Öngyújtó/Nana fanfiction/

9

- Ez jó volt!- jelentem ki, mikor lesétálunk a színpadról.
- Ja, azt hittem, hogy minden dalt újra kell majd kezdenünk.- mondja Takashi.
- Én is. De komolyan. Örülök, hogy egyáltalán jött ki hang a számon.
- És még milyen hang! Fantasztikus volt!- mondja Yuriko.
- Ti is nagyon jók voltatok. Sőt, nagyszerűek. Soha nem fogom megbánni, hogy mi összekerültünk.
- Én se.
- Amég csak lehet zenéljünk!- mondja izgatottan Yuri.
Mikor leértünk a színpadról lányok vettek körül minket.
- Úristen! A rajongótok lettem. Nagyon sok sikert kívánok!
- Köszönjük szépen!- mondom. Valaki közben utat tör magának a sokaságban. Nobu. A lányoknak, akik körülvettek a lélegzetük is elakadt. Na meg nekünk is. Hiába találkoztam már velük, attól még ugyanúgy a rajongójuk vagyok.
- Nana, küldött, gyertek a VIP-be.- mondja lihegve. Elindulunk utána. Közben hitetlenkedve hátra nézek. 3 hitetlen szempár néz vissza rám. Amikor Nana lekiáltott nem tudtam vele foglalkozni, túlságosan izgultam. A VIP feliratot vizslatva léptem be. Megpillantottam Nanát. Ott volt vele Nobu, Shin és Hachi is. Meg... Reira, Ren és Naoki. Ez most csak egy álom. Nem lehet... A Trapnest(-1 Takumi) és a Blast előtt léptünk fel. Ha ezt tudom... Ismét hátra fordulok. Yuriko nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, Takashi a világáról nem tud Yurival egyetemben.
- Nem mondtad, hogy ekkor pajtik vagytok.- motyogja Yuri.
- Hidd el, ha ilyen társaságban lógnék nem tartanám titokban.
Nana feláll az asztaltól, majd felénk jön. A kezét nyújtja Yurikonak.
- Oosaki Nana vagyok. Örvendek.
- Tudom, hogy ki vagy... Funamashi Yuriko vagyok. Szintén örvendek. Ők itt ő itt Uzuma Takashi, ő pedig Naigi Yuri.
- Örülök a találkozásnak.- a kezét nyújtja a két fiúnak, kezet ráznak.
- Na gyertek, dobjátok le magatokat.- mondja. Feszengve leülünk egy kanapéra. Jesszus.
- Dora, elég gyors vagy. Hogy sikerült összeszedned ilyen jó zenészeket?
- Igazából az ölembe hullottak. Elmentem az iskolánk zenei klubjába, hogy tagokat toborozzak. Yuriko késve érkezett, majd felkérte Takashit és Yurit, hogy kísérjék. Úgyhogy össze se kellett állítani a zenészeket. Hatalmas szerencsém volt.- nézek hálásan a srácokra.
- És hogy jött a név?- néz körbe Reira. Úristen. Itt halok meg.
- Hát, igazából ma találtuk ki. Eszembe jutott a BlackRose, de arra jutottunk, hogy az már olyan, mint a Blackstones. Ezért kitaláltuk a WhiteRose-t. És ebből lett WhiteRosé.- mondja Yuriko félénken.
- Hány évesek vagytok?- méreget minket Ren. Komolyan. Mindjárt falnak megyek.
- 18 évesek vagyunk.- mondja Yuri.
- Jesszus, de öregek vagyunk...- sopánkodik Reira.
- Ugyan...- mondom.
- És komolyak a terveitek?- néz ránk Naoki.
- Aham. Teljesen.- pillantok Nana felé.
- Az király, nagyon sok sikert kívánok!- mondja Reira. Istenem, de aranyos lány. Nem tudom, hogy miért hiszi magát öregnek. Simán elmehetne még gimnazistának.
- Szóval ti még iskolába jártok...- töpreng Reira- Yasu, emlékszel, mikor mi voltunk gimnazisták?- néz rá vigyorogva. Szerintem már ivott.
- Sajnos túl jól.- rázza a fejét Yasu.
- És te Shin?- néz rá Nana. A tagok nevetnek. Szóval nem fejezte be az iskolát. Shin sértődötten elfordul.
- Bagoly mondja.- vág vissza Ren. Hm. Szóval Nana se.
- Bagoly kettő?- mondja Nana. És Ren se? Komolyan. Miért olyan jó kimaradni az iskolából. Így csak a zenébe tudsz kapaszkodni...
- Ne is törődj vele Ren.- mondja Shin- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.- mondja, a lehető legcsábosabb és legaranyosabb hanggal, majd lekapja. Nem. Nem olvastad félre. Smárolnak. Nana, hitetlenkedve nevet, Nobu magán kívül röhög(közben persze becsúszott néhány ital). Yasu csak unottan rázza a fejét, Naoki és Reira meg felvillanyozódva fotóznak, Hachi meg piros arccal követi az eseményeket.
