Közeledő pólusok

15. fejezet

A hetek csak úgy teltek, és mire észbe kaptam már december volt, ráadásul a ma volt az utolsó tanítási nap. Végre téli szünet! Mondanom sem kell minden diák be volt zsongva és azt tervezgették, hogy mit fognak csinálni a szünetben.
Az utóbbi pár hétben Aiden furán viselkedett. Minden egyes szembe jövő lánnyal flörtölt és előszeretettel szórakozott velük szünetben vagy amikor csak tehette. Hiányzott az órákról és ha hajlandó volt megjelenni akkor vagy aludt, vagy a telefonját nyomkodta. Engem is csak akkor vett észre ha hozzá beszéltem, vagy ha esetleg megbotlottam, bár olyakor is csak megtartott, hogy ne essek el, majd ott hagyott.
Igazából senki sem tudta, hogy mitől kergült meg, ahogy azt sem, hogy miért került engem. Persze ennek az egésznek csak Eric örült, akivel rendszeresen eljárt csajozni és bulizni...
Jen szerint Aiden becsavarodott attól, hogy "híresség" lett a sulinkba, amit Amy azzal cáfolt, hogy Aidennek valószínűleg velem van baja. Ekkor elkezdtük az ötletelgetést, hogy mivel bánthattam meg. Jen meg volt győződve arról, hogy Aidennek az nem tetszett, hogy nem hagytam, hogy megcsókoljon, Amy pedig ráförmedt, hogy ez baromság.
A számomra ismert Aiden átváltozott egy öntelt, nagyképű szoknyapecérré és úgy döntöttem, hogy tovább lépek. Nem fogok azon görcsölni, hogy mi baja velem. Ha nem érdeklem akkor nem érdeklem.

-Lisa!-legyezte meg a szemeim előtt a kezét Amy.-Figyelsz te ránk?
Megcsóváltam a fejem, ezzel kizökkentve magam a bambulásból. Mindenki engem nézett- kivéve persze Aiden, aki a telefonját nyomkodta-, várva a válaszomra.
-Mi is volt a kérdés?-húztam el a számat.
-Hogy mit fogsz csinálni szilveszterkor?-vigyorgott rám Eric.
-Hát nincs semmilyen tervem-vontam vállat.
-Akkor el tudsz jönni a bulimba?-kérdezte.
-Ha apu elenged akkor igen-bólinottam.-Bár nem tudom... Biztos, hogy el akarok én oda menni?
-Én is ezen agyalok-nézett rám Jen.
-Ne legyetek már hatvan éves nyanyák-grimaszolt.
-Ezek az hatvan éves nyanyák szétrúgják a segged!-förmedt rá Jen.
-Én benne vagyok. De csak a bulimon lehet a bunyó-kacsintott ránk.
Sóhajtva néztünk össze Jennel, Eric pedig elégedetten bólintott és a telefonján kezdett valami nyomkodni.
-Akkor felírlak titeket is.
Hirtelen megkordult a gyomrom, így azonnal cselekednem kellett.
-Jön valaki?-böktem a kajás pult felé.
-Nem-vágták rá egyszerre.
-Akkor megyek egyedül-dünnyögtem, miközben felálltam. Ott hagyva őket a pult felé vettem az irányt.
Felkaptam egy műanyag tálcát és sorba álltam, miközben elő vettem a pittyegő mobilom.
Apu: Rebecca átjön kajálni. Szerinted milyen kaját csináljak?
Elmosolyodtam.
Én: Nyugi apu! Majd én megcsinálom a kaját. Egy óra és végzek😉
Apu: És mit csinálsz?
Én: Lasagne-t. Az a kedvence.
Apu: Aha. Tényleg
Én: Szóval csak chill😆 Megoldom.
Apu: Kösz kölyök. Akkor ugorjak el érted és menjünk vásárolni?
Én: Nekem oké.
Apu: Ok. Akkor egy óra múlva.
Én: Szia😄💗

Elraktam a telefonom és kérdőn néztem az előttem álló srácra, aki engem nézett mosolyogva.
-Szia-szólaltam meg.
-Szia Lisa-köszöntött Scott.-Jó sokan vannak itt, nem igaz?
