Öngyújtó/Nana fanfiction/

16

- Aludtál te este?- néz rám Jonathan.
- Nem.- és igazat mondok. Hajnali 4 és 5 között tudtam aludni, kisebb szünetekkel.
- Mégis mi történt veled?- szó nélkül tovább mentem a konyhába és elraktam a szendvicsem. Nincs kedvem beszélni, csak egy emberrel. Ma úgyis megint próbálunk. Szerintem eljön.
A suliban Asami támadott le:
- Jól aludtál?
- Eh... Rémes éjszakám volt.
- Látszik. Am. Figyu. Rem mondta, hogy a szülinapjára bulit szervez. Mi is a bandátok neve?
- WhiteRosé.
- Következő héten ráértek?
- Mármint?
- Nem akartok fellépni?
- He?
- Rem akarta megkérdezni, de ő ma nem tudott bejönni. Szeretne élőzenét és rátok gondolt. Ráértek?
- Szerintem igen.- órák után meg kell keresnem őket.
- Akkor majd küldöm a címet és az időpontot.
- Remek, köszi.
- Igazán nincs mit. Ja, nem lenne baj, ha lista szerint kéne játszanotok?
- Nem, dehogy. Majd a zenéket is küldd el.
- Okés, na szia.
- Szia.
Legalább nem csak szar dolgok történnek velem.
Az órák eltelnek, az unalmas fiú megint leszólít. Csak egy nap a sok közül. Most itt állok a zeneterem előtt.
- Szia.
- Sziasztok. Készen álltok egy jó hírre?
- Öhm... ja?
- Képzeljétek, felléphetünk Rem buliján.
- Tényleg, most lesz a szülinapja.
- Mit kell játszanunk?
- Listából kell. Még nem tudom, Asami ma fogja elküldeni a zenéket és a többi infót.
- Sziasztok.- lép be Shin.
- Nobu?
- Nem. Shin vagyok.
- Haha... úgy értem, hol van?
- Tudja a halál, nem volt otthon.
- Szerepet cseréltetek?
- Nem szeretem a szerepjátékot.
- Ma nagyon sziporkázol... Inkább kezdjük.
- Nem kell.
- De igen? Azért jöttünk.
- Úgy értem. Én nem azért jöttem. Beszélhetnénk?
Némán csend. Nem csodálkozom. Vagyis. A reakciójukon nem, de Shin kijelentésén annál inkább.
Kimegyek vele a folyosóra.
- Utálsz engem?
- Ja.
- Ne utálja, nem ismersz.
- Nagyképű vagy és minden figyelmeztetés nélkül lesmároltál. Szerintem utálhatlak.
- Rossz volt?
- Nem.
- Akkor?
- Nem akarok a játékszered lenni.
Mit akarhat, egyszer ő irányítani?
- Nem leszel. Csak adok neked erre egy lehetőséget.
- Tessék?
- Választhatsz.
- Hm. Akkor legyen mondjuk a kurva anyád.
- Most komolyan.
- Nem. Hogy gondoltad ezt?
- Nem vagy kíváncsi?
- Nem.
- Jó, csak vicceltem.

Anyád.

