Közeledő pólusok

25. fejezet

-Bocsi, hogy miattam késtél-mondtam vagy tizedszerre, apu pedig unottan felsóhajtott.
-Nem kéne suliba menned?
-Az én nénikém térde kalácsa, amiért lelkiismeretes vagyok-meredtem rá összehúzott szemekkel. Mosolyogva bele csípett a vállamba.
-Jól van már. Nem kell felkapni úgy a vizet. Mondtam, hogy semmi baj nem volt.
-Akkor nem bocs-rántottam meg a vállam, miközben összekötöttem a bakancsom fűzőjét.-Kövikor is alszok egy picivel többet.
-Leöntlek vízzel és rögtön talpon leszel. Aztán közlöm veled, hogy hajnali öt óra van és röhögve lelépek-kacsintott rám.
-Ennyire te sem vagy gonosz!-jelentettem ki elkerekedett szemekkel.
-De igen-nevette el magát és megdobott a sálammal. A nyakam köré tekertem és fintorogva megforgattam a szemeimet.
-Akkor mostantól zárom a szobám ajtaját!-jelentettem ki.
-Sok sikert hozzá!-nevetett, miközben segített felvenni a kabátom.-Van pótkulcsom.
-Komolyan apu!-néztem fel rá.-Nehogy megpróbáld.
-Csak akkor csinálom meg ha elalszol. Addig biztonságban vagy.
-Ez megnyugtat-csóváltam meg a fejem és megragadva a táskám a vállamra hajítottam.-Meddig dolgozol?
-Nem tudom-sóhajtott fel.-Tegnap kiderítettük, hogy hol tartózkodhat az a rohadék. Szóval tuti, hogy a mai napom is hosszú lesz.
-Kár-húztam el a számat.-Pedig megnézhettünk volna egy filmet...
-Majd következőkor-mosolyodott el kényszeredetten, majd nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Na de indulj. A szomszéd srác már vár rád!
-Aiden. A neve Aiden!-fakadtam ki és kínosan elröhögtem magam.
-Tudom-vigyorgott apu, majd az ajtóhoz lépve kinyitotta azt.-Pénteken átjöhetne vacsorázni. Rebeccát nagyon érdekli, hogy ki az a szomszéd srác.
Ledermedtem.
-Hogy mi van?-kérdeztem lassan, mire apu megragadta a karom és... és kirakott az ajtón. Szó szerint.
-Jól hallottad. Becca fog főzni. Ajánlom, hogy itt legyetek. Mind a ketten-jelentette, majd elvigyorodott.-Szép napot kölyök.
Azzal bevágta az orrom előtt az ajtót. Sokkosan pislogva álltam az ajtónkat nézve. Legszívesebben elsírtam volna magam. Ilyen kicseszett balszerencsés nem lehetek! Pedig tegnap éjjel tökre elterveztem, hogy távol tartom magam Aidentől, most meg bejelenti apu, hogy vacsorázzon nálunk pénteken. Mit rontottam el Istenem?
Dühösen fordultam meg, végig csörtettem a kertünkön, majd kitárva a Rover anyós ülésének ajtaját behuppantam és becsapva mögött az ajtót ledobtam a táskám a lábamhoz. Aiden kérdőn nézett rám, majd megcsóválva a fejét kikormányozta a Rovert az utcából.
-Akarsz beszélni róla?-kérdezte pár perc csönd után. Nem akartam rá nézni, mert idegesített a tudat, hogy nem tudom elkerülni, hogy többször találkozzunk. Megcsóváltam a fejem.
-Összevesztél apuddal?-faggatott tovább, én pedig öszeszorított fogakkal újra megcsóváltam a fejem. Hallottam ahogy vesz egy mély levegőt, majd kifújja azt. Többé nem szólalt meg, én pedig hálát adtam az égnek, hogy nem kell most beszélnem erről.

-Oké. Kivele mi bajod-szólalt meg amikor leparkolt a suli elé. Ennyit arról, hogy nem faggat...
-Semmi-válaszoltam továbbra is magam elé meredve.
-Azért hallgatsz és viselkedsz ilyen furán?-kérdezte. Felé kaptam a tekintetem. A szemöldökét összevonva nézett rám. Fekete kabátjanak cipzárja le volt húzva, így látszódott a szürke pólója. A szemében olyan csillogást véltem felfedezni, amit nem tudtam megfejteni, viszont összerándult a gyomrom tőle. A szemeim megakadtam a dús rózsaszín ajkain.