-Na ja. Biztos hamburger a mai menü-vontam vállat.
-Áhh nem hinném-megcsóválta a fejét, majd közelebb hajolt hozzám.-Tudod a mai nap az utolsó amit itt töltenek a kínai cserediákok. A tiszteletükre kutyát sütöttek.
Kitört belőlem a röhögés és a fejemet csóválva meglöktem a vállammal.
-Rasszista!
-Lehet-vonta meg a vállát.-De legalább nevetsz. Az utóbbi időben elég morcos voltál.
-Bocs, ha megbántottalak-húztam el a számat.
-Dehogyis-legyintett és lépett egyet előre. Követtem.-Biztos amiatt a cikk miatt volt.
-Te is elolvastad?-sütöttem le a szemem. Azóta is megbámulnak páran és össze súgnak a hátam mögött. A pozitívum az egészben, hogy legalább Adam leszállt rólam.
-Ki nem?-elnevette magát, majd a könyökével finoman megbökött.-De nyugi szerintem marhaság az egész. Mármint érted. Új srác, jól néz ki és rosszfiú. Persze, hogy pont róla fognak írni és mivel te voltál az akivel a legtöbbet látták, bele kevertek téged is. Szívás, de mindig így van.
-Na igen-sóhajtottam.
-Egyébként. Mostanában nem látlak vele... Összevesztetek?-kérdezte. Felkaptam a fejem.
-Aidennel?-vontam fel a szemöldököm.-Nem igazán.
-Akkor bunkó volt veled?-faggatott tovább.
-Mi lenne ha inkább hagynánk azt a barmot és másról beszélnénk?-forgattam meg a szemeimet, mire elnevette magát és bólintott.
-Rendben.
-Hogy haladsz a focival?-kérdeztem.
-A fociról akarsz beszélni?-vigyorgott rám meglepetten.
-A német leckén kívül nem igazán van közös témánk-vontam meg a vállam.-Gondoltam a foci ideális lenne...bár én nem nagyon bírom.
-Kerítünk közös témát-legyintett.-Mit csinálsz ma délután?
Éreztem ahogy elönti a fejem a pír, ezért zavartan lesütöttem a szemem és a csizmámat kezdtem bámulni.
-Csak mert beülhetnénk a közeli Starbucks-ba-folytatta.
-Igazából-nyögtem ki felnézve rá.-Igazából van már programom.
-Oh-elnevette magát.-Vágom. Akkor talán máskor.
Bólintottam.
-Máskor.
Ekkor sorra kerültünk, én pedig elfordulva Scott-tól kínosan mosolyogva köszöntöttem a menzás nénit, aki miután kiszolgált Aidenről kezdett kérdezősködni. Egy gyors magyarázkodás után fizettem és ott hagytam, majd vissza sétáltam a többiekhez.
-Hűha!-nevetett rám Eric.-De vörös a fejed.
-Csak kuss-lehuppantam Amy és Jen közé. Életemben nem éreztem magam ennyire kínosan.
-Scott hozott ennyire zavarba?-faggatott Amy.
-Majd beszélünk róla-motyogtam.
-Akkor ma nálad alszunk!-jelentette ki Jen.
Megráztam a fejem.
-Nem lehet. Programom van.
-Ilyen hamar? Lisa! Kezdessz a húgomként viselkedni-kacsintott rám Eric. Megforgattam a szemem, majd neki láttam a kajámnak. Ekkor Aiden ökle csattan az asztalon, amitől összerezzentem. Mindenki, aki az asztalunknál ült rá nézett.
-Minden oké tesó?-kérdezte Harry vigyorogva.
-Ja-dőlt hátra lazán a székében és összefonta maga előtt a karjait. Engem nézett. A tekintete csak úgy égetett és fogalmam sem volt, hogy megint mi baja lehetett.
-Azért csapkodod azt a szeremcsétlen asztalt?-vonta fel a szemöldökét Eric.
-Nem bírja ha nem rá figyelnek-legyintett unottan Jen.
Aiden rá sem hederített, csak is engem nézett, miközben idegesen csattogtatta a rágóját. Valószínüleg mások lazának találták a viselkedését, de én láttam rajta, hogy dühös, nagyon is. Franc tudta, hogy miért.
