Öngyújtó/Nana fanfiction/

2

Már egy hete, hogy találtam azt a furcsa öngyújtót. Tudom, hogy ismerős, csak azt nem, hogy honnan.

- Dora!- kelteget anya. Na jó, mostmár tényleg kéne valami izgalom az életembe. Mindig ugyanaz. Anya reggel felket, reggeli, suli és barátok. Ha már a barátaimnál tartunk. Ma elhívott Asami karaokézni. Őszintén, még sosem voltam. Csak az iskolában találkoztam eddig minden osztálytársammal. Kíváncsi vagyok, milyenek más ruhában, ami nem egyenruha.

Megreggelizem, elvonatozok a suliig. Bemegyek az iskola kapuin és már le is támad pár alsóbb éves kis csitri.
- Ne haragudj, beszélhetnénk?- kérdezi az egyik lány. Valószínűleg ő a kis csapatuk vezetője.
- Nem, sietek.- válaszolok egyszerűen. Ma nincs kedvem hozzájuk. Nem mintha ismerném őket személyesen, csak a szándékukat. Beszélni akarnak velem, mert valamelyik sport csapatkapitánya egyszer rám nézett vagy azt fontolgatta, hogy elhív valahova. És igen. Szörnyen beképzeltnek tűnhetnek, de mostanában nem a 140 cm-es cuki lányok a fiúk kedvencei. Vagyis a mi iskolánkban ez a helyzet. Már volt ilyen eset-nem egy-, hogy kb. 5-6 lány odajött hozzám. Az első pár alkalommal bedőltem annak a hülyeségnek, hogy csak beszélni akartak velem, de ez már a múlt.

Ééés eltelt ez a nap is.
Hazafelé a táskámban lapuló öngyújtón gondolkodtam, ismerős. Nincs belevésve semmi személyes. Néhány helyen el van kopva.
Belépek az ajtón, majd arra leszek figyelmes, hogy nincs itthon senki. Hm. Apa okés, de anya... Biztos vásárol. Felmegyek a szobámba, majd előveszem az öngyújtót és elkezdek vele játszani. Fellángoltatom és aztán elengedem a gombot, amitől a tűz lángolása abbamarad. És ezt még párszor eljátszom. Közben elindítottam egy lejátszási listát. Kicsit megpörkölöm a ceruzáimat. Ezzel elszórakozok egy órát(itt a magyarázat arra, hogy miért vagyok rossz tanuló), majd elkezdek készülődni a karaokehoz.
Egy kicsit átütő, fehér kopott hatású póló, rá egy bordó pulóver, szakadt, fekete farmer. Ja. Asszem jó lesz.
- Dora!- szólít anya a földszintről.
- Megyek!- kirohanok a szobából, majd egyenesen a nappaliba, ahol anya szatyrokkal küszködik.
- Segíts!
- Rendben!- elveszek tőle két szatyrot és beviszem a konyhába.
- Te meg hová készülsz?- kérdi örömmel társított meglepettséggel.
- Asami elhívot karaokézni, elfelejtettem megkérdezni, sajnálom, még vissza tudom mondani....
- Jaj, dehogy! Menj nyugodtan, érezd jól magad.
- Oh, rendben, köszönöm! Csak még behozom a szatyrokat.
- Már mindet behoztuk, menj nyugodtan fel.
- Rendben.- felmentem, majd elindultam a fürdő felé. Nem kell túl sok smink. Szempillaspirál és egy halvány rúzs. Végül betettem a fülbevalóimat is(a bal fülemben3-, a jobb fülemben 2 lyuk van). Oké. Szerintem jó vagyok. Asami azt mondta, hogy az állomáson találkozunk hatkor.
Az állomáson dermesztő hideg volt. Én pár perccel(kereken 10) korábban érkeztem és már kicsit bánom a szakadt farmer ötletét.
- Dora, szia!- köszönt Asami és odalépkedett hozzám.
- Szia, de csinos vagy!- talán alulöltöztem? Asamin(a hideg ellenére) egy kék szoknya, fehér harisnya és egy sárga kabát volt, ami tökéletes párja volt a sárga bokacsizmájának.
A vonaton folyamatosan nézegette magát az ablaküvegben.
- Ne haragudj, lesz ott valaki akinek tetszeni akarsz?
- Hm? Ja, nem.- válaszolt egyszerűen. És én ezt higyjem is el.
Leszállunk a vonatról, majd elindulunk. Asami vezet el a karaoke bárig, majd bemegyünk a szobába, ahol a többiek már várnak. Kb. tízen vagyunk, de még várunk Remre. Közben mindenki elkezd feloldódni. Van a társaságban néhány fiú, de nekik vannak barátnőik és nem is tűnnek Asami eseteinek. Olyasmi a stílusuk mint az enyém, a szakadt, kopott farmerok és pólók. Csak éppen rettentő idiótán viselkednek. Szinte felfalják a barátnőjüket minden harmadik percben. Közben megérkezett Rem, vele is volt fiú. Sőt, 3 fiút hozott. Amint beléptek megcsapott a cigifüst összetéveszthetetlen szaga. Nem vagyok nagy dohányos, de néha elszívok egyet.
- Sziasztok!- köszönt vidáman.
- Helló...- ez a "buli" rohadt unalmas. Asami énekel valami szar dalt én meg itt ülök ebben a szar társaságban.

