Öngyújtó/Nana fanfiction/

6

Oké. Itt van előttem 10 diák, kb. mind hasonlóan néznek ki, mint Yuri. Magas, kócos fiúk. És mindegyik remekül játszik. Pedig nekem csak 3 kell. Válasszak egyet. Aki képviselhetné azt a stílust, amit én követni szeretnék a zenében. Yuri alkalmasnak tűnik. Tudta, hogy ki az az Oosaki Nana. Mármint, ezt onnan tudom, hogy kitört belőle a nevetés amikor meghallotta az abszurd tervemet. Utána közölte, hogy csütörtökön szoktak összegyűlni. Úgyhogy itt vagyok és agyalok. Talán el kéne beszélgetnem velük, hogy milyen zenét szeretnek. Rendben, ez jó terv.
- Ah, ne, várj, én még nem voltam!- ront be a terembe egy lány. Hm. Igen. Ő tuti benne lesz. Már csak azért is, mert a filmekben az a legjobb aki késik. Két ütő van nála.
- Yuriko vagyok. Yuriko Funamashi.
- Ah, szia, akkor gyere, ki akarod fújni magad?- kérdeztem a csinos arcú, csapzott lánytól.
- Huh, igen. Örülök, hogy ilyen megértő vagy. Ahhoz képest, hogy...- harapja el a mondat végét.
- Hogy? Mit kezdtél el mondani?
- Hogy a pletykák szerint beképzelt picsa vagy...
- Örülök, hogy tisztában vagy vele, hogy ez pletyka, remélem nem hitted el.
- Annyira nem érdekelt.- mondja majd belekortyol a vizébe. Vagyis nem. Kiissza a félliteres üveg tartalmát.
- Fhu, oké, mégegyszer bocsi, hogy megvárattalak. Oké, akkor, Takashi és Yuri. Kísértek?- rendezkedik. A fiúk bólintanak, majd elkezdenek játszani. És ja. Megvan a bandám. Nyilván összeszokott csapat, mivel Yuriko egyből őket kérte föl és az összhang is oké, sőt kifejezetten jó. Viszont fogalmam nincs, milyen dalt játszanak, de nem akarom, hogy abbahagyják.
Sajnos nem kevesebb mint 1 percig tartott felhőtlen örömöm, ugyanis abbahagyták.
- Oké, tényleg, nagyon hálás vagyok, hogy időt szakítottak rám, holnapra eldöntöm. Mégegyszer, köszönöm!
Mindenki elköszön, majd kimegy a teremből. Yuriko még bénázik a cuccaical, a két fiú megvárja.
- Nincs semmilyen akcentusod?- néz rám furcsán Yuriko.
- Már itt születtem.
- Ah, értem. Ugye minket választottál?
- Nos, holnap tájékoztatom azokat akik elnyerték a tetszésemet.
- De mi tetszettünk, nem?
- Jók voltatok.
- És minket választasz?
- Szerintem a holnapban állapodtunk meg. Kérlek, addig várj türelemmel.
- Ch. Jó. Menjünk.- mondja Yuriko sértődötten. Mintha egy gyerekhez beszélnék. Aztán még ő sértődik meg. Remélem óriási bűntudata lesz holnap.
Hazafelé végig a dalukon agyaltam. Hasonlít valamire, de az övék jobb.
Otthon apa ült a konyha asztalnál egyedül, lehajtott fejjel, egy üveg istentudjamivel a kezében. Valami pia. Hm. Kirúgták volna? Nem, akkor tombolna. És hol van anya?
- Apa...
- Ah, hazaértél?
- Öh, igen. Mi a baj?- nem válaszol.- Apa. Mi a baj? Kezdek megijedni.
- Van okod félni. Anyádat meggyilkolták. Sejted, hogy ki volt?
- Nem...- mi a...?
- Én és most téged is elteszlek láb alól.
- De...- már elővette a pisztolyt és egyenesen rám szegezi. Futni próbálok, de hiába. Meghúzta a ravaszt.
Hirtelen felpattanok az ágyon. Csak egy álom. Egy rohadt furcsa álom. Hogy nem esett le, hogy ez nem a valóság? Apám oda meg vissza van anyámért, engem meg el kell viselnie. Mégis. Rémisztő volt. Anyádat meggyilkolták... soha többé nem akarom ezt hallani.
Az órára nézek. 6 óra. Én már tuti, hogy nem fogok visszaaludni. Voltak már furcsább álmaim is, de ijesztőbb még nem. Kinyitom az ajtómat, ezzel párhuzamosan becsapódik a bejárati ajtó. Szóval ilyenkor szokott apa elmenni. Csupán 1 órán múlik mindig a találkozásunk. Hm. Mindegy. Lemegyek, majd leülök az asztalhoz. Már megint eszembe jutott az álom. Azon a helyen ülök, ahol ő. Ahj, elment a kedvem a mai naptól.
Végül nem kísérelem meg a további lent tartózkodást, felmegyek és átöltözöm. Komolyan, lehetne szarabb ez a nap?