Ellenség vagy egy pár?

2. Ez hazugság!

Egésznap figyeli Shizu-chant. Mindig az árnyékban, a szomszédos épület ablakából vagy akár a háztetőről, de figyeli. Egy percre se veszíti szem elől. Miközben követte ellenséget, egyszer sem vette észre őt. Kezdi unni, senki nem támadta meg, senki nem hergelte fel, hogy megakarjon verni valakit. Igaz mérges lett volna, mint mindig, amikor nem ő piszkálja, hergeli. Általában megbánták azok az emberek, és nem csak Shizu-chantól.

Olyan nyugodt volt az egésznapja Shizuonak. Ma nem kötözködtek vele, nem támadták meg. Milyen rég volt egy ilyen nyugodt napja, igaz ezt az egészet furcsállja. De inkább ezt az egészet élvezi, és nem gondol arra, hogy mik történhetnének még ma. A telefonja jelez, jött egy üzenete. Megnézi. Selty! A parban akar vele találkozni. Shizuo megfordul, és egyenesen a park felé megy.

Csak beszél, és beszél Seltynek. Ő meg néha válaszolgat, néha mint, ha röhögne. Nagyon jó a társasága a fekete motorosnak. Minden egyes percet élvezi. Már eltelt egy óra, már este hétóra van. Elbúcsúznak, a Seltynek a motorjának a hangja sokkal jobban hasonlít egy ló nyerítéséhez, mint egy motor motorjának dörömböléséhez.

Mikor megfordul, hogy elinduljon meglátja őt! Nagy harag nő benne, miközben látja pattogva elmenni Izayát. Olyan, mint egy idegesítő bolha. Tudta, valahogy tudta, hogy nem lehet egy nyugis napja.

Az apartmanja elött vár a barátja rá. Legalább az este jó lesz, ha már egésznap nem történt semmi érdekes, gondolja Izaya. Mikor végre bementek a házba nem jutottak fel az emeleti hálószobába. Helyette az irodájában lévő kanapéhoz mentek. Miközben teljesen beleélte magát a szeretkezésbe Izaya furcsa hangokat adott ki, mint ha egy nevet próbálna mondani, nem sok sikerrel. Barátja Shiki azt mondogatja magának, biztos csak képzelődik.

A hosszú együtt lét után Izaya nagyon hamar elalszik. Más ember közelében nem aludna el. Shiki még nem tud aludni, helyette nézi a nyugodtan alvó pszichopatát. Mennyire emberi amikor alszik, gondolja magában Haruya Shiki. A békés csendet Izaya zavarja meg miközben álmában megszólal.

-Shizu-chan. – mondja.

Ez az egy szó kellett, hogy Haruya rá ébredjen soha ne lesz közös jövöjük, szerelmével. Mindig is tudta, de nem akarta elhinni ezt az eshetőséget.

Nem bír aludni, helyette az utcákat járja éjszaka. Elvétve lát embereket a késői órákban elsietni. Meggyújtja a cigarettáját hát, ha enyhít idegességén. Szerencsére jól sejtette, egy pindurkát csillapodott az idegesége. Hirtelen azon kezd el gondolkodni miért lett ilyen az élete. Igaz kiskorában inkább a korházban volt valamilyen törött testrészével, de mindig erősödött, amint el tört valamilye. De vajon tényleg megérte? Véletlenül még megölhet valakit. Magyarul a legeslegnagyobb félelmét erősítette meg kiskorában. Egyetlen egy embert akar csak megölni, és az nem más, mint Orihara Izaya. Vagy talán téved, mert nem is akarja megölni? Nála minden erejét bevetheti a harcok folyamán. Nem kell vissza fognia magát, ami olyan jó érzés. Még is mi van, ha egyszer véletlenül megöli? Akkor mi lesz vele? Soha többé nem talál ilyen embert, aki annyira beteg, hogy őt provokálja. Minden, ami most idegesíti, az dobja fel az életét, az add izgalmat az élethez. De ha végez vele, akkor minden szét esik. Miközben ezeken gondolkodik. Felordít. Hagyuk ezt! Ez az egész egy nagy marhaság! – ordítja magának. miközben ordít kiszakit egy táblát a betonból. Döbbenten néz a kezében lévő táblára. Javítania kellene az önkontrolján. Ha nem javít valakit még tényleg megöl. Eldobja a táblát és irány haza.

Másnap reggel. Izaya fáradtan kell fel, mint mindig, amikor Shikivel éjszakázik. Kitámolyog a konyhába.

-Jó reggelt! – köszön Shikinek.

-Jó reggelt- feleli mogorván. Mivel Izaya jó ember ismerő rögtön észre veszi, hogy valami nem stimmel barátjával.

-Mi a baj? – kérdezi.

-Semmi. – jön a válasz, ugy hogy nem akarja, hogy tovább zavarják. Csak sajnos Izaya nem ilyen fából van faragva. Szereti piszkálni az embereket. Oda megy és át karolja a derekát. Tudja, hogy ezt szereti Shiki.

-Haddj! – löki el magától Izayát. Egy pillanatra Izaya ledöbben. Hála Istenek nem vette ezt észre Shiki. Nem szereti, ha valaki lát emberi érzelmeket rajta. Jó a szerelem más, na de most ez nem az volt. Izaya felveszi, a minden napi maszkját. Hogy senki ne tudja bántani.

-Mi történt? – kérdezi.

-Nem akartam ebbe bele menni. – feleli.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a világ legjobb ember ismerőjének nem tűnik fel, hogy a barátjának valami baja van?! Csak szórakozol vele. – neveti el magát.

-Jó. Akkor gondoltál már arra, hogy Heivajima nem csak egy érdekes ember számodra? – kérdezi, szigorúan. Izaya nem tudja fent tartani a felvett álarcot.

-Te meg miről beszélsz? -értetlenkedik.

-Nagyon is jól tudod! – feleli ellent mondást nem tűrő hangon. -Szerintem te máshogy gondolsz rá, mint ahogy akarod.

-Nem értelek. – válaszolja Izaya.

-Úgy, hogy gyengéd érzelmeket táplálsz Heivajima iránt. – mikor látja Izaya arcát, hogy nem érti hangosan kimondja, amit soha nem akart, de mindig is tudott róla.

-Szerelmes vagy belé! – mondja.

Félperc néma csönd. Egyikőjük se szólal meg nem is mozdulnak. Mikor már egyperc is letelt Izaya beteges röhögése szakítja meg a néma csöndet. Csak nevet, és nevet.

-Te tényleg azt hiszed, szeretem Shizu-chant? – kérdezi röhögve. – Én utálom őt! Soha nem tudnám szeretni. – és még mindig csak röhög. – El se hiszem, hogy ilyet feltételezel rólam. – valami gyilkos tekintet van a szemében. – Nem szeretem őt. Téged szeretlek.

-Nem hiszem. TUDOM! – ordít rá a szerelmére.

-EZ HAZUGSÁG! – kiabálja még hangosabban Izaya.

Shizuo mint, ha emlegetnék tüsszentve és ki is rázta a hideg úgy ébred fel az ágyából. Borzalmas ez a felkelés reggel öt órakor?! Csak három órát aludt és ma rengeteg elintézni valójuk van Tommal. Nincs mit tenni egy bika erős kávét kell készítenie magának, hát ha felébred tőle.

Itt az új rész! Remélem tetszett. 

Puszi: Vadóc