Közeledő pólusok

34. fejezet

Hunyorogva nyitottam ki a szemem és megtámasztva magam a könyökömön lenéztem az alattam lévő fiúra, aki békésen aludt. Az arcvonásai kisimultak- amitől sokkal fiatalabbnak tűnt-, hosszú, sűrű szempillái árnyékot vetettek kissé kiálló arccsontjára, pár rakoncátlan hajtincs pedig eltakarta a bal szemöldökét. Hogy nézhet ki ilyen jól?
Felsóhajtottam és felültem. Mivel egész végig Aiden oldalához préselve aludtam, sikerült durván elaludnom a nyakam, amit jobbra, majd balra kellett mozgassak ahhoz, hogy kiroppanjon.
Vissza ülve az eredeti helyemre magamhoz húztam a táskám, kihalásztam a fekete pólóm, a melltartóm és a szürke melegítőnadrágom, majd Aidenre pillantva összehúztam a szemem. Még mindig mélyen aludt. Hátat fordítva neki gyorsan átöltöztem, felrángattam magamra a kabátom, beledugtam a lábam a bakancsomba, majd amilyen csöndesen csak tudtam elhagytam a sátrat.
Napsütés helyett hideg szél és ijesztően sötét felhők fogadtam, amiktől akaratlanul is vigyázzba vágták magukat a tarkómon levő pihék és összerezzentem. Lenéztem az órámra és összeszaladt a szemöldököm. Tizenkét óra múlt el tíz perccel.
-Jó reggelt Lisa!-lépett mellém Eric vacogva.-Aidennel mi a szitu?
-Jó reggelt-köszöntöttem.-Még alszik, miért?
-Hamarabb el kell induljunk-hadarta.-Vihar lesz.
-Költsem fel?-húztam el a számat.
-Jó lenne-bólintott.
-Oké-sóhajtottam fel.-A többiek?
-Összepakolnak a sátrukban. Én már végeztem.
-Értem-beletúrtam a hajamba, majd Aiden sátrára néztem.-Akkor én megyek és felköltöm Aident.
-Jó, de siess-mondta, majd megfordulva a sátrához lépett és neki látott lebontani.
Mély levegőt vettem és feltéptem Aiden sátrának a cipzárját, majd behajolva a sátorba megtorpantam. Aiden nagyon is ébren volt és épp egy sötétkék pólót rángatott magára, érkezésemre pedig felkapta a fejét.
-Mi van?!-nézett rám feszülten, mire megköszörülve a torkom zavartan elkaptam róla a tekintetem.
-Jön a vihar. Eric szólt, hogy költselek fel, mert hamarabb indulunk-magyaráztam a hálózsákom nézve.
-Jó.
Rá néztem és összevontam a szemöldököm.
-Jó-bólintottam, majd bemásztam a sátorba és elkezdtem összecsomagolni a hálózsákom.
-Még valami?-kérdezte.
-Csak ennyi. Összepakolok és már itt sem vagyok, nyugi-forgattam meg a szemeimet rá sem nézve. Fogalmam sincs mitől kattant meg ismét...
Csöndben belegyömöszöltem a hálózsákom a tartójába, összecipzároztam a sporttáskám száját, majd kidobtam a sátor elé. Bármilyen további szó nélkül kimásztam a sátorból, felkaptam a táskám és a hátizsákom, majd otthagyva Aident a tűzrakás mellett álló Jenhez és Amyhez siettem.
-Segítsek?-kérdeztem rábökve a Jen kezében tartott két táskára.
-Igen, légyszíves-sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd átadta nekem az egyik fekete színű dugig tömött táskát.-Kösz!
-Semmiség-mosolyogtam rá.-Nem tudod véletlenül, mikor indulunk?
-Amint a fiúk lebontották a sátrakat-biccentett előre, mire a sátrak felé fordultam. Az összes fiú- Aident is beleértve-, a saját sátránál állt, amit lépésről lépésre bontott le. Aidenre néztem, aki dühös mozdulattal rángatta ki a rudat az addigi helyéről, majd magában motyogva ledobta azt a földre.
-Mi baja Aidennek?-kérdezte Amy.
-Fogalmam sincs-sóhajtottam fel.-Lehetne arról szó, hogy veletek menjek haza és nem vele?
-Miért?-nézett rám furán.
-Nem akarok megint vele utazni-csóváltam meg a fejem és Amyék felé fordulva elhúztam a szám.-Főleg nem úgy, hogy dühös...
-Beszélek Harryvel, oké?-mosolyodott el Jen.
-Köszi-pislogtam rá hálásan, majd visszafordultam a fiúk felé.