- Tudjátok, szerintem ez egy jel, hogy szabaduljunk fel.- jelenti ki Yuri.
- Ja, ezt le kell fotóznom.- állapítja meg Takashi, majd előveszi a mobilját és közelebb megy.
- Menjünk.- mondom, majd előveszem én is a telefonom. Odamegyünk, Ren leteríti Shint a kanapéra, majd felé kerekedik. Yurikoból előjött az a bizonyos fangirl ami bennem is ébredezik, és vihogva videózza az eseményeket. Furcsa módon a fiúk is élvezik.
- Jó kisfiú voltál?- kérdi Ren. És ez volt az a pont, amikor mindenki sírva nevetett. Végül Ren leszállt Shin-ről és átült Nana mellé, majd suttogott valamit a fülébe, amitől Nanának is vér fut az arcába, majd oldalba bökte Rent. Shin felül és beletúr amúgy is kócos hajába. Takashi leül mellé. Mi a... ő meg mikor tűnt el? Közben Yuriko és Yuri Reirával beszélgetnek. Könnyen ment a feloldódás. Nos, akkor én iszok valamit. Odamegyek a pulthoz, ahol Nobu, Yasu és Naoki ül. Elolvasom a táblát: Korlátlan fogyasztás!
- Te ihatsz?- néz rám Naoki.
- 18 vagyok, nagykorú.
- Az nem jogosít fel rá.
- Akkor mégis mi?- Naoki elhallgat, majd a pultra hajtja a fejét. Asszem bealudt. Töltök a poharamba egy nemtudommit és leülök a székre.
- Szóval Nana parancsolt rád?- kérdi Yasu.
- Aham, de nem bánom, tetszik ez az út.
- Ahj, miért pocsékolják a fiatalok az eszüket ilyenekre?- mondja.
- A fiatalok ezt szeretik.- válaszolok egyszerűen, majd belekortyolok az italomba. Mintha tonikot innék. Miután lenyelem, megköszörülöm a torkom. Van egy kis mentolos utóíze. Nem rossz, de szerintem nem kell tartanom attól hogy alkoholista leszek.
- Az első?- néz rám Nobu.
- Nem, ittam már, csak nem ilyet.
- Úgy értem, koncert.
- Tegnap jött létre a banda...
- Ja... az jó.- mondja majd ő is lehajtja a fejét a pultra. Klassz. Két huszonéves srác mellettem alszik. Jól hangzik.
- Nem nekik találták ki az ivást.- sóhajt Yasu, majd felsegíti a két fiút és kiviszi őket. Szóval ő az apa figura. Pár perccel később visszajön.
- Hova vitted őket?
- Csak betettem őket a furgonba aludni. Mindenkit egyszerre viszek haza. Ha akarjátok, titeket is hazavihetünk.
- Tényleg? Azt megköszönnénk.- hátra fordulok és körülnézek. Reira és Shin eltűntek. Kavarnak? Vagy Reira is fizet neki? Minden bizonnyal. A Ren gitározik, Nana az előbb gyújtott rá és Hachikoval beszélget, a srácok beszélgetnek. Felállok és odamegyek.
- Szia Dora!- köszön Yuriko.
- Sziasztok!- leülök melléjük. Majd Takashi felém hajol.
- Figyelj csak Dora, én már régóta figyellek, mit szólnal, ha lépnénk? Csak mi ketten.- normál esetben megijednék, ha ilyeneket mondana, de a lehellete bűzlik az alkohol szagától, úgyhogy csak megértően bólintok és vele megyek. Yuriko és Yuri vihognak. Bemegyünk a mosdóba. Le akar támadni(gondolom meg akart csókolni, nem lefejelni), de én elugrom előle, majd az egyik fülkébe vezetem. Persze mikor odaérünk nem telik bele egy percbe, hogy elekzdjen sugárban hányni Hm. Ha tényleg hangulatban lettünk volna, akkor lehet, hogy most éppen rám hányna. Fúj, ez undorító. A másik fülkéből mozgolódás hallatszik. Shin dühösen kicsapja az ajtót. És kiviharzik a mosdóból, majd utána pár perccel megjelenik Reira is. Mégis mi...?
- Uh, jól van?- néz rá Takashira.
- Persze, csak ivott.
- Ki van itt?- kérdi Takashi. Úgy tűnik befejezte.
- Anyukád.
- Mi? Ne. Anya! Nem ittam!- mondja fájdalmasan bamaba hangon. Vihogunk egy sort Reirával, majd ő is kimegy. Vajon mi lehet a baja Shinnek? Különösebben sosem érdekelt Shin. De most valami nincs rendben.