Máshonnan (Angelfall Fanfiction) ⭒BEFEJEZETT⭒

19. fejezet

~ • ~ • ~ • ~ • ~

Michael amint leért a lépcsőn hátradöntötte a fejét és felsóhajtott. Amikor felnézett, észrevette, hogy vele szemben egy kovácsoltvas keretes tükör van a falra akasztva és amiben éppen saját magával néz farkasszemet. Közelebb ment hozzá és szemügyre vette benne magát. Mit művelt már megint? Teljesen elment az esze? - Mérte végig a tükörképét figyelmesen. Külsőleg nem sokat változott, kicsit persze megnőtt a haja és a szárnyai is rettenetes állapotban voltak, belül mégis teljesen más embernek érezte magát. Mintha nem az az angyal lett volna, aki annak idején elfutott az üldözői elől. A közelmúltban történtek gyökeresen megváltoztatták, szinte elemileg. Először csalódott a saját fajtársaiban, különösen Urielben, aki nem fogadta el, hogy őt, Michaelt sokkal jobban szeretnék Hírvivőnek, mint azt a felkapaszkodott pojácát, így meg próbálta eltenni láb alól. Korábban ezért a kis incidensért a fejét vette volna mindenkinek, aki ellene volt és dicsőséggel tért volna vissza a társaihoz, most azonban kihasználta a helyzetet és meglépett előlük. Csak így egyszerűen. Elmenekült. Semmi kedve nem volt a politikának csúfolt rivalizálással és ármánykodással foglalkozni, mivel senki nem tartotta be a szabályokat. Annak idején csak Rafael, a testvére és ő maradt távol a kampányoktól és vitáktól, igyekeztek pártatlanok maradni, aztán ez lett a vége. Ő elbujdosott és azóta nem találkozott a testvérével sem, akinek - le merte volna fogadni - nem változott a véleménye és nem folyt bele semmibe, így ő sincs már a többiekkel. Nem tudta elképzelni, hogy Rafael belefolyjon a hatalomért folyt játszmákba, úgy ahogy Uriel. Helyette azt tartotta valószínűnek, hogy Rafi is elindult a választásokon csak, hogy borsot törjön a galád angyal orra alá. És ha megnyerné, mindenki jól járna vele. - morfondírozott el. A testvérét ugyanúgy nem hozta lázba a politika, mint őt, de határozottan vezér alkat volt. - Uriel azonban soha nem engedné tisztességes küzdelemben nyerni. - amióta eljött a társaitól, most gondolta csak végig először, hogy velük mi lehet. És szörnyű eredményre jutott. Ha Uriel, engem aki jóval felette áll rangban, ilyen aljas eszközökkel próbált meg eltüntetni, mit tervezhet Rafival? Vajon él még egyáltalán? Sikerül neki visszavágnia? Biztos volt benne, hogy a másik angyal azokkal a gyönyörű fehér szárnyaival, amik olyan tiszták voltak, mint a szíve, kizárt dolog volt, hogy beálljon a sorba a harmadik társuk mögé. Nem, Rafael annál sokkal nemesebb. Inkább meghalna, minthogy meghunyászkodjon valaki előtt.

Összeszorult a torka, amikor rájött, hogy mennyire önző valójában. Ahelyett, hogy visszament volna akkor, hogy letaszítsa a pojácát, inkább saját érdekből elfutott és nem is gondolt a társaira többet. Nem gondolt arra, hogy így miatta Uriel másokat gyötörhet szabadon lelkiismeret furdalás nélkül. Árthat a testvéreinek pusztán hatalomvágytól fűtve. Összeszorította a száját mérgében. Magára volt most iszonyatosan dühös. Nem elég, hogy cserbenhagyott mindenkit maga mögött és felejteni kívánt, most még itt van az ember lánya is, aki közelebb került hozzá, mint azt tervezte. Veszélyesen közel.

Ahelyett, hogy betartotta volna a szabályokat, ő puszta szórakozásból rúgta fel őket. Szövetkezett egy emberrel, aki még ráadásul nőnemű is, és jó párszor megmentette már. Aztán amikor lehetősége lett volna, nem hagyta hogy meghaljon, hanem kihúzta a pácból és megfogadta, hogy nem hagyja hogy valaha is baja essék a lánynak. Képtelen lenne végignézni, ahogy meghal.