-Oké, mehetünk-jelentette ki Eric, amikor végeztek a sátrak lebontásával.
-Megvan mindenkinek mindene?-kérdezte Harry, miközben átvette Jentől a táskáját és a félvállára dobta.
-Asszem megvan-bólintott Amy.
-Most már meg-mosolyodott el Jen, amikor visszavette tőlem a fekete hátizsákját.
-Akkor húzzunk innen, mert nem akarok a viharban vezetni-szólalt meg Aiden mogorván, mire Jenre nézve elhúztam a számat, majd nagyot sóhajtva elindultam a parkolóba vezető ösvény felé.
-A fasz kivan ezzel a hülye időjárással!-morgolódott Eric.-Olyan jó lett volna még maradni egy kis ideig!
-Örüljünk annak, hogy a tegnap jó idő volt-néztem fel rá.-És jól éreztük magunkat, nem igaz?
-De!-vágta rá Eric.
-Lisának igaza van!-hallottam meg a hátam mögött Amy hangját.-Tök jó ötlet volt eljönni ide, Eric!
-Igen! Tesó ezért jövünk neked eggyel!-szólalt meg Simon is.
-Majd eljöttök meglátogatni Los Angeles-be-vigyorgott Eric.-Ott is csapunk egy bulit!
-Ott úgy sem voltam még-vonogattam a vállam.
-Akkor ezt megbeszéltük!-biccentett, majd megállt Harry Jeep-je mellett és végignézett rajtunk.-Ki kivel megy?
-Én Harryvel!-jelentette ki Jen.-Ahogy Lisa is!
Éreztem, ahogy Aiden rám szegezi a tekintetét, amitől feszengve kissé oldalra léptem, hogy távolabb kerüljek tőle.
-Miért menne veled Lisa?-kérdezte értetlenül Simon.-Aiden majd elviszi. Úgy is szomszédok.
-Azért jönne velünk Lisa-kezdte Jen, gyilkos pillantásokkal nézve Simonra.-Mert beszélni szeretnék vele valami fontos dologról.
-Az ráér telefonon is-szállt bele a vitába Eric is.
-Nem! Nem ér rá!-vágta rá Jen.
-Oké, elég!-tettem fel a kezem megadóan.-Megyek Aidennel.
-Na látod? Ráér!-vigyorodott el Eric elégedetten, Jen viszont a száját elhúzva nézett rám.
-Én mehetek Aidenékkel-ajánlotta fel Amy.
-Nem nem!-vágta rá Simon.-Te szépen velünk jössz!
-Nem mondhatod meg, mit csináljak!-jelentette ki Amy.
-Mindenki azzal megy haza akivel jött! Nincs vita!-szólalt meg Harry ellentmondást nem tűrő hangon.-Akinek nem tetszik az itt marad és megvárja a vihart, hátha az haza viszi!
-Na végre!-biccentett elégedetten Eric.-Kösz haver!
-Húzzunk a picsába!-mondta, majd felnyitotta a Jeep csomagtartóját és bedobta a saját, majd a Jen táskáját.
Aiden felé fordultam, aki szintén felnyitotta a Rover csomagtartóját és bedobta a sátrát, majd a táskáját. Amikor észrevette, hogy őt nézem felvonta a szemöldökét és a fejével a csomagtartó felé biccentett. Kezdett idegesíteni, hogy így viselkedik. Odacsörtettem hozzá, bedobtam a táskám a hálózsákommal együtt Aiden táskája mellé, majd hátat fordítva neki a többiekhez léptem és egyenként megöleltem mindenkit.
-Vigyázzatok magatokra!
-Ti is!-mondta komoran Harry, majd a hátam mögé nézett.-Vezess óvatosan, haver!
-Te is-hallottam meg Aiden hangját.
-Hétfőn talizunk!-intett vidáman Eric, amikor bemászott a hátsó ülésre.
-Sziasztok-motyogtam, majd megfordulva behuppantam a Rover anyós ülésébe és becsapva magam mögött az ajtót előhalásztam a telefonom. Mivel nem volt térerő, későbbre kellett halasztanom az apunak szánt üzenetem így úgy döntöttem, inkább zenét hallgatok. Bedugtam a fülembe a dugókat és elindítottam egy random dalt, majd kinézve az ablakon figyeltem ahogy Harry és Aiden kezet fognak, majd mindketten elindulnak a saját autójuk felé. Apró esőcseppek kezdtek megjelenni a szélvédőn, amikor Aiden behuppant mellém és elindítva a kocsit kiparkolt.