Közeledő pólusok

6. fejezet

Aiden autójának anyós ülésén ülve feszülten nyomogattam a telefonom gombját, ami miatt folyton felvillant, majd elsötétült a képernyő. Jennel a suli hátra lévő részében nem beszéltem és nem is írt, így egész nap azon görcsöltem, hogy vajon mit vett észre. Bele sem merek gondolni...
-Csak nem fontos üzenetet vársz?-rántott ki a gondolataimból Aiden hangja.
-Hm? Dehogy-megcsóváltam a fejem.
-Akkor miért szadizod a telefonod?-vonta fel a szemöldökét.
-Miért érdekel ennyire, hogy mit csinálok a telefonommal?-kérdeztem unottan.
-Mert lassan elveszti a szüzességét-vágta rá. Felsóhajtottam.
-Jennel kéne beszélnem.
-Komolynak tűnik ez az ügy-pillantott rám.
-Az is-bólintottam.
-Akarod, hogy elhalasszuk a filmezést?-kérdezte, miközben bekanyarodott az utcánkba.
-NEM!-vágtam rá talán túl hamar, mert rám kapta a tekintetét és szélesen elvigyorodott.-Mármint...majd felhívom amikor haza értem.
-Oké-mondta szórakozottan és bekanyarodott a kertjükbe, majd az ablakot lehúzva megnyomott egy gombot, így a garázs ajtaja felfele kezdett emelkedni. Behajtott a garázsba és leállította a kocsi motrát, kiugrott a kocsiból, majd átsétálva hozzám kinyitotta az ajtót.
-Kösz-sziszegtem kínosan.
-Nincs mit-vigyorgott, majd bezárta a kocsit és kisétált a garázsból. Utána siettem és megvártam amíg a garázs ajtaját is bezárja, majd oda sétálunk a bejárati ajtóhoz. Szórakozottan babránt a zárral, aztán kinyitotta nekem az ajtót.
-Nem szeretem amikor ilyen csöndes vagy-szólalt meg, miközben becsukta magunk után az ajtót.
-Akkor talán mondj valamit-vontam vállat és lerugtam magamról a cipőmet.
-Csak szerintem néz rám furán Jen?-kérdezte hirtelen, mire megmerevedtem.
-Nem hiszem-válaszoltam végül és a tekintetét kerülve lesütöttem a szemem.
-Aiden szívem...-jelent meg egy negyvenes éveiben járó nő, mire felkaptam a fejem.
-Szia anyu. Nem dolgozol ma?-vakarta meg zavartan a tarkóját Aiden. Ohhó, Aiden Johnson zavarban vaan!
-Nem. Hamarabb végeztem-vont vállat majd rám nézett.
-Öhm...ő itt Lisa-mutatott rám, majd felsóhajtott és a nő felé bökött.-Lisa ő pedig az anyám.
-Jó napot-intettem zavartan, mire elmosolyodott.
-Szia Lisa. Szólíts nyugodtan Emmanak.
-Anyu figyu lehetne hogy most te...?-nézett rá Aiden az alsó ajkát harapdálva.
-Nem vagytok éhesek? Épp most lett kész a csirke-vonta fel a szemöldökét, figyelmen kívül hagyva a fiát.
-Milyen csirke?-kérdezte hirtelen.
-A nagyi receptje szerint-kacsintott rá.
-Oh...Lisa?-nézett rám Aiden összehúzott szemekkel, mint aki fél a válaszomtól.
-Nekem oké-vontam vállat.
-Rendben, akkor megterítek. Addig...
-Fönn leszünk a szobámba-vágta rá Aiden, majd megragadta a karom és az emelet felé kezdtett vonszolni. Vajon milyen baja lehet?

