Öngyújtó/Nana fanfiction/

23

Minden kibaszott szem ránk szegeződik. Yuriko és Josh kapcsolata újabb hírt fog kavarni az egész suliban. Mindegy. Ez az utolsó évünk, túlélem.
- Mi van az emberekkel?- néz körbe Jonathan.
- Unalmas az életük.- lép mellénk Takashi. Mellette Yuri lépked álmatagon.
Úgy lépkedünk a folyosón, mint az amcsi filmek menő antihősei. Vajon mikor iratkozik át az új lány, aki lelök a királynői trónomról?
A gondolattól, hogy gonosz picsa legyek elmosolyodom. Mármint, most se vagyok egy angyal, de nem gondolom, hogy a "szőke, gonosz csaj" módjára vagyok rossz ember. Vajon milyen lennék szőke hajjal?
- Te mit mosolyogsz?
- Semmiség, csak eszembe jutott valami.
- A drog hatása.- motyogja Yuriko.
- Ha-ha.
Mindenki szétszéledt és elindultam a termem felé. Asami hatalmas szemekkel bámul rám.
- Na, fel vagytok készülve?
- Aham. Mondjuk.
- Mondjuk?
- A számokat ismerjük, amik a listán vannak, csak még időnk nem volt próbálni.
- Szóval elmentek fellépni gyakorlás nélkül.
- Figyelj, léptünk már fel spontán. Szünetekben még átnézzük a dalokat, aztán adunk egy király koncertet. Bízz bennem.
- Jó. Nem láttad Remet?
- De, még a bejáratnál, éppen vette át a cipőjét.
- Érdekes, hamarabb ide kellett volna érnie, hisz' ő nem jár klikkekben.
- Ha a barátaimmal megyek a folyosón az már klikkesedésnek számít.
- Te nem a barátaiddal vonultál. Te a bandáddal és a gyönyörű fogadott testvéreiddel szambáztál végig a folyosón.
- Mégis honnan tudsz te mindenről?
- Hogy lehetsz ilyen vak nézz már körül az osztályban.- mutat körbe. Mindenki minket néz.
- Jó reggelt!- mondom oda az osztálynak, majd leülök a helyemre. Semmi válasz. Lehet ezt így is játszani. Eddig se szerettek sokan az osztályomban, mivel sosem beszéltem és eléggé híres voltam az fiúk körében.
- 'Reggelt!- söpör végig Rem a padsorok között, majd lehuppan mellém.
- Na, mizu?
- Oh, olyan jó buliban voltam. Te is eljárhatnál néha otthonról.
- De tudod, ahhoz meg kéne mozdulni.
- Ah. Beajánlottalak titeket, mint fellépőket a klubban, ahol volt a buli. És ezt figyeld. Ha február elsején bementek próbálni és tetszik a tulajnak, akkor akár állandó fellépők is lehettek.
- Úristen! Köszönöm! Esküszöm téged és Asamit is meghívom egy sütire. Annyira jók vagytok. Nélkületek nem tartanék sehol.
- Ugyan, éppen kapóra jöttetek, amikor dumáltunk. Egyébként, nekem elég az is, ha a klubokban majd kapok ingyen VIP jegyet.
- Megbeszéltük.
Tesin kosaraztunk Yuriko-ék osztálya ellen. Kegyetlenül kikaptak.
- Téged mivel etetnek? Baszki! Huh...- mondja Yuriko, majd leül a padra.
- Szeretem a tesit.
- Szeretem a tüdőmet, úgyhogy utálom a tesit.
- De azért dohányzol.
- Kuss.
- Csak mondtam- féloldalasan elmosolyodom, majd visszamegyek az osztályomhoz.
- Megérdemelték.- jön oda hozzám Nodame.
- Mégis miért?- nem sokat... sőt, még soha nem beszéltem vele.
- Ott van az a csaj. Aki verekedett is. És most egy alsóbb évessel jár. Eléggé para. Egyáltalán miért jár iskolába? Kiállhatna az utcára.- szóval ilyen egy pletyka. Eléggé szánalmas, hogy velem akarja kibeszélni.
- Te Takival jársz, ugye?
- Igen, miért?
- Láttam őt és Hagumit a szertárban csúnya dolgokat csinálni.- nem láttam őket, de ha ő kavarja a szart, majd én ellene fordítom. Egyébként, Nodame és Hagumi alsó közép óta barátnők. Kár értük, de sosem bírtam őket. Mindig kibeszéltek és amikor menőnek számítottam, akkor meg be akartak nyalni.
Nodame zavart arccal lépett el mellőlem. Nagyszerű. Mostmár senki nem fog zaklatni. Asami és Rem pedig alapból leszarja az osztályban történő hülyeségeket. Ők már azért izgalmasabb életet élnek annál, hogy érdekelje őket egy idióta pletyka.

