Ellenség vagy egy pár?

13. Miért nem hiszel nekem?

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn tudtam csak felrakni. De a legjobban azt, hogy ez egyáltalán nem olyan jó mint a többi, ha a többi egyáltalán jó.  Most nem tudok mást nyújtani az iskola mellett. Remélem, azért még nem veszítelek el titeket. Jó olvasást.

Izaya:

Egy hónap. Eddig minden tökéletesen ment, de ez tegnap megszakadt. Shizuo-channak tegnap lett egy szőke munkatársa. Egy nő, Varonanak hívják. Ma reggel találkoztak, és én láttam őket, ahogy együtt ölelkeznek. Nem kémkedtem, csak arra volt egy találkozás amire végül nem menetem el. Amikor megláttam őket a gyomrom görcsbe rándult. Rögtön megfordultam és haza szaladtam. Mindent kikerestem arról a némberről, aki megpróbálja tőlem elvenni Shizuo-chant.

Egy bérgyilkossal van? Engem meg eddig megvetett ?! Kikel törölnöm a képből azt a szőke ribancot. Láttam, amint a szerelmemet fogdossa. A combját, a hátát majd a jól kidolgozott hasát. Ő csak az enyém! Várjunk, miért engedte? Miért nem értem most mi történik? 

Shizuo:

Varonaval mentünk az adósságokat begyűjteni. Előtte meg reggel elmentünk kávézni, ott furcsa voltam egy kicsit. Simogatott, megölelt. Miért hagytam? Egész nap feszült vagyok, nem tudom, hogy kéne viselkednem. Egy baj van, tudom, hogy valamilyen szinten beleszeretem. Egész életemben nem voltam szerelmes most meg két emberbe? Hiába lenne normálisabb A Varonaval lennem, mégis Izayát sokkal jobban szeretem. De hogy megyek így haza?

E gondolatok közepette egy ember repült ki az ajtón. Ó megérkeztünk. Kicsit elkalandoztam. 

-Jó csináltam Shizuo-san? - kérdezi a társam, csilingelő hangján. 

-Jól. - nyögöm ki a választ. 

Ez így nem mehet tovább. Nem csinálhatom ezt senkivel.  Izaya mellette soha nem unatkoznék, és azok a nyögések. Alj! Munka közben nem gondolunk ilyenekre.

Izaya:

Mikor végre össze szedem magam egy telefon csörgést hallottam. Felveszem.

-Két újabb színbanda bukkant fel a városban. Az egyik vörös pöttyös nevet kapta a másik a zöld csíkosat. Állítólag a két színbanda együtt van. Vagy legalábbis csak segít egy másnak. 

-Ezért hívtál? - röhögök bele a telefonba. Én ott voltam egy kis srác és egy csaj alapította meg azt a bandát. Egy tetőről figyeltem őket. 

-Nem. - komolyodott el a hangja. Ahogy elkomolyodott a hangja, úgy hervadt le a mosoly az arcomról. - Eltűnt. - és kinyomtam a telefont.

Hogy mondjam meg neki? Hogy egy személy akit még talán még jobban szeret nálam , hogy elrabolták? Elrabolták Kasuka Heiwajimat.

Shizuo:

Felhívom a testvéremet, már rég találkoznom kellett volna vele, és eleve ma beszéltünk egy találkozóra. És nincs itt, soha nem késik. Félórát vártam, elkezdet fogyni a türelmem. Ekkor lány sikoltozást hallok meg. Kisietek a bárból, és az ajtóból nézem végig. Egy nagy fekete furgonba dobja Mairut, Kururit egy pasas. Az életem testvéreit most rabolják el szemem láttára. 

Amikor elindul a furgon, akkor kapok észbe, meg kell mentenem őket, egy táblát kiszakítok a földből és utána hajítom, sikeresen célt tévesztet. Majd nem megöltem a testvéreit. Istenem! 

-Selty! Kérlek köves egy fekete furgont, - Itt egy képet készítek róla - és amikor meg állj kérlek értesíti, hogy mehessek. - így hívtam fel Seltyt. Tudom semmit sem értett. De megteszi amit kérek. 

Hogyan, hogyan mondjam el, hogy a testvéreit elrabolták? Tudom mindenkinek azt mondja, hogy utálja őket, ez azonban hazugság. Senki nem látta azt, amit én, hogy milyen megóvás van egy tekintetben, amikor a húgainak néz és azt senki nem látja csak én.

Az utcák rovom. Nem tudok haza menni, és elmondani Izayának, hogy elrabolták a testvéreit. Meg nem tudnék úgy rá nézni, hogy ma beleszeretem egy nőbe. Teljesen össze törném őt.

Izaya:

Elhatároztam magam. Megmentem a testvérét bármi áron.

Hála a jó informátori képességemnek hamar megtudom, hogy hova vitték Shizuo-chan testvérét. Egy elhagyatott gyárba Ikebukoro másik felébe. Egy taxival jöttem, ez a legegyszerűbb megoldás.