-Lisa!-szólított meg. Megráztam a fejem és a szemébe nézve dühösen felhördültem.
-Nincs semmi bajom!
-Aha. Én meg hülye vagyok és elhiszem-bólintott ironikusan vigyorogva.
-Mit akarsz tőlem Aiden? De most komolyan-tártam szét a karjaimat, mire elkomorodott és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem hagytam neki.-Én mindent megpróbáltam, de tényleg, apám meg közölte velem, hogy a pénteki vacsoránál mindenképp jelen kell legyél, mert Rebecca, a barátnője kiváncsi rád.
Halvány mosoly jelent meg az arcán és közelebb hajolva hozzám az arcomat kezdte fürkészni.
-Te félsz-jelentette ki.-Félsz, hogy mit fog reagálni rám apud. Ez aranyos.
-Nem. Nem az!-kezdtem hadarni.-És nem félek, csak... Becca nehéz eset. Soha nem mutattam be neki egy fiút sem, ahogy apunak sem. Egyébként meg apu már ismer téged. És amúgy is...
Nem várta meg hogy befejezzem a mondatot. Rátapasztotta az ajkait az enyémre és lágyan megcsókolt. A selymes hajába túrva húzódtam közelebb hozzá, ő pedig belemosolygott a csókunkba. Borzongás futott végig rajtam. Maga a tudat, hogy őrjítően szép mosolya van már arra késztet mindenkit, hogy elájuljon, de ahogy bele mosolyog a csókba... Annál jobb érzés nincs a világon. Lassan elhúzódott tőlem és aranyos mosollyal az arcán a szemembe nézett.
-Ott leszek-suttogta.-Én ne aggódj. Nem okozok csalódást.
-Nem muszáj, mármint valamit kitalálok, hogy ne kelljen...
-Megint hadarsz-pimaszul vigyorgott rám.-Még egyszer hallgattasalak el?
Zavartan lehunytam a szeme és elvéve a kezem a hajából hátra húzódtam.
-Bocsi-motyogtam.
Elnevette magát, majd kipattanva a kocsiból átsétált az én felemre és kinyitotta nekem az ajtót.
-Milyen órád lesz?-kérdezte szórakozottan. Aha. Szóval ezt a csókot elfelejthetjük. Köszönöm.
-Kémia. Tudod, veled.
-Téényleg-vigyorodott el.-És a kedvenc tanárnőddel.
-Jajj ne is mondd. Ki volt akadva amikor négyes lett az utolsó dolgozatom. Idézem: "Ezt a jó jegyet meg sem érdemled." Mi az, hogy nem érdemlem meg?-akadtam ki, mire elröhögte magát és a vállamat átölelve magához húzott, majd kinyitotta a suli ajtaján. Együtt léptünk be az épületbe, Camille barátnője, Holly pedig azonnal kiszúrt minket és Camillehez fordulva súgott neki valamit, mire a lány ránk kapta a tekintetét. Farkas szemet néztem vele figyelmen kívül hagyva az épp nekem magyarázó Aident. Camille szeme összeszűkült, majd elkapta rólam a tekintetét és megragadva Holly karját, maga után ráncigálva elviharzott.
-Baby!-szólított meg Aiden, mire felnéztem rá.-Figyelsz te rám?
-Aha-bólintottam.
-Mit is mondtam legutoljára?-vonta fel a szemöldökét.
-Azt, hogy... Szóval...
-Nem figyeltél-ciccegett és szórakozottan megpöckölte az orrom.-Min akadtak meg azok a szép szemeid?
Összeszaladt a szemöldököm. Először is: Miért pöckölgeti az orrom? Másodszor pedig: Szerinte szép szemem van?
-Ne pöckölgesd az orrom!-mordultam rá, de nem sikerült elég gorombára, mert túlságosan lefoglalt a tény, hogy szerinte szépek a szemeim.-És nem akadt meg semmin, csak elgondolkoztam.
-Na és min?
Lelöktem a vállamról a karját és kinyitva a kémia terem ajtaját besétáltam rajta. Követett.
-Azon, hogy jó lenne ha nem kéne kémiát tanulnom többé soha-vigyorogtam rá.
-Aha. És ezt el is hiszem-forgatta meg a szemeit. Lehuppantam az ablak melleti első padba, Aiden pedig ledobva a táskáját a földre helyet foglalt mellettem.
-Jól is teszed-vontam meg a vállam.
-Mindenki foglaljon helyet!-kiáltotta el magát a tanárnő, aki pontosan akkor lépett be a terem ajtaján, amikor megszólalt a csengő.-Ma párban fogtok dolgozni. Névsor szerint osztalak be.