A zeneteremben már csak rám vártak. Volt velük egy tanár. Baszki. Lebuktunk. Vannak kamerák? Dehát, akkor a tettes is megvan.
- Szóval, ha már mindnyájan itt vannak, akkor neki is kezdenék. Hallottam innen onnan híreket, hogy maguk zenélnek és tudják... a könnyűzenei klub tagjai idén ballagnak.
- Mi is.- szól közbe Takashi.
- Nos- hagyja figyelmen kívül a(z amúgy jogos) kijavítást- arra gondoltunk, én és pár kolléga, hogy adhatnátok koncerteket néhány iskolai esemény keretében.
- Nincs kifogásunk ellene.- a tanár elköszönt, majd kimegy.
- Ez ki a halál volt?
- Valami új tanár, eléggé fiatalnak tűnik.- mondja Yuri.
- Haruma sensei már vagy 3 éve itt tanít.- mondja Takashi.
- Jól van, jól van. Fogd már be egy kicsit. Szóval. Mi lettünk a könnyűzenei klub. Ez azért elég menő. Mi leszünk a klassz művészi arcok a suliban.- mégis hogyan tudják ennyire leszarni Takashit? És ő ezt hogy bírja? Ránézek, ő meg csak mosolyog.
- Akkor adjunk annak a csajnak egy király koncertet!- mondja Yuri.

Egy nagy házban vagyunk, még senki nincs itt.
- Szóval, mi vagyunk a fellépők.- mondom a szőke csajnak aki fogadott minket.
- Oh, te vagy Yuriko?- néz rám a lány mosolyogva.- Hagumi vagyok, az ünnepelt. Ott van a színpad, nem fog sokáig tartani a buli, kb. 1-2 körül már mindenki ki lesz ütve.- van egy olyan érzésem, hogy ez a lány még életében nem volt részeg. Nem lehet mindenkit egyszerre leitatni, ezért tartanak a bulik reggelig. Van, aki hamar kiüti magát, aztán a buli közepén újra felkel és ők utána a végéig buliznak és vannak azok, akik a közepén ütik ki magukat, ők tomboltak az elején.
- Nem, én Dora vagyok, az énekes. Ő Yuriko,- bólintok Yuriko felé.- ők pedig Takashi és Yuri.- Yurin megállapodik a tekintete és aztán újra rám néz.
- Értem. A vendégek kb. félóra múlva itt vannak. Addigra el tudtok készülni, ugye?
- Persze.

Oké, szóval. Egy csomó ugrándozó tini van a színpad előtt, pedig már éjfél van. Minket meg csak 01:30-ig fizetnek, úgyhogy lassan kezdhetnének elfáradni.
Egy csomó fiú méreget miközben akaratlanul is olyan kurvásan mozgok a színpadon, ahogy azt tanították. Egy fekete trikó, egy szakadt, fekete farmer és egy szintén szakadt harisnya van rajtam, az öngyújtó meg a nyakamban lóg. Nem, nem azért, mert én annyira imádom Shint, csupán szeretem ezt az öngyújtót. Szóval egy gót kurvára emlékeztethettem a hormon túltengéses fiúkat, na meg a trikóm is a köldököm fölé csúszott, úgyhogy ja. A rengeteg Fall Out Boy után jött még egy.
- Dance, dance
We're falling apart to half time
Dance, dance
And these are the lives you love to lead
Dance, this is the way they'd love
If they knew how misery loved me- énekelem és mindenki táncol. A cigi és az alkohol szaga teljesen belengi a teret. Tuti a hajam is büdös, túlélem.

