Közeledő pólusok

27. fejezet

Az idő csak úgy repült és mire észbe kaptam már április volt. A hó szépen lassan elolvadt, a hideget felváltotta a kellemes tavaszi időjárás, ez álltal pedig egyre közelebb kerültünk az érettségihez. Az elmúlt hónapokban rengeteget kellett tanulni. Egyik dolgozat követte a másikat. Rengeteg esszét és házi beadandót kellett írnom, így szinte semmire sem volt időm. A többiekkel csak a suliban találkoztam, ahol a sok háziról és tananyagról dumáltunk. Hétvégenként annyira fáradt voltam, hogy csak tizenkét óra után ébredtem föl és még akkor is úgy éreztem magam mint akin végig ment egy úthenger. Na igen, végzős átok...

A mai napon a szokásosnál hamarabb lett vége a tanításnak, mivel ma megrendezésre került aTavasz köszöntő bál, amit minden évben április tizenötödikén rendezett meg a diák tanács elnöke, Tyson Reed. Az igazat megvallva legszívesebben otthon maradtam volna, csakhogy ez az utolsó Tavasz köszöntő bál-om és megbántam volna ha nem megyek el, így hát egy fekete,magasított derekú nadrágban, egy bordó, V nyakú, testhez álló pólóban és fekete magassarkú csizmában léptem be a tornaterem ajtaján, ami jelen pillanatban bálteremként szolgált. Rózsaszín és fehér virágokkal voltak kidíszítve a lelátó koráltjai és az ajtók keretjei, a DJ pulttól nem messze pedig szintén virágokkal diszített vászon állt, ahol lehetett fényképezkedni. A plafonon egy hatalmas diszkó gömb lógott lefele, amit megvilágítottak a színes fények. A tornaterem tele volt diákokkal, akik épp egy pörgős számra táncoltak. Egy-két elsős megszeppenve állt a korlátok mellett és figyelték ahogy pár bevállalós lány épp körbe táncolja a kiszemeltjét. Unottan megforgattam a szemeimet, majd bátorítóan rájuk mosolyogtam. Viszonozták a mosolyomat, majd az egyik szőke lány elkerekedett szemekkel a hátam mögé nézett, zavartan magyarázni kezdett a mellette álló barátnőjének, aki követte a barátnője tekintetét és unottan felsóhajtott. Összevont szemöldökkel pördültem meg a tengelyem körül és meglátva az épp akkor belépő Aident halványan elmosolyodtam. A tekintetét kapkodva nézett körül a terembe, miközben próbálta kizárni a mellette álló Harryt, aki folyamatosan magyarázott neki. Fekete farmert és pólót viselt, fekete bőrdzsekivel. A haja természetesen hullott a szemébe és pontosan akkor találkozott a tekintetünk, amikor az egyik rakoncátlan tincset kisimította a szeméből. Elmosolyodott, mire a hátam mögött lévő elsős lány - aki valószínűleg félreértette a szitut - felvisított.