Szóval nem az az angyal volt már, mint aki elindult. Nagyon nem. Azóta önző lett, engedetlen, nyoma sem volt az egykori híres forrófejűségének és megkedvelt egy emberi lényt. Ez pedig a legrosszabb dolog volt, amit tehetett. Hogy ha már volt akkora barom és nem ártott neki, hanem védelmezte, az még nem lett volna akkor vétség. Csak itt kellett volna hagynia, lelépni szó nélkül és vissza se nézni, de nem tette. Nem tudta megtenni, hogy egyszer csak kisétált és felszívódik. Nem tehette meg ezt se magával, se a lánnyal.

És ezért nagyon szívesen üvöltözött volna valakivel, (leginkább saját magával), és a pofonokkal se fogta volna vissza magát. Vagy elmondta volna ezt az egészet valakinek. Megbeszélni a dolgokat és tanácsot kérni, úgy ahogy mindig is tette. Persze egyből a hófehér szárnyakkal rendelkező testvére jutott az eszébe, Rafi, aki mostanra már valószínűleg halott. Nagy eséllyel miatta.

Hallotta, hogy odafent megmoccan Gerogie az ágyon és leejt egy nehéz dolgot. Talán egy könyvet. Az elképzelt jelenet láttán apró mosoly kúszott az ajkára, aztán el is tűnt. Mióta lett olyan fontos számára a lány, hogy róla ábrándozik? Hogy kíváncsi rá és kérdéseket tesz fel neki? Hogy őszintén érdekli a múltja és a válaszai? Nagy pácban volt, az biztos. Ha Rafael itt lett volna, ő maga adott volna neki egy taslit az ilyen sületlenségei miatt. Csak hát, úgy lehet, hogy Uriel elintézte. Pech.

Lerogyott a kanapéra és feltette a lábát az előtte álló dohányzóasztalra. Pont, mint egy ember. - futott át az agyán a gondolat és azonnal lerántotta onnan a lábait. Elvégre ma már eleget játszotta azt, hogy nem az aki és ezt is fogja még egy darabig, így legalább amikor egyedül van ne viselkedjen úgy. Csakhogy amikor egyedül volt a gondolatai vissza- vissza kalandoztak a társai és a múltja felé, amin nem akart még többet rágódni. Csak akkor tudott megálljt parancsolni nekik, amikor az ember lánya is ott volt mellette, akkor valami miatt sohase tudott elkalandozni. Georgie ugyanis mindig elvonta a figyelmét, minden helyzetben. Ma reggel például miután megdobta azzal a lexikonnal egész aranyos látványt nyújtott, ahogy elpirult amikor rám nézett. Michael tiszta szívből remélte, hogy nem azért vörösödött el a lány mert zavarban volt, hanem mert elszégyellte magát amiért ijedtében gondolkodás nélkül cselekedett. Nem akarta, hogy még az embernek is megnehezítse a dolgát. Tudta, érezte, hogy a lány is távol akarja tartani magát tőle, sikertelenül. Nem szerette volna ha ezt a terhet még jobban megnehezíti a saját vágyai miatt. Elhatározta, hogy előbb kipuhatolja, hogy mit gondol róla a másik, utána pedig (ha minden jól sikerült) lelép, még mielőtt valami még ennél is nagyobb meggondolatlanságot művelne.

Az esti iszogatás ötlete pedig tökéletes alkalom volt a terve megvalósításához. Ugyanis Pokolra jutni a maga fajtájának könnyű, elég csak szemet vetnie egy emberre, hogy aztán az Ítélet napjáig szenvedjen. Az egészben pedig az lett volna a legrosszabb, hogy akkor a másik félt, a vonzalmának tárgyát is rántja magával. Egyszerűen nem kerülhetett még ennél is közelebbi viszonyba az emberrel, mert akkor minden oda lesz. Ha ő Michael, a többi angyal példaképe összeszűri a levet egy földi halandóval, káosz tör majd ki.

Persze a lány elől is elfutott volna, ha kiderülne, hogy fontos Georgina számára. Attól tartott, hogy ha nem ezt tenné, könnyűszerrel megtudná magát győzni arról, hogy neki is fontos a lány és maradna. Ezt pedig nem következhetett be semmilyen körülmények között.

Vagy vele marad távolságtartóan, vagy elhagyja ha túl jókat gondol róla az ember. Köztes út nem volt.

~ • ~ • ~ • ~ • ~