Kereken három órája itt vagyok és még mindig ugyanaz a véleményem.
- Figyelj, Asami, szerintem én... Jesszus.- odafordultam Asamihoz, aki éppen az egyik láncdohányossal smárolt. Nagyszerű, akkor ki tudok surranni. Oké, minden nekem kedvez. A sarokban ülök, legközelebb az ajtóhoz. Senki nem figyel rám. Felállok, a kabátot és a táskákat a karomra akasztom, majd lassan kinyitom az ajtót. Még mindig senkinek nem tűnik fel. Kisurranok majd becsülöm az ajtót. Ah, végre. Olyan fülledt volt a levegő. Pár percig még állok, majd ajtónyitódást hallok. Az egyik dohányos. Feltűnőn végigmér, majd megáll előttem.
- Hova készültél?
- Haza, nem érzem jól magam.
- Tudod, velem jól érezném magad.
- Szerintem a sex nem segít a hányingeren.
- Igen? Talán egy csók megteszi.- mondja, majd rögtön lesmárol. Nem mondom, hogy rossz. Csak undorodom az embertől aki csinálja. Próbálom ellökni magamtól, de a falnak nyom és nem ereszt el. Egy lábát a lábaim közé rakja. Már nyúlna a mellimet tapizni. Most már elég.
- Hagyd abba a te barom!- mondom emelt hangon.
- Miért akarod, hogy abbahagyjam, élvezted.
- Ha egy normális ember csinálja akkor élvezem. Veled nem volt valami jó.
- Ch, te kis picsa.- ismét megragad, majd vonszolni kezd. Valószínűleg a mosdóba, hogy halálra basszon.
- Engedj el, hallod?- kiabálok. Hogy lehet, hogy senki nem hall? A szorításából próbálok kiszabadulni, de túl erős. A csuklómnak annyi. Próbálom rúgni is, de lekever egyet. Hogy tudott Rem egy ilyen fiút összeszedni? Elkezdek könnyezni. Ez annyira szar. Bárcsak ottmaradtam volna...
- Ah, Hagumi!- köszön valaki hátulról. A srác hirtelen megáll. Én is hátrafordulok. Egy kopasz, napszemüveges ember kiáltott nekem az egyik szobából. Úgy... Ő... Na jó, nem lehet. Ő a Blast dobosa Yasu. A Hagumi nevet nyilván kitalálta, hogy "partnerem" azt higyje, hogy ismerjük egymást.
- Mit akarsz tőle, nem látod, hogy velem van?- ezt a faszkalapot! Nem tudja mi az igazi nevem.
- Szia Yasu.- köszönök megkönnyebülve. Mondjuk, nincs miért megnyugodnom. Ő is meg tud erőszakolni. Nem ismerem.
- Szóval, mit is csinálsz?- kérdezi Yasu.
- Az a helyzet, hogy semmi közöd.
- Úgy gondolod?- közben megint kinyílt az ajtó és kilépett rajta a Blast további 2 fiú tagja. Nobu és Shin. Az öngyújtó! Shinnek van ugyanilyen öngyújtója.
- Szerintem kurva gyorsan húzz el innen.- mondta egyszerűen Shin. A srác elengedett.
- Faszfejek...- morogta az orra alatt, majd kiment az épületből. Kb. fél percig csak némán meredtem magam elé, aztán elmosolyodtam.
- Ti most... tényleg ti vagytok a Blast?
- Hogy?
- Ti a Blast vagytok.- hirtelen ők is elmosolydtak. Yasu bekiáltott.
- Nana!- és kilépett ő. Nana. A Blast énekese. Ez annyira rohadt álomszép.