Siess vissza Hye Rim!

~9~

A napfény meleg sugarai simítottak végig bőrömön felébresztve.Bár kellemes érzést nyújtott,fénye kimosta az álmot szemeimből.Lassan felültem.Reggel volt.Ránéztem az órára,10:15-öt mutatott.Megdörzsöltem a szemem,hogy az álom utolsó maradványait is kiseperjem belőle,mikor észrevettem,hol vagyok.Felismertem a falakon lévő posztereket,fényképeket,könyveket és füzeteket,majd az ágyamra néztem.

-Lehetetlen...-suttogtam.

A saját szobámban ébredtem,a saját ágyamban.Mégis mi történt??Álmodom?Vagy talán az egész,ami eddig történt egy álom volt?Nem,akármennyire is hihetetlen, ami az elmúlt két napban történt valós volt.Gyorsan a telefonom után nyúltam de az sehol nem volt.Végül lehajóltam és megkaptam az ágy alatt.Milyen nap van ma?Mennyi idő telt el?Miért vagyok itt?A képernyő nem működött,bár  tükrében észrevettem,hogy valami nem okés az arcommal.Az óromból valami fekete folyadék folyt kifele.Hirtelen kiejtettem a telefont a kezemből és az óromhoz nyúltam.Vér.Próbáltam elállítani sikertelenül,a vér csak folyt és folyt mindent belepve.A kép előttem elmosódott,a fülembe meg egy erős sípolás hasított.A fájdalomtól odakaptam,majd észrevettem,hogy onnan is enyhén folyni kezdett a vér.

-Hye Rim!-egy tompa hang hallatszódott a háttérben,mely egyre hangosabbá vált.-Hye Rim?-ahogy közeledett,egyre tisztábbá vált,majd mikor felismertem a hangot,könnyek szakadtak ki és folytak le arcomon.

-A-anya?-kérdeztem rekedt hangom.

-Hye Rim?Kicsim...felkeltél?-bújt be az ajtón egy homályos alak,mely az övére hasonlított.

-Eomma...Mi történik velem??Hogy kerültem ide??Miért vagy te itt??-kezdtem bepánikolni és egy halom kérdés jött ki a számon akaratlanul is.Hirtelen megállt az agyam és elvesztettem a kontrolt,csak a szívem vert hevesen,mintha kiakarna szakadni a ketrecből....a félelem és a pánik ketrecéből.

-Kicsim,minden rendben lesz.-lassan leült mellém.Éreztem érintését remegő kezemen,majd a mosolyát,ahogy folytatta.Meglepett a hangjában lévő nyugodság.Mintha ő nem látná a vérben úszó ágyat,a könnyeim,a félelmet a szememben.Semmit.

-Hye Rim....Hye Rim?Kicsim?Minden rendben?Hye Rim!Hye Rim...Hye Rim-nem tudtam válaszolni,túl gyengének éreztem magam hozzá.Anya hangja egyre halkabbá vált,mint egy altatódal,majd hirtelen felerősödött,de ez alkalommal nem ő szólított.

-HYE RIIIIIM!!!

-Yoo Me?-összeszorítottam szemeim majd kinyitva Yoo Me arca fogadott.

-Kelj már fel!Reggel 10 óra!!Meddig akarsz még aludni?-mikor kicsit kitisztult a világ villám gyorsan felugortam és szinte éreztem még a nedvességet arcomon,a vas ízet,ami belepte a számat,valószínüleg a vér.Még mindig remegő kezem arcomhoz emeltem.Megkönnyebbültem,mikor rájöttem,vér helyett verejték és talán a könnyek áztatták arcom.

-Hye Rim,rosszat álmodtál?Csupa víz vagy.-csak egy álom volt.Csak egy álom édesanyámról.Elfogott egy rossz érzés meg a büntudat.-Mit álmodtál?-ez volt az utolsó dolog,amiről szivesen beszéltem volna vele,még én sem értem mi volt ez,szinte még most is enyhén hallom azt a borzasztó sípolást a fülemben.Mostanában túl gyakoriak a rémálmaim és talán egyre bizarabbak.Ha nem sietek,a végére megfogok őrülni.

-Erre a kérdésre inkább nem válaszolnák.

-Ha nem szeretnéd,nem muszáj,de nekem bármikor bármit elmondhatsz,remélem tudod.Hisz erre valók a barátok nem?-arcán megjelent egy hatalmas bíztató mosoly,mely ebben a helyzetben nagyon jól fogott.Azon kaptam magam,hogy szorosan magamhoz ölelem és talán el se engedem,ha nem kezd köhögni.