Feszült csönd telepedett ránk, én pedig próbáltam enni, de csöppet sem segített a helyzetemen, hogy Aiden úgy bámult, mintha valami rosszat csináltam volna.
Hirtelen felpattant, majd szó nélkül elviharzott, ott hagyva a döbbent társaságunkat.
-Ennek meg mi a fasz baja van?-tört ki Ericből.
-Még ő sem tudja, nem hogy mi-csóválta meg a fejét Simon, aki egész eddig Aident figyelte.
-Kezd az agyamra menni ezekkel a kirohanásaival-dünnyögte Amy.
-Szerintem időre van szüksége. Lassan egy éve lesz, hogy meghalt az édesapja-szólalt meg Harry. Mindenki elhallgatott, én pedig elkerekedett szemekkel néztem Harryre. Miért nem mondta el nekem? Ezért csinálta ezt? Ezért szart le mindekit?
-Na nem!-kiáltott rám Jen, aki azonnal észre vette, hogy elkezdtem sajnálni.-Ne kezd Lisa!
-Mit kezd?-kérdezte Eric értetlenül.
-Kussolj már el!-förmedt rá Amy.
-Jól van na! Nem kell rögtön anyázni-dünnyögte sértetten.
-Megyek megkeresem-állt fel Harry Simonnal együtt.
-Megmondanád neki, hogy...-kezdtem, de megcsóválta a fejét.
-Nem fogok közvetíteni-jelentette ki.-Mondd meg neki te.
Azzal megfordult és Simonnal együtt lelépett. Eric is felállt és ott hagyott, minket, így hárman maradtunk.
-Lisa-szólitott meg Jen.-Figyelj nem a te hibád, hogy egyik napról a másikra bedilizett.
-De nem kérdeztem meg tőle, hogy miért! Nem voltam ott neki, hogy elmondja mi bántja! Rettenetes barát voltam-fakadtam ki.
-Nem!-csóválta meg a fejét Amy.-Te végig ott voltál neki! Ő hagyott ott téged. Ő vigasztalódott a ribancokkal. Hozzád bármikor mehetett volna és ezt ő is tudta nagyon jól. Te egyáltalán nem vagy hibás!
-De én...
-Semmi de te!-jelentették ki egyszerre. Felsóhajtottam.
-Oké. De akkor is hibásnak érzem magam...
-Nem vagy-mosolygott rám Amy.-Na de mesélj csak! Hova mész Scottal?
-Sehova-suttogtam.-Apuval megyek bevásárolni, mert Rebecca jön hozzánk vacsizni.
-Akkor nem is hívott el randizni?-vonta össze a szemöldökét Jen.
-De elhívott, csak nem mondhattam le apuékat-vállat vontam.
-És miért voltál olyan vörös?-kérdezte Amy.
-Részben Scott miatt-motyogtam.-Mert tudod elhívott- vagyis el akart hívni-, randizni. Ha lehet a kávézást randinak nevezni-felsóhajtottam.-És részben Aiden miatt is.
-Miatta? Mi van?-rázta meg a fejét hitetlenül Amy.
-Mert a menzás néni róla kédezősködött és nagyon ciki volt, mert azt hitte, hogy járunk-motyogtam lehajtott fejjel.
-Aham. De ha nem lett volna programod...
-Nem tudom-szakítottam félbe.
-Csak mert helyes srác és szerintem össze illetek-vont vállat, Jenből pedig kitört a röhögés.-Mi van?
-Félre ne értsd de...Scott és Lisa?
-Miért? Szerinted jobb az Adam és Lisa? Vagy esetleg a James és Lisa?
-Ne már!-temettem a tenyerembe az arcom.-Mindenki a nem létező szerelmi életem boncolgassa?
-Scott focizik-folytatta Jen, figyelmen kívül hagyva engem.
-És? Nem láttad az izmait? Meg úgy általaban...néztél te már rá?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem, de nem is akarok.
-Fejezzétek már be!-csattantam fel.-Nem akarok hallani a fiúkról. Legalább a téli szünetben nem.
-Okés-mondták egyszerre és elnevették magukat.