Máshonnan (Angelfall Fanfiction) ⭒BEFEJEZETT⭒

9. fejezet

– Vajon felhőre és a Napra hasonlít inkább vagy egy kutyára, aki egy kis ház előtt ül? - gondolkoztam magamban a penészfoltot nézve az ágyamon. – Végül is, legyen mindkettő.

Nem találtam mást, amivel elüthetném az időt. Már lassan négy napja itt voltunk, és még mindig nem hagyott alább az eső. Nappal annyira esett, hogy a tájat is eltakarta a szemünk elől, éjszaka meg ha néha abbahagyta, de nem tudtunk elindulni a sötétség miatt. Szerencsére víz volt a csapban, és egy üveg mogyoróvajat, meg egy egész készlet túrázók számára készült csomagolt energiaszeletet találtunk a konyhaszekrényben egy kilazult fal mögött. És ami a legjobb? Szorosan mellette hevert egy poros üvegű, régi skót whisky is.

Miért is jó ez? Azért, mert amikor két napja rábukkantunk a kis raktárra, eszement ötletem támadt és még aznap este véghez is vittem. Egyszerű volt. Leitattam a mogorva tollas társamat.

Illetve, hogy pontosítsak, itattam volna. Mert én eddig úgy tudtam, hogy ez embereknél egy nagy vizespohár tele tömény piával, okoz egy két gondot az fogyasztójának. De úgy látszik ez az angyalokra nem vonatkozik. Hogy miért csak gondoltam? Azért mert még soha nem fogyasztottam komolyabb típusú italt egy régi házibulin lévő plusz rummal felturbózott puncsnál, aminek meg kell hagyni rettenetes íze volt. Így, hogy ezt az alkoholt nem ismerő énemet megtartsam, meghagytam az angyalnak az egész üveg aranyló folyadékot.

Lent feküdt a sötétben a kanapén a gondolataiba látszólag merülve, de meghallotta a lépteimet és azonnal felült, amikor az ócska karosszékhez sétáltam. A két poharat a kezemben csak leraktam magam mögé azt asztalra, mintha nem lenne fontos és úgy tettem, mintha elmerülnék egy könyvben.

– Mit hoztál? – még szép, hogy felkeltette a figyelmét. 

– Semmi különöset – lapoztam egyet. Ha utólag valaki rákérdez, hogy miről szólt a könyv, valószínűleg visszakérdeznék, hogy milyen könyv?

Még mindig nem vette le a szemét a poharakról, ezért kifejezéstelen arccal az egyikért nyúltam és belekortyoltam közben a szemébe nézve. Amikor befejeztem megnyaltam az ajkamat, mint egy macska. 

– Hmm - ez akár dorombolásként is hangozhatott volna – Csak, amit korábban találtunk. – Értetlen arcát látva folytattam – Tudod, az üveg.

Nem túl meggyőzően, de bólintott. Erre a jelre várva felé nyújtottam a másik poharat. Anélkül vette el, hogy a kezemhez ért volna. Furcsállva szagolt bele a piába.

– Most azt várod, hogy igyam meg?

A plafonra emeltem a tekintetem. 

– Mi mást? – Megemeltem felé a sajátomat és a maradék vizet egyhajtásra gurítottam le a torkomon. Igen, az enyémben csak víz volt, az övében a pia. Ősi trükk.

Merev mozdulatokkal ő is megismételte ezt és levegőt sem véve a pohár egész tartalmát hajtotta fel. Amint leért a whisky a torkán kiejtette a kezéből a poharát és a torkához kapott. Szaggatottan kezdte venni a levegőt és olyan hangokat adott ki mint egy fuldokló kutya. Kezével durván a kanapé karfájára csapott közben.

És, hogy mit csináltam én ez idő alatt? Profin viselkedtem. Nem álltam neki könnyek közt vihogni, hanem csak kétkedően felvontam a szemöldökömet, pontosan úgy ahogy ő és negédesen mosolyogva sétáltam el mellette.

A konyhában kitöltöttem egy tányérba egy kis müzlit és visszasétáltam a nappaliba, ahol az angyal még mindig a kanapén volt. Hunyorogva nézett rám, mint aki nem lát jól. Biztos azt hitte az este további részében elkerülöm.