Hajnali 3 van, mi meg egy bárban röhögünk.
- És akkor még volt pofája megkérdezni, hogy felmegyek e hozzá!- meséli Yuriko tovább a sztorit. A lényeg az volt, hogy egy harminc körüli csávó fűzte őt gagyi csajozós dumákkal és egyfolytában a mellét bámulta. Nem az év poénja, de részegen minden viccesebb.
- Kértek még valamit?- jön hozzánk a pincér. Egy huszonéves csávó volt, unalmas, barnás hajjal. Mondjuk a vonásai egész vonzóak voltak.
- A számlát.- mondja Takashi- És gondoljátok, hogy miután zenélünk a lányok is jobban fognak rohadni utánunk?
- Jobban? Eddig melyik szerencsétlen lánynak tetszettél?- vonja fel a szemöldökét Yuriko.
- Szerintem Reirának bejöttem.- mondja büszkén. Reira. Reira és Shin. Túlteszem magam rajta. Csak egy érdek köcsög volt.
- Ezt hogy érted?- kérdi Yuri.
- Úgy, hogy megvolt.
- Na hagyjuk ezt Takashi. Nem szégyen, ha szűz vagy, nem kell hazudnod.
- Nem kamu. Megvan a száma.
- Hívd fel.- mondom. Nem tudom, hogy miért akarom hallani a hangját. Talán csak meg akarok győződni, hogy Shin nem jelent neki semmit és mással is lazán ágyba bújik.
- Dehát, nem akarom zavarni. Mi van, ha más veszi fel?
- Hajnali 3 van. Ki venné fel?
- Lehet, hogy már alszik.
- Biztos, hogy alszik, de addig úgysem hiszünk neked, amég még nem halljuk a hangját a telefon túloldaláról.
Kicsöng.
- Szia Takashi.- halljuk Reira hangját a vonal túloldaláról. Mindannyian felkiáltunk. Őszintén, biztos voltam benne, hogy Takashi hazudik. De nem. Furcsa.
- Szia Reira, hogy vagy?
- A legszebb álmomból keltettél fel, szerinted hogy vagyok?
- Bocsbocs, nem akarlak zavarni. Akkor le is teszem.
- Nem akartál semmit se mondani?- Takashi leveszi a kihangosítóról a telefont.
- Héé.- mordulunk fel. Persze, hogy az izgalmas részeknél marad abba minden.
- Oké, de hol is vagy? Taxit? Köszi, akkor indulok.- teszi le a telefont.
- Lelépsz?- nézek rá.
- Aham, baj?
- Nekem ugyan nem.- felkapja a gitártokot, rakott le egy kis pénzt, majd már el is tűnt.
- Én eskü azt hittem, hogy ez csak valami hülyeség, amit a feminácik terjesztenek, hogy a "férfiak" a farkukkal gondolkodnak.- mondja Yuriko, majd kiissza a maradék sört a pohárból.
- Én még itt vagyok.- teszi hozzá Yuri.
- Ahj, de jó nekünk.
- Te milyen bunkó....- kezdené Yuri a szitkozódást, de visszajött a pincér.
- Itt a számla. Nahát, zenéltek?- kérdi mosolyogva.
- Ahm. Igen.
- Az klassz. Mit játszotok?
- Bármit.
- A volt barátnőm lakótársának is volt egy bandája, szép hírnevük is lett.
- Melyik bandában játszik?
- Ah, valami punk banda. Blast, talán.
- Nana, a volt barátnőd lakótársa?
- Igen. Ismeritek?
- Aham.
- Értem, hogy hívnak titeket?
- Miért kérdezősködsz ennyit?
- Ti vagytok az utolsó vendégek és unatkozom.
- Ah. Én Dora vagyok, ők itt Yuriko és Yuri. A tag, aki az imént lelépett pedig Takashi. Te ki vagy?
- Shouji.