-Ne már!-kiáltottuk egyszerre, mire a tanárnő leintett minket. És elkezdett mindenkit párba osztani.
-Ez szívás-csóválta meg a fejét Aiden, miközben felkászálódott mellőlem. A középső padsor második sorába foglalt helyet, ekkor pedig kivágódott a terem ajtaja és Scott rontott be rajta. Össze szaladt a szemöldököm. Mit keres ő itt?
-Mr. Willson ilyenkor kell beesni az órámra?-rivallt rá azonnal a tanárnő.
-Bocsánat, de az edző hivatott-rántotta meg a vállát halvány mosollyal az arcán.
-Persze-legyintett unottan.-Ülj le Ms. White mellé.
Scott felém fordult és hatalmas mosollyal az arcán elindult felém.
-Mit keresel itt?-kérdeztem, amikor lehuppant mellém.
-Plusz kémia órák kellenek, mert kissé le vagyok maradva-vont vállat, majd a gödröcskés mosolyát megvillantva felvonta a szemöldökét.-Miért? Nem örülsz nekem?
-Hát nem is tudom-mosolyogtam rá.-Mindent én kell csináljak ezen az órán is?
-Nem-nevetett fel kínosan.
-Most, hogy mindenki olyan jól el van a társával-köszörülte meg a torkát a tanárnő.-Elmondom a feladat menetét, óra végén pedig mindenkihez oda megyek és osztályozom amit csináltatok.
Mindenkinek az asztalára lerakott öt kémcsövet, két fa csipeszt és öt különböző folyadékot tartalmazó üveget. Mindegyik üvegre rá volt írva, hogy mi található benne. Felnolftalei, nátrium-karbonát-oldat, vas-klorid-oldat, ammónium-rodanid-oldat és kálium-oldat.
-Tehát-szólalt meg a tanárnő.-Mint látjátok öt féle oldatot tartalmazó üvegeket kaptatok. Az oldatok színe a kémhatástól és a jelenlévő ionoktól jelentősen függ. Ebben a kísérletben egymás után kell átönteni az oldatokat egy újabb kémcsőbe, amelyek kis mennyiségben más anyagokat tartalmaznak. Remélem önnyen el tudjátok végezni ezt a könnyű kísérletet.
-Oké-fordultam Scott felé.- Tudod, hogy mit mibe kell önteni?
-Aha-bólintott és felkapta az egyik kémcsövet.-Egyébként, hogy vagy mostanság?
-Jól-vontam meg a vállam, miközben azt figyeltem, ahogy a kémcsövet átrakja a bal kezébe és felemeli az egyik üveget, majd önt bele a folyadékból.-Na és te?
-Fáradtan-vallotta be.-Edzés és meccsek egymás hátán, na meg a húgom...
-Van egy húgod?-csodáloztam.
-Van-elmosolyodott, majd rám nézve felvonta a szemöldökét.-Neked van testvéred?
-Nincs-húztam el a számat.-De mesélj a húgodról. Hány évvel kisebb?
-Hét évvel. Igazi kis rosszcsont.
-Aranyos lehet, ahogy Scott Willson a saját húgával barbiezik-vigyorodtam el.-Tökre el tudom képzelni, ahogy épp a körmödet festi ki rózsaszínre.
Elnevette magát.
-Hát, a rózsaszínt nem szereti, ezért halvány kékre vagy lilára szokta festeni.
-Nee-nevettem el magam.-Komolyan?
-A legkomolyabban mondom-vonogatta a vállát és átadta a kémcsövet. Átlátszó folyadék volt benne.
-Biztos, hogy ilyennek kell lennie?
-Az elsőnek igen-bólintott. Bele helyeztem a kémcsövet a kémcsőtartó álványba, majd a felkapva a következő, üreset átadtam Scottnak.
-Ha te mondod-rántottam meg a vállam.
-Bízz bennem. Nem cseszem ezt el-mosolyodott el.
-Bízok benned ich bin habe eine Hunde-kacsintottam rá, mire elröhögte magát.
-Felejtsd már el!-csóváltam meg a fejét röhögve.
-Mr. Willson fogja vissza magát!-szólalt meg hangosan a tanárnő.-Nem azért van itt hogy Ms. White-ot szórakoztassa!
-Elnézést-mosolygott rá bűnbánóan. A tanárnő az orra alatt dünnyögve elfordult, majd a szeme elkerekedett.
