Öngyújtó/Nana fanfiction/

21

- Kérlek, add vissza!- zokog Jonathan a szobámban. Kb. 1 hét telt el, mióta lebukott. Azóta újabb adagot szedtem el tőle.
- Nem.
- Dora, kérlek, én enélkül meghalok!
- Hajrá...
- Kérlek!
- Felejtsd el. Nem hagyom, hogy elbaszd az életed olyan felesleges dolgok miatt, mint a drog.
- De ez nekem nem felesleges! Imádom! Nekem ez olyan, mint másoknak a szex vagy a csoki.
- Szex és csoki nélkül is tud élni az ember. Ez már halott ügy Jonathan. Nem adok többet.
- Hülye lotyó! Add ide!- akad ki teljesen. Nem hagyom magam.
- Menj a szobádba.
- Megy a halál. Itt maradok, amég vissza nem adod a cuccot.
- Akkor itt maradsz.
- Dora, ne tedd ezt velem.
- Mit? Én próbállak megmenteni! Szopd le magad, hülyegyerek!- akadok ki végleg és kitoloncolom a szobámból. Hálátlan pöcs.
Kimegyek a szobámból és rázárok egyet kulccsal. Nem fog ez a füves féreg az én szobámban járkálni.
- Kincsem, minden rendben? Kiabálást hallottam fentről.
- Semmiség, csak belerúgtam az asztal lábába.
- Oh, értem. Kérsz sütit?
- Igen, kérek.
Néha meglep, hogy mennyire figyelmetlen. Vagy csak nem reagál semmit. Ha hallom, hogy két tini veszekszik, nyilván nem hagynám annyiban. Nem értem.
- Anya, Jonathan-ben és Josh-ban is megbízol?
- Nem adtak okot az ellenkezőjére.
- Miért vagy ilyen bizakodó?
- Mindenkinek van jó oldala.
- És rossz is.
- Nézőpont kérdés.
A fiúk lejönnek a lépcsőn, majd letelepednek mellénk.
- Vegyetek sütemény.
- Köszönöm.- veszi el Josh a sütit.
- Jonathan?
- Én nem kérek.
- Mit terveztek a hétvégére fiatalok?
- Semmit
- Semmit.
- Semmit.
- Ugyan gyerekek. Egész hétköznap el vagytok foglalva és hétvégére nincs programotok?
- Hát, csak a szokásos, próbálok.
- Én még mindig a semminél tartok.
- Én is.
- Menjetek, nézzétek meg Dora, próbáját! Ugye nem bánod, szívem?
- Nem, jöhetnek nyugodtan.- mi a baja anyának? Tud valamit, amit mi nem? Általában csak kedvesen mosolyog, most meg programot szervez.
- Anya, van valami különösebb oka annak, hogy most ennyire össze akarsz hozni minket?
- Hm? Nem.- túl rövid válasz, semmi mosolyás. Tutira van valami.
- Hát, jó.
Megcsörren a telefonom és miközben a zsebembe nyúlok érte felmegyek a szobámba.
- Szia Dora, ma próbálunk?- kérdi Yuriko a telefon másik végéből.
- Aham. Hányra menjek a sulihoz?
- Kb. hatra Yuri és Takashi most valami filmet néznek. Tényleg, te láttad a Sid és Nancy-t?
- Aham.
- És jó volt?
- Ja, tetszett.
- Nincs kedved velem újra nézni. Én még nem láttam. Megvan dvd-n?
- Jaja.
- Akkor átjössz?
- Hol laksz?- most ugrik be, hogy én még nem is voltam egyikőjüknél sem. Lediktálta a lakcímet. Összekészülődtem, a dvd-t beraktam a táskámba és elköszöntem anyától.
- Majd jövök, hatkor lesz próba. Előtte visszajövök a fiúkért.
- Rendben.
- Szia.
- Szia kincsem.
Ahogy kiléptem a hideg átjárta az egész testem. Néha annyira utálom a telet, annyira hideg van.

Yuriko anyukája nyit ajtót.
- Jó napot! Yuriko barátnője vagyok, Nymphadora Black. Örvendek!
- Yuriko anyukája vagyok. Nami. Gyere be.
Yuriko anyukája elindult az emeletre, én meg közben levettem a cipőmet.
- Szia!- jön le Yuriko a lépcsőn. Egy melegítő és egy Sex Pistols-os póló volt rajta.
- Kértek valamit a boltból?- kérdi Nami.
- Nem, már beszereztem mindent.
Felmegyünk és megpillantottam a kicsi szobát, amiben hatalmas a rumli. Ruhák a földön, poszterek az egész falon, szemeteszsákok mindenhol.
- Ez a húgom szobája.
- Azt hittem, hogy egy elit suliban tanul.
- Így is van, de emellett kitartó idegroncs is. Mikor itthon van folyton a könyvekben veri a fejét. Néha idegesít.
- A szüleid nem csinálnak semmit?
- Nem.
- De, miért?
- Nem tudom. Már megszokottá vált ez a hülye hisztizése. Elsőben is ez volt egészen mostanáig és gondolom ezek után is ez lesz.
- Azért egy kicsit sajnálom.
- Ah, nem kell.
Hallom, ahogy valaki feljön a lépcsőn. Egy álmos, 14 év körüli, morcos lánnyal találom szemben magam.
- Hello.
- Hm...- morog, majd becsukja az ajtaját. Na jó, igazából bebassza azt a szerencsétlen ajtót.
- Szóval, ő Rima.
- Bájos.
- Valóban.
Tovább indulunk a folyosón és egy kissé rendezettebb szobába lépünk. Fehér falakkal és Sid Vicious arcával van fedve a szoba.
- Szóval Sid.
- Sid a mindenem.
- Nem tudom felfogni, hogy hogyhogy nem láttad a filmet, ha ennyire szereted.
- Nincs pénzem kikölcsönözni.
Berakom a lejátszóba a filmet és letelpszem Yuriko ágyára.