-Rend van a szobádban? Pedig eléggé rosszfiúnak nézel ki-mosolyogtam rá, amikor becsukta magunk után az ajtót. Tipikus fiú szoba, annyi különbséggel, hogy itt rend van. A falak sötétkék színűek, világos bútorokkal kombinálva. Az ablak mellett egy francia ágy állt, vele szemben egy nagy szekrény.
-Tele vagyok meglepetésekkel-vont vállat, miközben ledobta a táskáját a sarokba, majd elterült az ágyán.
-Vettem észre-sóhajtottam és a táskámat az övé mellé dobtam, majd összefontam magam előtt a karjaimat.
-Előre bocs az anyámért-nézett rám.-Te vagy az első lány akit bemutattam neki.
-Mármint a régi barátnőidet nem ismerte?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem igazán-mondta és felröhögött.-Mondjuk úgy, hogy max kétszer látta őket.
-Max kétszer?
-Na jó, egyszer ránk nyitott. Az három.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, mire felült és felvonta a szemöldökét.
-Most mi van?
-Semmi, csak meghatódtam-szipogtam.-Tudod, most már különlegesnek érzem magam...
-Haha-forgatta meg a szemeit, mire elvigyorodtam és az ágyához sétálva lehuppantam mellé.
-Aiden.
-Hm?-nézett rám kérdőn.
-Ha nem lett volna itthon akkor engem sem mutattál volna be?-néztem a szemébe.
-Szerintem bemutattalak volna. Idővel-vont vállat.
-És miért?
-Mindig is ilyen kiváncsi voltál?-mosolyodott el, miközben átölelte a vállam és magához szorított.
-Minden érdekel ami velem és a barátaimmal kapcsolatos-mondtam, miközben próbáltam normálisan levegőt venni.-Aiden...
-Igen?-kérdezte szórakozottan.
-Nem kapok levegőt-nyöszörögtem, mire felnevetett és lazított a szorításán.
-Most nem fogsz elengedni?-dünnyögtem a nyakába, amitől megborzongott.
-Hm...nem-válaszolta, majd hátra dőlt és magával rántott engem is.
-Ajj-sóhajtottam fel és fészkelődni kezdtem.-Kényelmetlen ez a póz.
-Akkor váltsunk?-kérdezte és bár nem láttam tudtam, hogy az a perverz mosoly terül szét az arcán.
-Idióta!
Hirtelen elengedett, mire elégedetten felsóhajtottam, a hátamra feküdtem és a plafont kezdtem bámulni.
-Vörös az arcod-jelentette ki. Rá néztem. Az arcomat fürkészte, majd a tekintetét bele furta az enyémbe.
-Mert nem kaptam levegőt-vontam vállat.-Én megmondtam.
-Akarod, hogy szájból szájba lélegeztesselek?-vonta fel a szemöldökét pimaszul vigyorogva.
-Barom-jelentettem ki, és vissza kézből mellkason vágtam.
-Naa! Ne verj! Vagyis de csak ne így-kacsintott rám.
-Ehw. Megbántam, hogy bele egyeztem ebbe a filmezésbe-nyögtem fel.
-Most miért?-röhögte el magát.
-Mert egy kanos állat vagy!-jelentettem ki.
-De legalább nem vagyok olyan barát aki hátulról beléd döf valamit-vihogott. Egy pillanatig pislogás nélkül meredtem rá, majd elnevettem magam.
-Annyira utállak-fakadtam ki.
-Nem tudsz! Ellenállhatatlan vagyok!-vigyorgott.
-Én mégis ellenállok neked-nyújtottam ki a nyelvem.
-Még nem jöttem rá, hogy csinálod, de rajta vagyok az ügyön-bökött vállon.
-Hé! Te csak ne bökdöss!-löktem meg.
-Te ne lökdöss!-bökött újra vállon.
-Harcolni akarsz?-húztam össze a szemem és készültem fel ülni, csakhogy ő gyorsabb volt és rá ült a csípőmre, majd lefogta a kezeimet.
-Törődj bele baby, erősebb vagyok-vigyorgott le rám.
-Nem ér, hogy folyton én vagyok az akit lefognak!-nevettem el magam.
-Ilyen az élet-vont vállat szórakozottan.
-Engedj el!-néztem a szemébe nevetve.
-És ha nem mi lesz?-vonta fel a szemöldökét, miközben közelebb hajolt hozzám.
-Akkor azt teszem amihez a legjobban értek-válaszoltam mosolyogva.
-Na és mi lenne az?
-Megharaplak-jelentettem ki, miközben fennebb emelkedtem, így csak pár centi választotta el az arcát az enyémtől.
-Képes lennél bántani-biggyesztette le az alsó ajkát.
-Ha nem engedsz el akkor igen.
-Aiden!-hallottam meg Emma hangját, mire Aiden leugrott rólam, én pedig azonnal felültem.
-Igen?-kérdezte, miközben a hajába túrt. Nyílt az ajtó és Emma lépett be rajta. Kérdőn nézett a fiára, majd rám végül vállat vont.
-Kész a kaja.
-Oké megyünk-pattant fel azonnal és az ajtóhoz sétált. Zavartan indultam el utána, miközben találkozott a tekintetem Emmáéval. Elmosolyodott. Miért érzem azt, hogy lebuktunk? Egyáltalán hogy bukhatnánk le? Nem is csináltunk semmit.