-Azt hittem nem jössz el-szólalt meg Aiden, amikor oda értek hozzám.
-Nem is akartam-vontam meg a vállam és a tekintetét kerülve Harryre néztem.-Csak ez az utolsó évünk itt és megbántam volna ha nem jövök el.
-Na igen-mosolyodott el Harry.-Kár, hogy ez az utolsó.
-Hol vannak a többiek?-váltottam témát, mielőtt elkezdenénk nosztalgiázni.
-A lelátón kéne lenniük-mondta és a hajába túrva a tekintetét kezdte kapkodni.-Valahol.
-Ott vannak-szólalt meg Aiden és a velünk szemben ülő Jenékre mutatott.
-Milyen jó szemed van, tesó-vigyorgott rá Harry, mire Aiden a könyökével oldalba vágta őt.
-Fejezd be!
-Nyugi már-röhögte el magát.-Hiányod van?
-KHM-köszörültem meg a torkomat amilyen hangosan csak tudtam.-Ezt ne előttem, oké?
Harry olyan hangosan nevetett fel, hogy kedvem lett volna felpofozni. Beállt a bal oldalamra és belém karolva elindult a lelátó felé, Aiden pedig a hátunk mögött lépkedett.
-Sziasztok-köszöntöttek minket egyszerre a többiek, amikor oda értünk hozzájuk.
-Mi ez a jó kedv Harry?-nézett fel rá Simon vigyorogva.
-Áhh semmi-legyintett és ellépve tőlem lehuppant a Jen melletti üres székre.-Szép estének nézünk elébe, nem de?
-Utállak haver-jelentette ki morogva Aiden és ledobta magát az egyik üres székre, így már csak egy hely maradt nekem. Harry és Aiden között.
-Kösz szépen-röhögte el magát.
-Bedrogoztátok Harryt?-kérdeztem unottan, miközben helyet foglaltam a két fiú között.
-Nem. Ma feltűnően jó kedve volt-mondta Jen.
Nyitottam a szám, hogy megjegyezzem, hogy mennyire örülök ennek, amikor megállt a zene és felkapcsolódtak a lámpék. A diákok felhördültek, amikor meglátták a DJ-pult mellett álló Tysont, aki egy fekete mikrofont tartott a kezébe és a szájához emelve megszólalt.
-Bocs mindenkinek. Majd később lesz alkalmatok folytatni a bulizást, most azonban következik egy kis játék-gonosz vigyort villantott, mire a legtöbb diák szitkozódni kezdett, a többi pedig tapsikolva fejezte ki, mennyire izgi lesz megint játszani. Mint minden Tavasz köszöntő bál-on, idén sem maradhattak el Tyson hülye játékai. Tavaly például minden lánynak öltáncot kellett járnia annak a fiúnak akit kihúzott. Mázli, hogy tavaly ilyenkor náthásan feküdtem otthon.
-Megkérek mindenkit, hogy üljön fel a lelátóra-mondta, miközben vigyorogva a lelátók felé intett. Ekkor Jen előre dőlt és megbökte a lábam. Kérdőn fordultam felé.
-Ha megint valami perverz szarságot talált ki az a barom én esküszöm leütöm!-jelentette ki.
-Tavaly kit húztál?-vigyorodtam el.
-Engem-szólalt meg Harry, mire kitört belőlem a röhögés.
-Nem vagy vicces Lisa-dünnyögte Jen.
-Bocsi-folytottam vissza a röhögésem, majd hátra dőlve összefontam magam előtt a karjaimat és a terem közepére sétáló Tysont figyeltem.
-Mindenki kap egy szilikon karkötőt, ami látszólag ugyan úgy néz ki mint a többi, viszont ezek a karkötők a sötétben különböző színben világítanak-magyarázta.-A játék lényege: Találd meg a karkötőd társát és táncolj azzal a személlyel akinél van. Cserélni nem szabad!
-Csak táncoljuk?-ordította be az egyik srác, mire hangos röhögésbe törtek ki a haverjai.
-Hogy utána mit csináltok az a ti bajotok-tette fel a kezét védekezően Tyson, majd biccentett a korlátoknál álló lányoknak, akik a kezükben egy-egy gömb alakú edényt fogtak. A lányok vették a lapot és elindultak a lelátók felé. Minden egyes diáknál megálltak, hogy válasszanak egy karkötőt, majd tovább indultak. Amikor a vörös hajú lány megállt előttem találomra kiválasztottam egy karkötőt és a fel is húztam a jobb csuklómra. Rám mosolygott, majd Aidenhez lépett, aki fel sem nézve rá felkapott egyet az edény aljáról és ő is felhúzta a jobb csuklójára. Oké, végülis ez nem annyira vészes. Csak táncolunk és kész. Látszik, hogy idén Tyson nem akarja kihúzni a gyufát az igazgatónál. Tavaly elég nagy ügyet csináltak a kis játékából. Annyival volt mázlija, hogy az apja ismeri az igazgatót és el tutták tussolni az ügyet.
-Most hogy mindenki megkapta a karkötőjét, kezdődhet a keresgélés-jelentette ki, mire minden diák egyenként pattant fel és indult el a tácparkett felé. Lassan felkászálódtam és én is elindultam Harry és Jen után. Épp a korlátnak szorítva vártam, hogy legyen egy kis helyem, amikor megéreztem valakinek a mellkasát a hátamnak simulni. Az illata beférkőzött az orromba és nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az.
-Ha egyezik a karkötőnk színe nem csak táncolni fogunk-suttogta a fülembe, a lehellete csiklandozta a bőröm, amitől a karom azonnal libabőrős lett.
-Hanem?-kérdeztem halkan.
-Megcsókollak-dörmögte azon a mély hangján. Mély reszketeg levegőt vettem.
-Aiden, a barátok nem csókolóznak.
-A nagyon jó barátok néha igen-mondta és bár nem láttam, tudtam hogy mosolyog. Nyitottam a szám, hogy tiltakozzak, de megindult a sor, én pedig totál ledöbbenve hagytam, hogy magával sodorjon a tömeg. Az elmúlt hónapokban egyszer sem tett olyan megjegyzést, ami arra utalt volna, hogy meg akar csókolni, sőt ha bele gondolok hozzám sem ért. Még véletlenül sem...