-Mi a francot műveltetek?!-üvöltötte el magát, mire hátra fordulva összeszaladt a szemöldököm. Aiden kezében egy törött kémcső volt. Ökölbe szorított jobb kezéből folyt a vér. Minket nézett, vagyis inkább Scottot.
-Nem az én hibám volt!-jelentette ki az Aiden mellett ülő fekete hajú lány, Cristina.-Egyszer csak ökölbe szorította a kezét és...
-Elég legyen!-rivallt rá.-Mit csinálsz fiam? Jól vagy?
Elkapta Scottról a tekintetét és a tanárnőre nézve bólintott.
-Jól.
-Százszor megmondtam, hogy fogóval fogjátok meg a kémcsöveket. Nem téglákból vannak. Könnyen eltörhetnek-ciccegett.
-Sajnálom-dünnyögte Aiden.
-Azonnal menj az orvosiba! Kísérjen el valaki?-kérdezte aggódva a tanárnő.
Gondolkodás nélkül pattantam fel.
-Én elkísérem!-jelentettem ki. Aiden a szeme sarkából rám pillantott, de nem szólt semmit, csak ledobta az eddig kezében tartott kémcsövet és felállt.
-Rendben-bólintott a tanárnő.-Ti már úgy is végeztetek.
Lenéztem a kémcsőtartó állványra és összeszaladt a szemöldököm. Mind az öt kémcső félig tele volt színes folyadékokkal. Scott rám mosolygott.
-Lehet, hogy te jó vagy németből, de a kémia ismeretlen terep számodra-suttogta.-Menj csak. Eléggé rosszul néz ki a keze.
-Köszi szépen Scott-mosolyodtam el, majd az ajtó felé sétáló Aiden után siettem.
A folyosóra kilépve Aiden véres kezére néztem.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem.
-Véletlen volt-válaszolta ő is a kezét bámulva.
-Aha. Véletlen-biccentettem szemforgatva.-Véletlenül én is össze szoktam törni a kémcsőveket. A múltkor például a fejemhez vágtam. Tök véletlenül megrándult a kezem és bumm.
-Nem vagy vicces Lisa-csóválta meg a fejét.
-Nem viccnek szántam. Apu el is akart küldeni egy psziciáterhez-folytattam komoly arccal.
Lenézett rám, majd halványan mosolyogva átölelte a bal karjával a vállam és magához húzva nyomott egy puszit a hajamba.
-Bolond vagy-suttogta.
-Nem is-elvigyorodtam, majd lelökve a karját a vállamról kinyitottam az orvosi ajtaját.-Nyomás befele!
-Igen is anya-nevette el magát, majd belépett az orvosiba. A doki az egyik ágynak dőlve épp salátát evett, az érkezésünkre pedig felkapta a fejét. Végig mértem a férfit. Sűrű barna haja, amiben pár őszhajszál vegyült el gondosan fésülve lapult a halántékához és természetesen hullott a hihetelnül zöld szemébe. Magas volt, széles válakkal rendelkezett és kábé olyan harmincnyolc, negyven éves lehetett.
-Megint mit csináltál te bajkeverő?-kéredezte rosszalló mosollyal az arcán.
-Ne már Brian!-vigyorgott rá Aiden.-Nem vagyok én bajkeverő.
-Jól ismerlek-forgatta meg szórakozottan a szemeit.-Legalább ezt ne tagadd le.
-Honnan ismeritek egymást?-tört ki belőlem azonnal.
-Brian a nagybátyám-mosolygott le rám Aiden.
-De néha le szokott tagadni-legyintett a férfi és ellökve magát az ágytól lerakta a salátát tartalmazó műanyagdobozzát az egyik asztalra, amin pár papír pihent. Közelebb lépett hozzánk és óvatosan a kezei közé fogta Aiden véres kezét.
-Ez úttal mit csináltál?-kérdezte a kezét fürkészve.
-Semmit. Véletlen volt-rántotta meg a vállát.
-Igazából összetört egy kémcsövet-szólaltam meg.
-És miért törted össze?-nézett fel rá.
-Mondom véletlen volt.
-Bele élted magad a kémiába, mi?-viccelődött, majd ellépve tőle az ágyra mutatott.-Ülj le. Megszabadítlak az üvegdarabkáktól.
-Kösz. Kedves vagy-dünnyögte Aiden, majd oda sétált az ágyhoz és lehuppanva rá a tenyerét kezdte fürkészni.
-Na és te ki vagy?-nézett rám Brian, miközben elővett egy fertőtlenítő szert.
-Lisa. Aiden haverja-mondtam, miközben Aident figyeltem.