Szokásokhoz híven egy közeli építmény tetejéről figyelem a történésekre. Két órát töltöttem fent, hogy megtudjam egy nagy semmit. Vagy is nem igaz, hogy semmi. Egy fekete kocsi kb. tíz emberrel elment. Vagyis ennyivel kevesebb. Akkor behatolók az elrablók területére.

Shizuo:

Két óra eltelt, hogy megtudjam hova vitték szerelmem húgait. Rögtön ami a kezembe került jármű, azzal már száguldott is afelé a hely felé. Ez esetben egy bicikli volt. Mi lesz a lányokkal? Tudom erősek, és bátrak a meg persze nagyon okosak, de nagyon féltem őket.

Megérkeztem. Varona megérkezett. Elhívtam, hogy segítsen. Amint "leparkoltam", oda jött hozzám. 

-Figyeld meg, hogy Izaya lopta el a saját húgait, és szerintem a testvéred is, sőt lehet meg is kínozta őt. - mondta Varona. 

Bumm! Halljuk az épületet kívülről. Ne!Eszeveszett sebességgel rohantam az épület felé. Ahonnan emberek jöttek ki. Még hozzá ...

Izaya:

Nagy nehezen találtam meg Shizuo testvérét. És miközben próbáltam megmenteni a húgaimat is megláttam. Iszonyat harag nőt bennem egy pillanat alatt. Mind a hármójuk sebes volt. Szerelmem testvérének egy szúrt seb van a gyomrában. Csak éld túl!
Kiértünk a katasztrófából, és leraktam az eszméletlent. Mert közben hátulról támadtak minket. A kis zsebkésemmel harcoltam ellenük.
Hatalmas pszichopata mosoly van az arcomon. Mint mindig minden harc után mosolygok. A késemről csöpög a vér amit felfelé tartok.
- Te ?! - Shizuo-chan? Igen ő az. Felé fordulok, mosolyogva. Megmentettem a testvért, most már nem hagysz el.
-Te mit műveltél ?! Elraboltatad a húgaidat? -ekkor megpillantotta a testvérét. -MIT CSINÁLTÁL VELE! -ordítja. Megijedek. Nem tudja, hogy én mentetek meg? Ránézek a szőke ribancra. Egy ördögi vigyor van az arcán.
-Mondták, hogy te voltál! De nem hittem el. - Nem tudom. Ne tedd ezt velem, nem én voltam. - Tűnj a szemem elől te bolha! Nem akarlak többé látni a cuccaimat meg nem kérem vissza. Azok mind hozzád értek. Nem akarom, hogy ilyen emberhez bármi közöm legyen. A húgaidat elvisszük ne legyenek egy beteg szörnyeteggel. Most menj! -mondta szigorúan.
Ez nem történhet meg! Én szeretem. Az életem Shizuo-chan még mindig szörnyetegnek tart.
-Ez hazugság! Én mentettem meg őket! Sose ártanék neked. Te vagy a mindenem. - és a szemeimből elkezdtek a könnyek hullani. Utálom, hogy sírok, de ő ilyen érzelmeket tud ki hoz tőlem. A térdemből elszáll az erő. A következő pillanatban a földön térdelek.
-Menj el! -mondta megint. Kérlek ne. Néztem rá. - Tudom, hogy te voltál! Tudom, hogy kihasználtál! Csak egy játékszer voltam, igaz? -kiabál.
-Nem. -válaszolom.
-Ne hazudj TE FÉREG! Tűnj el örökre! Soha nem akarlak már látni. Érted? !!! SOHA!

Egy óra telt el azóta. Végül ők mentek el. Összetörtem teljesen. Nem hiszem el. Hogy dőlhetett be egy ilyen hazugságnak? Én szeretem. És ő elhagyott. Egy senkinek érzem magam. Egy féregnek érzem inkább magam. Ki már egy órája csak zokog a földön.
Elhittem, hogy megtudok gyógyulni. Hogy végre szeretni fogok tudni. Ez sikerült, de fordítva nem. Mindenki elhagyott. Mindenki aki fontos volt a számomra kilépet az életemből. 

Plusz egy félóra telt el. Végre felálltam az eső szakad. Én még pszichopata módon felröhögök. Mit vártam? Én mindig egy kirekesztett leszek, aki az árnyékból figyeli a történéseket.
Egy  gondolat hatalmasodott el rajtam. Megölöm azt a szőke ribancot. Tudom, hogy miatta vesztettem el mindenkit.
-Nem sokára meghalsz. Izaya bácsi megtalál.

Sziasztok ! Ha találtok benne hibát ne haragudjatok, mert a telefonom átírja a szavakat. Remélem, nem hagytok még itt. Köszönöm, hogy elolvastátok, ezt a részt. Ha vannak tanácsok, min kéne javítanom, szívesen meghallgatnám azokat. A következő részre sokkal jobban fogok figyelni. 

Puszi: Vadóc