Közeledő pólusok

19. fejezet

Aiden mellett aludtam el. Ez száz százalék. De akkor hol van most?
Ezzel a gondolattal ébredtem föl és felülve az ágyban kérdőn néztem körül a szobába. Nem volt sehol. Pár percig csak magam elé meredve üldögéltem, azon agyalva, hogy vajon mikor léphetett le, végül úgy döntöttem, hogy megkeresem. De előtte muszáj tükörbe néznem...
Közvetlen Aiden szobája mellett találtam meg a fürdőszobát és belépve az ajtón egyből a tükörhöz rohantam. Hát kár volt. Az egész fejem feldagadt a sok sírástól és a szemem olyan véreres volt, mintha az egész éjszakát végig füveztem volna... A hajam pedig akár egy madár fészek. Jobb is, hogy Aiden eltűnt, így megspórolta a reggeli szívinkfartust.
Gyorsan megmostam az arcom és kiöblítettem a szám, majd az ujjaimmal átfésültem a hajam. A szemmel nem volt mit csináljak, így sóhajtva hagytam el a fürdőszobát és komótosan lesétáltam a földszintre. Kívancsian pillantottam a nappali, majd a konyha felé, végül úgy döntöttem, hogy először a konyhába keresem Aident. Végülis mindenkit vonz a konyha, mert ott van az ami mindig számít: a kaja.
Mély levegőt véve léptem be az említett helyiségbe és megpillantottam Aident, aki az egyik bárszéken ülve a pulton könyökölt és az előtte levő fekete bögrét figyelte. Na mit mondtam?
-Jó reggelt-szólaltam meg, miközben lehuppantam a mellette levő székre. Amint meghallotta a hangom felkapta a fejét és felém fordulva végig futtatta az arcomon a tekintetét.
-Minden oké?-kérdezte félre döntött fejjel.
-Ha arra akarsz most célozni, hogy olyan vagyok mint az a zombi aki beletúrt a hajamba, közlöm veled, hogy nem akarom megenni az agyad-mondtam a szemébe nézve, mire kitört belőle a röhögést és a fejét rázva elém rakta a fekete bögrét.
-Tehát jobban vagy-szólalt meg szórakozottan.
-Aham-bólintottam és a bögrére mutattam.-Ez az enyém?
-Ja. Vagy a zombik nem isznak kávét?
-Barom-nevettem el magam és ököllel a vállába vertem, majd felemelve a bögrét bele ittam. Aiden végig nézte, ahogy a kávét kortyolgatom, engem pedig kezdett feszélyezni, hogy folyton engem néz, így leraktam a pultra a bögrét és kérdőn felvontam a szemöldököm.
-Mit bámulsz?
-Biztos, hogy minden oké?-vonta fel ő is a szemöldökét. Sóhajtva néztem a szemébe.
-Aiden, jól vagyok. Tényleg-elmosolyodtam.-És köszönöm, hogy itt aludhattam. Otthon valószínüleg végig bőgtem volna az éjszakát apu pedig...-ijedten kaptam a fejemhez.-Basszus! Apu azt sem tudja, hogy hol vagyok!
-De tudja-óvatos mosoly jelent meg az arcán, én pedig döbbenten meredtem rá.-Miután elaludtál Jen felhívott és arról faggatott, hogy nem tudom-e hol vagy mert apud nem tud elérni. Mondtam neki, hogy küldje el apud számát, így aztán miután biztosítottam Jent, hogy minden rendben veled felhívtam apudat.
-Te felhívtad aput?!-kerekedett el a szemem.
-Fel-bólintott.
-És mit mondott? Basszus ugye nem fenyegetett meg?-kérdeztem, miközben a tenyerembe temettem az arcom.
-Dehogy is-nevette el magát.-Azt mondta, hogy vigyázzak rád és majd ha úgy érzed menj haza, mert beszélnetek kell.
Ezt nem hiszem el! Azok után, hogy végig halgatta a szenvedésem és megengedte, hogy nála aludjak képes volt felhívni aput, hogy biztosítsa biztonságban vagyok. Mire képes még ez a srác?
-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt?
-Mit?-mosolygott rám aranyosan.
-Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit?
-Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog.
A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok. Annyira közel hajolt hozzám, hogy éreztem az arcomon a lehelletét és ettől megborzongtam.
Már csak pár centire volt a szája az enyémtől és kitudja, talán tényleg megcsókolt volna, ha nem kiáltja el magát valaki... Dühösen húzódott el tőlem és a bárszékről felpattanva a pultra vágott.
-A kurva életbe!-tört ki belőle, majd a konyhába lépő Emmára kapta a tekintetét.
-Szívem miért nem jöttél segíteni?-kérdezte bosszúsan Emma.
-Talán más dolgom volt-vágta rá dühösen, amitől elöntötte a fejem a pír. Mi van ha Emma nem lép közbe? Tényleg megcsókolt volna?
-Milyen más dolgod volt fiam?-vonta össze a szemöldökét Emma.
-Mindegy, hagyjuk-legyintett Aiden lemondó hansúllyal.-Miben kell a segítségem?
-Fel kéne állítanod a fenyőfát, ott hagytam az előszobába-válaszolta.-Addig csinálok reggelit.
-Én már ettem-mondta Aiden, de látszott rajta, hogy hazudik.
-Akkor Lisával reggelizek-vonta meg a vállát Emma, aki észre sem vette, hogy Aiden hazudik, vagy nem akarta észrevenni és rám nézve elmosolyodott.-Feltéve ha te is éhes vagy, mert én marhára az vagyok.
Ezen nem tudtam nem elmosolyodni.
-Én benne vagyok-bólintottam. Aiden a szeme sarkából rám pillantott, majd nagyot fújtatva kisétált a konyhából.
-Remek. Rántotta jó lesz?-kérdezte Emma, miközben a tűzhelyhez sétált.
-Igen-motyogtam és idegesen dobolni kezdtem a konyha pulton. Francba ezt most nem én csesztem el. A fura az egészben, hogy akartam, hogy megcsókoljon. Nagyon is. És ez baromira megijeszt...
-Egyébként minden oké veled? Beszéltél anyukáddal?
-Mondhatni, igen-feleltem kurtán. Emma aztán tudja, hogy mikor kell rosszkor időzíteni.
-Mondthatni?-vonta fel a szemöldökét.
-Hát nagyon dühített a tény, hogy hét év után beugrott megnézni, hogy még élek-e-mondtam feszülten.
-Beugrott?! Ezt a szót használta?-kerekedett el a szeme és abba hagyta a tojás felverését.
-Aham-bólintottam.
-Mi az, hogy beugrott? Beurgani nem háziért szoktak?-kérdezte totál kiakadva, belőlem pedig kitört a röhögés.
-Egyet értek-nevettem.-Tulajdonképpen nem értem miért hagytam neki, hogy hét évig kísértsen, végülis nem érzek iránta semmit. Már nem.
-Ez a beszéd!-felém tartotta a tenyerét, én pedig bele csaptam.-És ha megfogadsz egy tanácsot...
-Hallgatlak-mosolyogtam rá.
-Soha ne hagyd senkinek, hogy össze törjön. Higyj nekem, nem éri meg senkiért sírni. Kivéve a csokis muffinért. Mert a csokis muffin a legjobb dolog a Földön.
Elnevettem magam és bólogatva fejeztem ki, hogy egyet értek, majd felpattanva a székről segítettem neki összevágni a zöldséget.