-Nagyon kedvelhet téged ha hagyta, hogy vele gyere...
-Brian. Kussolj el!-kiáltott rá Aiden. Elmosolyodtam, majd leültem arra a székre ami Aiden ágya mellett állt és figyeltem ahogy Brian neki áll kiszedegetni Aiden tenyeréből a szilánkokat, aki ezt összeszorított fogakkal tűrte.
-Többekközött azért szokott letagadni, mert mindig kínos helyzetekbe szoktam hozni-intézte felém a szavait.
-És csodálkozol, hogy nem megyek hozzád ha a haverjaimmal vagyok-dünnyögte Aiden, és felszisszent.-Basszus ez csíp!
-Ki kell tisztítanom a sebet-vigyorgott rá.
-De ne öntsd rá az egészet!
-Ne hisztizz királylány-nevette ki. Mosolyogva figyeltem, ahogy Aident, aki dühösen és egyben elvörösödve tűrte.
-Oké. Készen is vagyunk-szólalt meg mosolyogva Brian és megpaskolta Aiden bekötött karját.-Egyébként király az új tetkód.
-Kösz-morogta Aiden, majd lepattant az ágyról. Én is felálltam, aztán vele együtt indultam el a kijárat felé.
-Cseréld a kötést és éjszakára hagyd szellőzni. Üdvözlöm anyádat-mondta, miközben vállba veregette Aident.
-Átadom-biccentett Aiden.
-Öröm volt megismerni téged Lisa! Remélem még látlak-kacsintott rám Brian.
-Én is örültem-vigyorodtam el.-Viszlát!
-Ha esetleg érdekel egy-két kínos sztori Aidenről itt megtalálsz.
-Köszönöm-nevettem el magam, miközben kiléptem a folyosóra.
-Utállak Brian-dünnyögte maga elé Aiden és becsukta az orvosi ajtaját.
-Szerintem tök jófej. Király, hogy itt dolgozik-vontam meg a vállam.-Nem is tudom mikor láttam utoljára a nagynéném.
-Miért nem látogatod meg?-nézett le rám.
-Mert Franciaországban él?-kérdeztem vissza unottan.
-Hát...szívás.
-Nem igazán. Hozzá vagyok szokva, hogy csak rátok számíthatok meg persze apura-legyintettem, majd a bekötött kezére nézve felvontam a szemöldököm.-Nagyon fáj?
-Már nem-rántotta meg a vállát.
-Nem is értem, hogy miért kellett összetörnöd-csóváltam meg a fejem.
-Utálom ha valaki hozzá ér ahhoz ami az enyém-mondta lenézve rám, amitől összerándult a gyomrom.
-Cristina hozzá ért a kémcsőhöz amit lepisiltél?-kérdeztem poénkodva, de ő nem találta ezt viccesnek, mert egy hirtelen mozdulattal neki tolt a falnak és a szemembe nézve felvonta a bal szemöldökét.
-Mit akar tőled Scott?
-Scott?-szaladt össze a szemöldököm.-Barátok vagyunk.
-Barátok?-ismételte meg hümmögve.-Olyan barátok mint mi?
-Mi van veled Aiden?-döntöttem félre a fejem. A szeme dühösen csillogott, az állába pedig ugrált egy izom, ahogy összeszorította a fogait. Aiden Johnson féltékeny lenne?
-Te féltékeny vagy?-kerekedett el a szemem.
-Lehet-bólintott azonnal, miközben közelebb hajolt hozzám.-De jobb ha Scott tudja, hogy te az enyém vagy.
-A tiéd?? Aiden én...-kezdtem volna, de félbe szakított a csengő éles hangja. Aiden ellökte magát tőlem és mintha ez az egész meg sem történt volna elindult az ebédlő felé. Sokkosan pislogva meredtem magam elé, majd ellökve magam a faltól utána siettem. Csöndben baktattunk végig a folyosón, majd az ebédlőbe érve helyet foglaltunk a többiek mellett, akik azonnal faggatni kezdték Aiden tarról, hogy mi történt a kezével. Aiden elmagyaráztam, hogy "véletlenül" összetört egy kémcsövet kémia órán,Eric pedig azonnal közölte Aidennel, hogy pár napig letehet a magán szórakozásairól. Nem is akarom tudni, hogy mit értett ez alatt az a barom. Én ezalatt csöndben ülve meredtem magam elé, miközben a fejemben visszahallottam azt a három szavat, amitől csak megjobban összezavarodtam. Az enyém vagy.