- He?
- Nem gondoltam komolyan. Átvertelek.- mosolyog, mindjárt leütöm.
- Hát, ez nagyon vicces volt. Na inkább hazamegyek.
- Nem próbáltok?
- Próbál a halál, nincs annyi energiám hozzá.- könnyek. Miért? Az eddig ökölbe szorított kézfejem lassan elernyed, én meg elindulok a folyosón. Nem volt vicces, milyen bolygón számít ez viccnek? Rohadna el.
Elkapja a karom.
- Shin elég lesz. Inkább menj kurválkodni.
- Tudod, téged választalak. Most én irányítok. Veled fogok felejteni.- a szemembe néz. Ijesztő.
- Miért?
- Mert utálsz és ez érdekes.
- Ch.
- Ne ciccegj.
- Szerintem ne próbálj meg parancsolgatni.
- Mert?
- Mert megrúglak.
Megfogja a csuklómat és húz maga után a folyosón egyenesen a wc-ig. Elegem van. Ki ez az ember? Bokán rúgom, de mintha meg se érezné.
- Shin, engedj el.
- Miért? Nem szorítom a csuklódat, ki tudsz szabadulni. Az enyém akarsz lenni.
- Ne csinálj úgy, mintha bármit is éreznél. Nincs semmilyen forróság. Elég a színjátékból. A tiéd akarok lenni? Nincs szükséged rám. Ne magyarázz be magaddanak hülyeségeket. Neked nincsenek igényeid érzéki szexre.
- De attól még farkam van.
Mit akar tőlem? Egy fülkében vagyunk. A falnak nyom.
- Shin.
- Tudom, hogy akarod.
- És te?- megáll.
- Mi?
- Te akarod ezt?
- Honnan tudjam, most csinálok ilyet először.- motyogja.
- Akkor én vagyok neked az első.- röhögöm el magam kínomban.
- Vicces?
Tehetetlen vagyok. A derekamra helyezi a kezeit. Hirtelen sokkal nagyobbnak tűnik a tenyere.
- Szerintem ez már annyira nem lesz vicces.
Jobb lába a két lábam között, ajkai az ajkaimon. A kezei mindenhova elérnek. A könnyeim felszáradtak.
- Menjünk fel a lakásba.
- De Nobu...
- Nobu Yasunál van.
A lakásig tartó út hosszú, számomra nagyon hosszú, pedig csak 10 perc. A lépcső még plusz 3, de mivel sietünk, csak 1. Kivágja az ajtót, majd betol rajta és becsukja. Lerúgom a cipőmet, de ő már az ágyra terít. Akarom én ezt? Igen. Meg fogom bánni? Nem. Tudom, hogy nem. A szüzesség elvesztése sokak szerint fáj, úgyhogy miért halogatnám tovább?
A blúzom alá nyúl és lassan kigombolja, majd leveszi rólam. Csak most esik le, hogy először lát fiú így. Próbálom takarni magam, de mindkét kezemet az ágynak nyomja. Ha vele vagyok teljesen védtelennek érzem magam.
- Tudod, nem sok lányt kívánok meg, érezd magad megtisztelve.
- Én nem kértem...- nem tudom befejezni, mert megcsókol. Mintha 100 éve nem csinálta volna, egyszerre akár mindent. Nem értem, miért egy szűz lánnyal játszadozik. Mintha lapos labdával akarna focimeccset nyerni. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom. Hirtelen megáll. A szoknyám a földön. Annyira elgondolkodtam, hogy közben észre se vettem, ahogyan levette rólam.
- Ne agyalj túl semmit.- susogja. Halkan sóhajtok. Nyugi. Terhes nem lehetek, annál azért tapasztaltabb. Tudja, hogy mit kell tenni, csak adjam át magam. Ennyi.
Kikapcsolná a melltartómat, de gyorsabb vagyok és a pólóját rángatom le róla. A gatyaját is lerúgja. A bőre annyira gyönyörű. Nincs kockahasa, de nem lepődtem meg. A hátam alá nyúl, majd feltol ülésbe, hogy hátul ki tudja kapcsolni a melltartómat. Ahj. Annyira zavarban vagyok. Levette, majd az ágy mellé dobja. Ismét próbálom takarni magam a kezemmel, de ez a tervem is meghiúsul. Finoman eltolja a melleim elől a kezemet. Vörös, az arcom vörös. Csókolgatja a kulcscsontomat. Egy halk nyögés hagyja el a számat. A kezei ismét kényes helyeken járnak. Ahogy nekem feszül hirtelen elernyedek. Jó, nem, remek érzés, elengedem magam végleg. Megcsókolom, ő meg letolja az alsóját. Nem merek lenézni. Elkapja az egyik kezemet, majd lefelé irányítja. Azt hittem, hogy ennél már nem lehet vörösebb a fejem, de mégis, klassz...
Az érintésemre kicsit megfeszül, ahogyan én is. Úristen. Muszáj lenéznem. Lassan lehajtom a fejem, az ujjait a bugyimba akasztja.
És megláttam. A szűzhártyám 1000000 részre fog szakadni. Nagyot nyelek, ő meg lassan letolja a bugyimat. Lefektet az ágyra majd felém kerekedik. Már az óvszert húzza fel lassan. Ismét nyelek egyet.
Az ujjaival simogatja a combomat, én meg csókolgatom a mellkasát. A melleim felé nyúl. Visszatartom a lélegzetem. Azért mégiscsak először csinálok ilyet. Nagyokat sóhajtok. Érzem, ahogy lent egymásnak simulunk. Annyira félek, de mégis annyira jó. Kicsit megemelem a csípőmet. Kívánom. Óvatosan behatol.  Nem fáj. Vagyis, azt hittem, hogy nem fog fájni, aztán behatolt tövig. A hirtelen fájdalomtól elkezdtem könnyezni, de gyorsan letörltem. Elkezd mozogni. Nagyokat sóhajtok.
Hajnali 1 körül értem haza.