűt lehess. De ha nem, hát nem. Nem erőltetem. - tudja, hogy ezzel egy érzékeny pontra tapintott, nem érdekelte, soha nem érdekelték az ilyen dolgok.

-Tessék, itt a vacsorád. - dobja le Izaya titkárnője. - Remélem belefulladsz majd. - mosolyodik el Namie kárörvendően. Izaya csak nevetett. 

Sziasztok. Ez az első yaoi történetem, remélem tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok. 

Puszi:  Vadóc